Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1549 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1550 nél erőteljesebb korlátozását jelenti. Az érdekelt vállalatok elkészítették a házgyári épületek árjegyzékét, amelytől csak hatósági árintézkedések kapcsán térhetnek el. A szabadáras anyagok esetében a vállalatok az árváltozási szándékukat előzetesen kötelesek az Országos Anyag- és Árhivatalnak bejelenteni. Fokozzuk az árak előzetes és utólagos ellenőrzését is. A két évvel ezelőtt érvénybe lépett, megnövelt minőségi előírások teljesítése, a behatárolt árkalkuláció, és a következetes árellenőrzés alapvető változást követel meg a kivitelező vállalatok munkájában. Ezek az erőfeszítések csak a vállalati tartalékok eddigieknél sokkal intenzívebb feltárása révén vezethetnek eredményre. A pénzügyminiszteri beszámoló a tartalékok három, lehetőségekben gazdag vállalati lelőhelyét említette: a fejlesztési programokat, a termékszerkezet átalakítását, és a szervezés-fejlesztést. Az építőipar műszaki fejlesztési célkitűzései azt az alapvető tényt veszik figyelembe, hogy a munkaerőtartalékok kimerülőben vannak. Ezért az élőmunkával való takarékosság, az építési folyamatok iparosítása egyik legdöntőbb követelmény. Ezt a célt szolgálta a lakásépítés terén a házgyári hálózat létrehozása, a paneles építésmód alkalmazása. A lakótelepek megvalósítása során azonban feszültség keletkezett a lakóépületek egyre gyorsuló ütemben történő építése, és a kiszolgáló létesítmények — iskolák, óvodák, bölcsődék, üzletek — lassúbb építési üteme között. Bár eredményeket értünk el az óvoda-, bölcsőde-, iskolaépítés terén, azonban nagy még a lemaradás a kereskedelmi intézmények építésében. Szeretném kiemelni, hogy ez a kérdés elsősorban a fővárosban jelentkezik, és itt megfelelő intézkedéseket, illetve erőfeszítéseket kell annak érdekében tennünk, hogy a kereskedelmi intézmények építése is felzárkózzék az óvoda-, bölcsőde- és iskolaépítés üteméhez. A könnyűszerkezetes komplex program a többi között ezen a helyzeten is kíván a jövőben változtatni, ugyanakkor a legkedvezőbb megoldást biztosítja az ipari, mezőgazdasági épületek gyors megépítésére, illetve az iparban folyó rekonstrukció hatékony elvégzéséhez is. Csak így lehet csökkenteni a beruházás átfutási idejét, amelyet a pénzügyminiszter elvtárs tett szóvá beszámolójában, és amely egyébként is közismert. A könnyűszerkezetes építésmód alkalmazásával 1972-ben már több mint negyedmillió négyzetméter épületet: ipari, kereskedelmi épületet, iskolát valósítottunk meg. Ezen a téren ebben az évben erőteljesebben kívánunk előre lépni. A közművesítés terén fennálló elmaradásunk behozása, az új beruházások zavartalan közműellátása, továbbá az ötödik ötéves tervidőszak alatt várhatóan egyre nagyobb feladatot jelentő infrastrukturális fejlesztések végrehajtására való felkészülés érdekében fejlesztettük közműépítő kapacitásunkat és az alkalmazott technológiákat.. Olyan közműépítési technológiát kísérleteztünk ki, és próbáltunk ki, amely a városi rekonstrukciók során alkalmas a járműforgalom zavarása nélkül a feladatok végrehajtására. Keressük a közműalagutak alkalmazásának gazdaságos megoldását is. Súlyponti feladatnak tekintjük a befejező munkákat: a szak- és szerelőkapacitások fejlesztését. Ma már az építési programok végrehajtásánál nem az építőmesteri munka, hanem a a szak- és szerelőipari kapacitás elégtelensége húzza el az időt, és teszi hosszúvá az átfutási időt, s a minőséget is erősen rontja ennek a hiánya. Az építőanyagiparban a gazdaságos termelési szerkezet kialakításának egyéb iparágakhoz képest sajátosan eltérő vonásai vannak, mert hatékonyságukat a belőlük építendő épületszerkezet szemszögéből is vizsgálni kell, figyelemmel a helyettesítő építőanyagok költségviszonyaira. Az építőanyagok egy részénél az átmeneti keresleti visszaesés folytán csak szűk körben volt lehetséges a termékösszetétel alapvető megváltozása. A téglagyártmányok nagyarányú kereslete ugyanakkor nem teszi lehetővé a kedvezőtlen hatékonyságú üzemek, üzemrészek leállítását, mert termelési költségeik így is alacsonyabbak az importáraknál. Ezért a termelés költségeinek csökkentésére kell összpontosítanunk. A minisztérium és valamennyi építőanyagot, szerkezetet gyártó Vállalata intenzíven foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az Üvegipari és Firiomkerámiaipari Művek e téren már jelentős eredményeket értek el. Az üvegipar Orosházán saját erejéből oldotta meg a termopán üvegek gyártását. A Finomkerámiaipari Művek a Romhányi Kályha- és Csempegyár termelését korszerű termékkel váltotta fel, jól használta ki a hódmezővásárhelyi gyár lehetőségeit is, így nagyberuházás nélkül oldotta meg a csempegyártás problémáját, mellyel a múlt évi építőanyagipari importot kétmillió dollárral mérsékelte, ugyanígy folyamatban van az eredetileg nagyberuházásként tervezett burkolólapgyártó építkezés megoldása is. A vállalatokkal a termelés gazdaságosságának javítása céljából intézkedési terveket dolgoztunk ki, végrehajtásukat rendszeresen ellenőrizzük. A minisztérium beruházáspolitikája is messzemenően figyelembe veszi a gazdaságos termelési szerkezetek alakításának követelményeit. Űj anyagipari beruházások kivitelezése van folyamatban: a Hejőcsabai Cementgyár, az Orosházai Üveggyár, a Bátaszéki Cserép- és Téglagyár. A két utóbbi 1974-ben üzembe is lép. Az építőanyagipari kapacitástartalékok kihasználása érdekében differenciált, tervszerűen öszszehangolt munka folyik. A központi irányelvek alapján a vállalatok módszeresen tárják fel a kapacitás-kihasználást korlátozó okokat, és tesznek intézkedéseket a keresztmetszeti aránytalanságok felszámolására. A kapacitás-kihasználás fokozását biztosító iparági intézkedéseket az egész ágazatra kiható iparpolitikai intézkedések egészítik ki. A tartalékok kiaknázásának egyik leggazdaságosabb lelőhelye az üzem- és munkaszervezés. A minisztérium a vállalati szervezésfejlesztési feladatokkal már több éve szervezetten és sokoldalúan foglalkozik. 1970-ben termelésszervezési bizottságot hoztunk létre. 1970— 1971-ben többek között elkészült az építőipari