Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-20
1495 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1496 közötti viszony javulását, amelynek néhány nap múlva újabb kiemelkedő állomása lesz Brezsnyev elvtárs hivatalos látogatása az Amerikai Egyesült Államokban. Minden országnak — legyen az kicsi vagy nagy — megvan a maga felelőssége a békéért folytatott harcban. Tevékenységével erősítheti va gy gyengítheti a béke erőit. De az a helyzet, hogy ez a két nagyhatalom hordozza a fő felelősséget az egész emberiség békéjéért, a termonukleáris világháború elhárításáért! Ez a megállapítás a történelmileg kialakult reális helyzet, a tényeknek tudomásul vétele, azok pedig közismerten makacs dolgok. E felfogásunknak semmi köze sincs az úgynevezett „szuperhatalmakról", a kínai vezetők és mások által kiagyalt koncepcióhoz, amely csak arra jó, hogy elmossa a szocialista és a kapitalista rendszer közötti alapvető különbségét és megossza a haladás és a béke erőit, ami végső soron a nemzetközi imperializmus kezére játszik. A Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenysége a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal kötött szoros szövetségre épül, szerves része a tartós békéért és a szocializmus győzelméért vívott harcnak. Képviselőink ott vannak Helsinkiben, Bécsben, ott vannak Saigonban, aktívan és egyértelműen tevékenykednek a béke és a haladás érdekében e helyeken, és más nemzetközi fórumokon, a bilaterális és multilaterális kapcsolatok széles területén. A szocialista építőmunkában elért nagy eredményeink mellett ez a magyarázata annak, hogy bár kis ország vagyunk, a nemzetközi életben politikánknak, szavunknak van súlya és becsülete. Tevőleges részvételünk a nemzetközi politikában a béke, a haladás oldalán így egyaránt jól szolgálja internacionalista kötelezettségeinket és alapvető nemzeti érdekeinket. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakból is kitűnően kedvezőnek ítéljük meg a nemzetközi helyzetet, ám nincsenek olyan illúzióink, hogy ez a megindult folyamat most már töretlenül minden esetleges visszaesés, megrázkódtatás nélkül halad előre. Tudjuk, hosszú még az út, amely elvezet az egész világot átfogó kollektív biztonsági rendszerek megteremtéséhez, az atomfegyverek elpusztításához, a leszereléshez. Súlyos hiba lenne lebecsülni az enyhüléssel szemben álló hidegháborús és agresszív imperialista erőket. Világosan látjuk a még megoldásra váró nemzetközi problémákat, a még meglevő feszültségi gócokat, azok között is a veszélyekkel terhes közel-keleti problémát. A jövőben is aktív és éber harcot kell tehát folytatnunk és a nemzetközi enyhülés és együttműködés továbbviteléért nap mint nap meg kell küzdenünk. A küzdelem sikeréhez azzal járulunk hozzá, hogy erősítjük szocialista hazánkat, tovább erősítjük testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval és minden tőlünk telhetőt megteszünk a szocialista országok egységének megszilárdításáért. Szélesíteni akarjuk együttműködésünket a fejlődő országokkal és a békés egymás mellett élés elvei alapján a fejlett tőkés országokkal is. Határozott törekvésünk fejleszteni nemzetközi kulturális kapcsolatainkat is, elsősorban természetesen a testvéri szocialista országokkal, továbbá a fejlődő országokkal, de a kapitalista országokkal is. Ehhez a világpolitikai helyzet alakulása új és jó lehetőségeket teremt. A nemzetközi kulturális kapcsolatok a népek kézfogásának jelképe. A tényleges kulturális értékek cseréje a népek megértését,- kulturális gazdagodásukat, a nemzetek közeledését, a béke ügyét szolgálja. Ezt előmozdítani a kultúra és a béke minden igaz hívének nemes hivatása! Tisztelt Országgyűlés ! Meggyőződésem, hogy nemzetközi politikai törekvéseink eredményesnek bizonyulnak és jól szolgálják a nemzetközi helyzet további kedvező alakulását, ezzel békés szocialista országépítő munkánk külső feltételeinek biztosítását. Az 1972. évi állami költségvetés végrehajtásáról előterjesztett törvényjavaslatot elfogadom (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Pál István képviselő társunk. Dr. PÁL ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a növényteremelésben és az állattenyésztésben egyaránt figyelemre méltó eredményeket értünk el. Felszólalásomban csak az állattenyésztés és ezen belül is az állategészségügy jelenlegi helyzetéről és várható feladatairól szeretnék szólni. Bevezetőben legyen szabad a Nobel-díjas szovjet fiziológus, Pavlov jól ismert szavait idéznem, aki szerint „Az orvos embereket gyógyít, az állatorvos pedig az emberiséget!" E mondás nemcsak azt foglalja magában, hogy minden új gyógyszer csak az állatokon folytatott kísérletek után válhat a gyógyítás eszközévé, hanem azt is, hogy az egészséges, korszerű táplálkozás, az emberiség gyógyítását, az állati fehérjék fokozott termelését és fogyasztásának növelését is feltételezi. Az egészséges, korszerű táplálkozás egyben magas színvonalú élelmiszerellátást igényel. Az élelmiszerellátás színvonalát pedig — úgy vélem, túlzás nélkül — a nép köz jóléte és a rendszer erőssége egyik fokmérőjének is tekinthetjük. Lakosságunk nap mint nap növekvő igénye mellett exportkötelezettségeinknek is csak akkor tudunk eleget tenni, ha állatállományunk egészséges. Az a fogalom, hogy „egészséges", nem azonos azzal, hogy nem beteg, hanem azt fejezi ki, hogy állatállományunk képességének megfelelően termel. A mai és a jövő állategészségügyi munka tehát mindinkább a megelőzés felé tolódik és ehhez kell szakembereinket felkészíteni. Azokat a betegségéket kell megelőzni, amelyek a több és jobb minőségű élelmiszer előállítását, export-kötelezettségeink teljesítését a legjobban akadályozzák és amelyek az ember egészségét legjobban veszélyeztetik. Az a szarvasmarha gümőkor például, amely még alig 6—8 évvel ezelőtt évente közel egymilliárd forintnyi veszteséget okozott és a dolgozók, főleg pedig a gyerekek egészségét veszélyeztette, ma már eltűnőben van. Az éppen tíz éve megindított szervezett védekezés ugyan tetemes pénzáldozatokat is követelt, hiszen 1972 végéig
