Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-20
1511 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1512 szerelő üzemeknek, illetve dolgozóiknak, akik maguk is lakók valahol, egy kis etikai hozzáállással úgy kellene a munkájukat elvégezniük, ahogy ők elvárják, hogy az ő lakásukban minden rendben legyen, ezzel is csökkentve a tanácsok fenntartási terheit és kötelezettségeit. Még egy körülmény van, ami erősen emészti a felújítási alapot, az, hogy a korszerű technológiák alkalmazása és az időtálló anyagok felhasználása költségesebb, mint a múltban. Ezek a tényezők is hozzá járulnak ahhoz, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközökkel a normál lakóház javítási igényeket még megközelítőleg sem lehet kielégíteni. Az ingatlankezelő vállalatok az 1971-es évben Budapesten — a kerületi vállalatokra gondolok — 4848, az 1972-es évben pedig 4818 lakást és egyéb bérleményt újítottak fel. Ebben a tempóban a fővárosi lakásállomány egyszeri felújításához a húszéves periódus helyett 90 év alatt jutunk el. Ez a tempó annál is inkább lassú, mert hiszen az általam, ismert számok szerint egy 50 négyzetméteres lakás felújítása 35—40 ezer forint, egy teljes rekonstrukció, amiben a korszerűsítés benne van — alapmegerősítés, födémcsere és minden, ami ilyenkor kell — még mindig csak 150—200 ezer forint, tehát kevesebb, mint a fele egy új lakásnak. Ehhez járul imég az is, hogy az elmaradt felújítás következtében egyre emelkednek a részleges karbantartásra fordítható költségek is. Ezért feltétlenül szükséges az 1,8 százalékos képzési kulcs felülvizsgálattal történő felemelése, a tanácsi lakásállomány valós bruttó értékének újbóli felmérés alapján történő megállapítása, a felújítási elmaradás felszámolásának már a IV. ötéves tervben való megkezdéséhez az 1974—1975-ös években a főváros és a vidék részére egyaránt jelentősebb pótelőirányzat biztosítása. Az elmondottak alapján tisztelettel kérdem a pénzügyminiszter elvtárstól, lát-e lehetőséget arra, hogy az 1,8 százalékos lakáskarbantartási kulcs felülvizsgálat után újra megemeltessék legalább az V. ötéves tervben, ha ebben a IV.-*ben már nem is? Indokoltnak tartja-e a tanácsi lakásalap-állomány tényleges bruttó értékének megállapítását újbóli felmérés alapján, és lát-e lehetőséget a miniszter elvtárs arra, hogy a felújítási lemaradás felszámolásának mielőbbi megkezdéséhez már az 1974—1975-ös években a főváros és a kiemelt vidéki városok pótelőirányzatot kapjanak? Nem akarom megijeszteni a pénzügyminiszter elvtársat, egyáltalán nem gondolunk olyan gesztusra, mint az 1,4 milliárdos lakásépítési hányad, de úgy gondolom, ebben a szituációban bármennyi az a pénz, amit soron kívül előre ad, az duplát ér, mert kétszer ad, aki gyorsan ad. (Taps.) ELNÖK: Kovács József képviselőtársunk felszólalása következik. KOVÁCS JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tavaly a pénzügyminiszter elvtárs úgy fogalmazta meg, hogy a múlt évi tapasztalatok elemzése a mai helyzetünkkel szembesítve új összefüggések felismerésére vezethet, igazolhatja a törekvések helyességét és segíthet azok valóra váltásában. Ez olyan megfogalmazás, ami ma is igaz, s ugyanígy vonatkozik az üzemekre, a termelő egységekre, ahol a zárszámadás, a mérlegelemzés nagyon is lényeges, döntő fontosságú munka, ami nélkül nem tudnánk helyesen megítélni az előző évi tevékenységünket, és igen komoly alapként szolgál a következő év vagy évek terveinek elkészítésekor. Az értékelés, a számadás a munkákról mindinkább és mindenütt fokozott követelményként jelentkezik. A X. kongresszus, majd ezt követően a miniszterelnök elvtárs ez év március 21-i országgyűlési beszámolója a kormány munkájáról is ezt bizonyítja. Ezeket a beszámolókat nekünk képviselőknek is nagy figyelemmel kell tanulmányozni, mert választókerületi munkánkban igen nagy és konkrét segítséget tudnak nyújtani. Az 1972. évi költségvetés-végrehajtási jelentésből a sok közül igen megragadta a figyelmemet az a tény, amelyet nagyon sokat vitatott a bizottság és sokat is beszéltünk róla, hogy a létrehozott nemzeti jövedelem meghaladta a belföldi felhasználást, és így — az előző két évvel ellentétben — kiviteli többletet lehetett elérni, s a felhalmozás aránya a IV. ötéves tervnek megfelelő szintre, 24 százalékra mérséklődött, Az időközben hozott párt- és kormányintézkedések helyesek és hatékonyak voltak, melyeknek ezek a számok igen konkrét és élő bizonyítékaiként szolgálnak. Egy-egy intézkedés és szabályozás azonban a közvéleményben vitatott. Hogy ezek mennyire és milyen mértékben vitathatók, ezek egyikére-másikára szeretnék munkaterületemről, a mezőgazdaságból, elsősorban Békés megyéből néhányat megemlíteni. A megye mezőgazdasági eredményeit a márciusi ülésen, ez évben, Balogh László képviselőtársam már ismertette. Több, a mezőgazdaságot érintő igen lényeges kérdést is felvetett. Ezekre dr. Dimény Imre miniszter elvtárs és dr. László Andor államtitkár elvtárs részletesen válaszolt. Válaszukból messzemenően érezhető a problémákra való konkrét reagálás, ami a jó, gyors megoldás létrejöttét keresi. Ezt képviselőtársam nevében is megköszönöm. Amivel most még foglalkozni kívánok, a nemrég épült szakosított állattartó telepek és a zárt rendszerű termelési technológiák kérdése. Ezekben találhatók az úgynevezett vitatott problémák és intézkedések is. Megyénk mezőgazdaságát pár szóval jellemezném, hogy a helyzetet konkrétabban lehessen megfogalmazni. A népgazdaság mezőgazdasági termékekkel történő ellátásában jelentős helyet foglal el. Eredményei növekvő irányúak;: a népgazdaság IV. ötéves tervében országosan előirányzott 2—3 százalékos termelésnövekedéssel szemben a megyei pártbizottság határozata alapján megyénk előirányzata 3—3,5 százalékos. Ezzel szemben 1972-ben több mint 4 százalékos volt a növekedés azonos bértömeg-felhasználás, de csökkenő létszám mellett. A termelési értékarány 1972-ben még 53,6 százalékban a növénytermesztés javára mutatkozott, az állattenyésztésé 46,4 százalék volt. 1966-tól 1970-ig azonban az értékesítés az állattenyésztési termékeknél is nagyon jelentősen. 37 százalékkal nőtt, 1972-ben pedig további 7
