Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1491 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1492 táljainkat. A jövő szocialista társadalmában rájuk váró nagy feladatokra fel kell készíteni őket azzal is, hogy kifejlesszük bennük a közösségért vállalt felelősségérzetet és cselekvőkészséget. Ez csak erős, élő, eleven ifjúsági közösségekben, gyakorlatban lehetséges. Űszni sem lehet csupán tankönyvekből vagy jó tanácsok révén megtanulni, csak a vízben. A demokratizmust is gyakorlással, közösségben lehet elsajátítani, „megtanulni". Vannak, akik féltik az iskola szükséges rendjét és fegyelmét a demokratizmus fejlesztésétől. Mi nem osztjuk ezt az álláspontot. Az iskolában is demokratizmuson persze nemcsak a jogok bővítését értjük, hanem kötelességeket, felelősséget is és a szabadságot a renddel, fegyelemmel párosítjuk. Természetesen az új rendtartásokban, a jogok és kötelességek bővítése, a demokratizmus fejlesztése csak lehetőség, nagyobb és jobb mint eddig. Ezt valósággá változtatni, tartalommal megtölteni iskolavezetők, párt, szakszervezet, KISZ, úttörőszervezet, pedagógusok és diákok közös feladata és hivatása. A párthatározat végrehajtásának néhány kezdeti eredményéről beszéltem. Ezeket annak köszönhetjük, hogy a konkrét teendők kidolgozásánál igyekeztünk érvényesíteni azt a munkamódszert, amely a párthatározat kidolgozását is jellemezte, és rendszerünk mély demokratizmusát mutatja. Ezrekkel vitattuk meg az egyes javaslatokat, és azok ezrek és ezrek, kiváló pedagógusok, hozzáértő szakemberek, állami, és társadalmi szervekben tevékenykedő érdekeltek alkotó gondolkodását és tapasztalatait tükrözik. A szocialista iskola fejlődése elsősorban az oktató-nevelő munka színvonalától függ. De függ természetesen anyagiaktól is. Már csak azért is kell erről néhány szót szólnom, nehogy esetleg Faluvégi elvtárs megsértődjék, hogy nem is reflektálok a zárszámadásra. Az előttünk fekvő zárszámadás tükrözi, hogy pénzügyi kormányzatunk már az 1972-es évben is igyekezett az adott lehetőségek keretein belül segítséget nyújtani a Központi Bizottság határozatának a végrehajtásához. Az oktatómunka feltételeit jelző számszerű mutatók általában valamelyest javultak, de — amint erről Faluvégi elvtárs is helyesen említést tett — több fontos területen lassú az előrehaladás, sőt némelyiken lemaradást tapasztalunk. Jól tudjuk, hogy ebben az ötéves tervben az anyagi lehetőségek erősen korlátozottak, de biztosak vagyunk benne, hogy gazdasági vezető szerveink a lehetőségékhez képest már a mostani ötéves terv hátralevő éveiben, és még inkább a következő ötéves tervben érvényt fognak szerezni a Központi Bizottság ama fontos határozatának, hogy az iskolákra, az oktatásügy fejlesztésére a nemzeti jövedelemből a jelenleginél nagyobb hányadot kell fordítani. A párt határozatának egyik nagy eredménye és új, nagy társadalmi erőforrás, hogy kisebb-nagyobb közösségek, üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, tanácsok — élve a megnövekedett önállósággal — még nagyobb felelősséggel fordulnak az iskolák felé és nyújtanak számukra fokozott anyagi és erkölcsi támogatást. Nagyszerű kezdeményezések és társadalmi akciók egész sora tanúsítja ezt. Olyanok, mint Budapesten az „egy üzem, egy iskola", az országossá vált óvodaépítési akció, és szinte minden megye más-más kitűnő megmozdulásai. Reméljük, hogy ezek az akciók tovább fognak szélesedni. Ám ezek akkor sem pótolhatják a fokozott állami anyagi ráfordítást. Szükség lesz erre annál inkább, mert a következő években napirendre kerülnek olyan feladatok, amelyek jelentős anyagi eszközöket igényelnek, mint például a pedagógusok heti kötelező óraszámának csökkentése, az iskolák színvonalában mutatkozó nagy különbségek fokozatos csökkentése, diákotthonok, diákkollégiumok fokozott építése, stb. Ahogy szocialista társadalmunk előrehalad, úgy nő a kultúra jelentősége. Nemcsak mert a gazdaság magasabb szintre emelésének, hanem mert a szocialista közösség formálásának, az értelmes, cselekvő emberhez méltó élet megteremtésének is nélkülözhetetlen feltétele, amely szocialista társadalmunknak alapvető célja. Ezért nem véletlen, hogy pártunk Központi Bizottsága tevékenységében jelentős helyet foglalnak el a kultúra átfogó, nagy kérdései, és hogy rövid időn belül kidolgozásra kerültek a tudománypolitikai irányelvek, az ifjúságpolitikával kapcsolatos állásfoglalás és az állami oktatásról szóló határozat, most pedig napirenden van a közművelődés fejlesztése átfogó tervének a kimunkálása. Tisztelt Országgyűlés ! Felszólalásomban röviden érinteni szeretném a nemzetközi helyzet néhány aktuális kérdését is. A legutóbbi események is azt mutatják, hogy a nemzetközi politikai helyzetben a szocializmus és a béke javára végbemenő nagy változások folyamata, a nemzetközi feszültség általános enyhülési tendenciája tovább tart. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elve és gyakorlata mind határozottabban tért hódít, és ez a javulás tartósnak ígérkezik. Azt is mondhatjuk, úgy is fogalmazhatjuk talán, hogy ma már nem egyszerűen a nemzetközi feszültség enyhüléséről, nem pusztán a hidegháborús időszak megszűnéséről van szó, hanem új típusú együttműködés van kialakulóban a különböző társadalmi rendszerű országok között, annak minden bonyolultságával és ellentmondásosságával, a nemzetközi osztályharc újabb és újabb formájával együtt. Mindenekelőtt a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára történt nagyarányú eltolódásában, a szocialista világrendszer erejében — amely a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért a nemzetközi békéért és biztonságért folyó világméretű antiimperialista harc fő támasza — van a magyarázata annak, hogy napjainkban a vezető tőkésországok másképpen viszonyulnak a Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista országok javaslataihoz, mint azt korábban tették. Ez a magyarázata annak, hogy napjainkban a nemzetközi feszültség általános enyhülésének, a különböző feszültségi gócok fokozatos felszámolásának, a feszültségeket kiváltó nemzetközi problémák, tárgyalások útján történő fokozatos rendezésének vagyunk szemtanúi és részvevői. Napjainkban tudjuk csak igazán felmérni a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának, az ott meghirdetett nagyszabású