Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-17

1263 ,Äz Országgyűlés 17. ülése, 1973. március 21-én, szerdán 1264 feloldására kormányunk intézkedéseket tett. Két esztendő alatt több mint egymilliárd forintot for­dítottunk e célra. Ez jelentősen' enyhítette azt az eltérést, ami elsősorban az ipari nagyvállalatok hátrányára volt tapasztalható. A költségvetési szervek dolgozói köziül emeltük az egészségügyi, az oktatási, az igazságügyi dolgozók, egyes kul­turális intézmények alkalmazottainak fizetését. A negyedik ötéves tervben számításba vett szociálpolitikai intézkedések közül sor került a három- és többgyermekes családok családi pót­lékánlak emelésére. Ebben az évben az állami költségvetésből gondoskodtunk a kórházak, a szociális otthonok, az oktatási és gyermekintéz­mények étkezési normáinak felemeléséről. Részben a reálbérek növekedésének meg­gyorsítására, részben a bérarányok indokolt vál­toztatása céljából határozta el a párt és a kor­mány az ipari és építődpari munkások 'március 1-én életbe lépett központi béremelését. Az in­tézkedés több mint egymillió4háromszázezer dol­gozóra terjedt ki, és 19734>an tíz hónap alatt mintegy 2,3 milliárd forinttal növeli a munkások jövedelmét. A rendelkezésre álló pénzügyi keretek el­osztásánál előnyben részesültek a nőket nagyobb arányban foglalkoztató iparágak és vállalatok, a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dol­gozók, valamint azok a területek, amelyeken na­gyobb arányban dolgoznak többműszakos vagy folytonos munkarendben. A jelenlegi béremelés, mint ismeretes, csak az állami ipar és az építő­ipar fizikai munkás air a és művezetőire terjed ki.. Ez természetesen vitát és nemtetszést váltott ki az állami ipar más munkakörében foglalkozta­tottak között és a népgazdaság más szektoraiban alkalmazott dolgozóknál. Ügy gondolom, nem kell hosszan bizonygat­nom,, hogy a párt és a kormány vezetői ugyan­úgy megbecsülik a műszaki, az adminisztratív munkakörben, valamint a gazdaság más terüle­tén tevékenykedők munkáját, mint azokét, akik most béremelésben részesültek. Most azonban ezt kellett tennünk, mert itt maradtak el a bérek másokhoz viszonyítva és ez már alapvető poli­tikai kérdésként jelentkezett. . A bérezési rendszer rugalmasabbá tétele ér­dekében több intézkedést léptettünk életbe. A szénbányászatban és a villamosenergia-iparban a sajátosságokat jobban figyelembe véve megszün­tettük, hogy a bérek közvetlenül a nyereség ala­kulásától függjenek. Az élelmiszeripar négy ágá­ban, a vasútnál, a helyi közlekedésnél, valamint az állami gazdaságoknál és az erdőgazdaságok­ban már évek óta folytatott bértömeg-gazdálko­dási módszert kiterjesztettük 16 ipari, építőipari vállalatra, illetve szövetkezetre, hogy még sok­rétűbb tapasztalatot szerezzünk. Elősegítjük, hogy azok a vállalatok, amelyek az üzem- és munkaszervezés segítségével létszámtartáLékai­fcat feltárják és átcsoportosítják, anyagilag is érezzék annak előnyeit. Az illetékes állami szervek a Szakszerveze­tek Országos Tanácsával együttműködve a bér­tarifa-rendszer kiegészítéseként kidolgozzák a szakmai bérek országos táblázatát. Ennek az lesz a feladata, hogy az eddiginél jobban irányítsa és befolyásolja a vállalatok bérezési gyakorlatát, elősegítse, hogy az azonos munkát végző mun­kások azonos skálájú alapbért kapjanak a nép­gazdaság valamennyi ágazatában és szektorában. A negyedik ötéves terv időszakában folytat­juk a munkaidő általános csökkentését. 1972 második felében a tervező és szervező intézetekben, beruházó vállalatoknál és ipari ku­tató intézeteknél vezettük be a csökkentett mun­kaidőt, 1973. június elsejével sor kerül az állam­igazgatásban dolgozók munkaidő-csökkentésére is. A kormány még ez évben kidolgozza és jóvá­hagyja a további területeken történő 'munkaidő­csökkentés alapelveit, feltételeit és ütemezését. A nyugdíjasok helyzetét javította és egyben munkaerő-gondjaink enyhítését szolgálta a mun­kában maradásra ösztönző nyugdíjrendszer 1972 januárjától történt bevezetése, valamint a nyug­díj melletti munkavállalás időtartamának bőví­tése. A korábbi nyugdíjtörvény alapján megálla­pított nyugdíjak színvonala jelentősen elmarad a jelenleg megállapított nyugdíjak összegétől. Arra törekszünk, hogy a különböző időpontban nyugalomba vonultak nyugdíja közötti különb­ség mérséklődjék. Az elmúlt két évben emelke­dett a pénzbeli és a természetbeni társadalmi juttatások összege is. E juttatások a dolgozók évi jövedelmének mintegy 24 százalékát jelentik. Költségvetésünk jelentős hányadát fordítjuk évente az egészségügyi, oktatási, kulturális szol­gáltátások biztosítására, az üdültetésre. Népgazdasági tervünk fontos célkitűzése a lakosság áruellátásának biztosítása. A negyedik ötéves tervidőszakot megelőzően a fogyasztási cikkek viszonylag széles körében voltak ellátási hiányosságok. Az elmúlt két évben nagymérték­ben javult a helyzet. A belkereskedelem a lakos­ság és a közülétek keresletét nagyobb ellátási zavarok nélkül kielégítette. A fogyasztási cik­kekből bőséges választék áll a vásárlók rendel­kezésére. Említésre méltó, hosszabb ideje fennálló zavar a lakosság ellátásában a tőkehús mennyi­ségében, helyesebben fajtánkénti megoszlásában mutatkozik. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy az 1973. évi húsmennyiség az üzletekben nem kevesebb, hanem több, mint a múlt évi megfelelő ellátást biztosító mennyiség volt. Meg­oszlásában azonban a sajátos magyar fogyasztási igényeknek a már említett okok következtében kevésbé felel meg. Az elmúlt évi 80 százalékos sertéshús arányt nem tudtuk tartani. Kérem a lakosság megértését, legalább néhány hónapra. Egyébként a marhahús is hús, a baromfi is az, sőt halat is többet tudunk adni, mint amennyit jelenleg fogyasztanak. A húsfogyasztás évről év­re emelkedik. 1972-ben 61 kilogramm volt, a fo­lyó évben 63 kilogrammot vettünk tervbe, az öt­éves terv utolsó évében kereken 65 kilogrammal számolunk egy főre. Gazdasági életünk fejlesztésében különleges szerepet tölt be az árrendszer. Fontos szabályo­zója mind a termelésnek, mind a fogyasztás ala­kításának. Ez a kérdés a közvélemény érdeklődé­sének homlokterében áll, ezért politikai hatása is jelentős. Az árpolitika megmagyarázása, árrend­szerünk széles körű megértetése folyamatos fel­adat. A termelői árrendszerünk jelenlegi fogyaté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom