Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1505 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1506 tanító nevelők számára is. Az SZTK bejelentési kötelezettséget, a táppénz- és nyugdíj kiegészítést, mert a rendeletek nem egyértelműek erre vonatkozóan, ha akarom, vemhes, ha nem akarom, nem az. És amíg ezt a kérdést megnyugtatóan nem rendezik, a kihelyezett tagozatok számára egyre nehezebb lesz megfelelő szaktanárt kapni, különösen a reáltárgyak tanítására. Javasolom továbbá a szakmunkásképző iskolák tanárai nevében, hogy a más megyékből kihelyezett tagozatokat, mert ezeknek gyakorlatilag se uruk, se gazdájuk, a területileg illetékes megyék, tehát a befogadó megyék hatáskörébe helyezzék. Most érkeztem el hozzászólásom nemszeretem részéhez, amelyet pedig mint írónak lelkiismeretem, mint képviselőnek választóim öszr tönzésére mégis el kell mondanom. Az iskolák államosítását követően igen nagy lelkesedéssel fogtunk a nép műveltségi szintjének emeléséhez. Esti tagozatokban tanítottunk, a falu legi öregebbjei is eljöttek az iskolába, hogy írni, olvasni megtanuljanak. A derékhad pedig elvégezte az általános iskolát. Később ennek nappa

r li tagozatában a tananyag szintje nőttön nőtt; A ma Magyarországának felnőttjeit tehát már mi neveltük. Műveltségi szintjüket, amely európai viszonylatban is meglehetősen magas, mi biztosítottuk. Kulturális igényeiket ugyanakkor csak részben elégítjük ki. A rádió ebben minden mást megelőzött. Színvonalban is, érdekességben is. írótársaimhoz fordulok. Én talajmenti képviselő vagyok, ismerem a népet. A nép pedig mai témájú műveket vár, amelyek a mindennapi kérdésekre adnak választ. Égető kérdések ezek. Jelképek vagy századok áttételein át szólni a néphez igazán nem lehet. A kortárs a kortársnak írjon, s hagyjon maga után látleletet az utókornak. Mindig is ez volt az irodalom legfontosabb feladata. Az olvasottság és népszerűség nagy dolog és bizony egyetlen útja ez. A felelősségvállalás is. A nép már nem műveletlen, ért a szóból és elvárja azt. De nemcsak az irodalomról akartam beszélni. A televízió, amely esténkint valóban kultúrát hozhatna, választ hozhatna, kérdéseket vethetne fel, a legtöbbet tehetné, sokszor színvonalas műsora mellett ne adjon helyet a ripacskodásnak, ne vetítsen bóvli filmeket, ne sugározzon giccses filmsorozatokat, de mutassa meg szórakoztató műsoraiban is a ma valóságát, és erre a mai témákból válasszon anyagot. Bíráljon vagy lelkesítsen, ez a feladata, töltse be végre nemes hivatását. Kérem a kormányt, hasson oda — talán leginkább ösztönzéssel lehetne —, hogy amit a népnevelés immár 25 év munkájával elért, legalább megőrizhessük, vagy együtt építsük tovább. Végezetül köszönöm, hogy szót kaptam. Az elmondottakat az illetékesek figyelmébe ajánlom, különös tekintettel megyénk elmaradott voltára. A költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést magam és választóim nevében elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom, Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Z. Papp Sándor képviselőtársunk. Z. PAPP SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Elvtársak! Közvetlenül a szénfalak mellől hozom és tolmácsolom a bányászok üdvözletét az Országgyűlésnek. Az itt elhangzott gondolatok a föld alatt, a bányák mélyén születtek. A bányászok, mint korábban, ma is fogékonyak a politika iránt és élénken figyelnek és reagálnak mind a bel-, mind a külpolitikai eseményekre. A Központi Bizottság és az Országgyűlés munkáját a munkahelyeken megvitat; ják, és a demokrácia kiteljesedését látják kifejezésre jutni abban, hogy egy bányásztársuk a lapátot félretéve közvetlenül az Országgyűlé| sen mondhatja el gondjaikat és tolmácsolhatja köszönetüket a párt és a kormány felé. A Központi Bizottság 1972 novemberi ülésétől alig fél év választ el bennünket, és mégis ! a munkahelyeken, mint történelemről beszé1 lünk. Történelemről azért, mert a Központi Bi! zottság novemberi ülése előtt nekünk, kommunistáknak ott, az első vonalban már nem volt könnyű politizálni. Mert több kérdésre nehéz s volt választ adni. Nehéz volt több helyi problémára is a bányászok felvetése alapján meg: nyugtató választ adni. Mint ismeretes* az energiastruktúra eltolódása miatt a szénbányák termelése csökkent, i vagy — mint nálunk — legjobb esetben stag: nált. A növekvő önköltség — ami a bányaipari I berendezések és segédanyagok állandó áremel: kedéséből adódott — és a szén rögzített ára ! mellett a bányák nyeresége állandóan csökkent. Ez egyértelműen maga után vonta a fejlesztési és részesedési alapok csökkenését is. Ez a tendencia kedvezőtlenül befolyásolta a bányászok ; nyereségrészesedésének és bérszintjüknek az j alakulását. A bányászok által felvetett helyi és országos gondokra a Központi Bizottság novemberi ülése megnyugtató választ adott. Ma igaz, többet politizálunk, de könnyebb, sokkal könnyebb eredményesen politizálni, A Központi Bizottság novemberi határozatai és az azokat követő álla: mi intézkedések kedvező visszhangra találtak a ; bányászok körében. A határozat minden pontja és az azt követő kormányintézkedések különkülön és együttesen is a munkásosztály, ezen belül a bányászok anyagi, politikai és kulturális helyzetének javítását hivatottak szolgálni. A másik lényeges eredmény, hogy a novemberi határozatot gyors, határozott, eredményes intézkedések követték, amelyek elmélyítették a munkásosztály bizalmát a párt politikája iránt. A bányákban bevezetett bérintézkedések kedvező politikai kihatásait nem akarom részletesen elemezni, annyit azonban szeretnék megjegyezni, hogy a bérrendezéssel kapcsolatos párt- és szakszervezeti rendezvények olyan széles tömegeket aktivizáltak és kapcsoltak be a helyi politikai feladatok megoldásába, aminek eredményeként tovább szélesedett és erősödött az üzemi demokrácia. Amint; már említettem, a Központi Bizottság novemberi határozata óta a munkások, így