Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1483 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1484 nak végrehajtása már megindult, s azok pozitív hatása is már érződik. Ezért úgy érzem, hogy az előttünk levő beszámoló vitája kapcsán nemcsak visszapillanthatunk, hanem már a jelen tapasztalataira támaszkodva bizonyosan előretekintést is tehetünk. A dokumentumok és a beterjesztett kormányexpozé arról tanúskodik, hogy népgazdaságunk alapjában a párt és a kormány által kijelölt céloknak megfelelően és ha nem is probléma- és nehézségmentesén, de egészségesen fejlődik. Vonatkozik ez arra a területre is, amely népünk életviszonyait, életszínvonalát öleli fel. Én elsősorban ezzel a kérdéskörrel kívánok természetesen közelről sem a teljesség igényével foglalkozni. Mindnyájunk előtt ismeretesek azok az erőfeszítések, amelyeket államunk a lakosság életviszonyainak, életszínvonalának folyamatos és rendszeres javítása érdekében kifejt. A gyakorlat az elmúlt időszakban meggyőzően igazolta annak az elvnek a következetes érvényesítését, hogy egyfelől az életszínvonal megalapozott és tartós emelése, s az ezt szolgáló intézkedések csak a megtermelt anyagi javak és a gazdasági lehetőségeink józan és szigorú figyelembe vétele alapján lehetségesek. Másfelől azt, hogy egész politikánk központi kérdése az emberekről való sokoldalú gondoskodás, ami abban is kifejeződik, hogy nem volt és nincs késlekedés egy percig sem akkor, ha megoldásra érett gondok felszámolására a lehetőségek megteremtődtek. Ezen az elvi politikán nyugszanak többek között azok az intézkedések, amelyek az elmúlt időszakban a lakosság reáljövedelmének emelésére, a szociális, a kulturális ellátás javítására, a lakásépítés meggyorsítására, vagy a nagycsaládosok helyzetének könnyítésére vonatkoztak. De ezt a politikát példázza az is, ahogy a nehézségekkel, az időnként keletkező feszültségekkel pártunk és kormányunk őszintén szembenéz. Ezt tette, amikor a munkásosztály egy igen tekintélyes részének jogos bérgondjairól az ismert módon intézkedett. Ennek súlyát a párt, a kormány vezetésén túl a társadalom is jól érzékelte. Amit bizonyít, hogy a párt döntése, a kormány intézkedései, az ez év tavaszán végrehajtott munkásbéremelés helyeslést és elismerést váltott ki nemcsak az érintett, de társadalmunk más dolgozó kategóriái körében is, sőt hozzáteszem, még azok között is, akiknek megalapozottan szintén vannak megoldásra váró bérproblémáik. A nagyüzemi munkások körében végrehajtott központi béremelés politikai jelentősége, hatása és pénzügyi volumene egyaránt nagy. Ugyanakkor szeretnék rámutatni arra is, hogy nem lebecsülendő jelentőségűek azok a bérkorrekciók sem, amelyek ugyan kisebb volumenűek voltak, de politikai hatásukban szintén jelentősek, mint például a bírák és ügyészek, valamint a központi közművelődési intézmények dolgozóinak tavaly sorra került bérkorrekciója. Vagy ide sorolhatjuk a tanács-apparátus jutalomkeretének az éves béralap 6 százalékára történő felemelését is. Mindez — meggyőződésem szerint — arról tanúskodik, hogy a párt és a kormány sokoldalúan kíséri figyelemmel a dolgozók életviszonyai javításának a lehetőségét. A munkásosztálynál kiemelten jelentkező problémák megoldása mellett az elmúlt időszakban megfelelő gondot fordított más rétegek életkörülményeinek a javítására is. A központi bérkorrekciók mellett ezt tükrözi a munkaidő-csökkentés tervszerű és fokozatos kiterjesztése is. Ismeretes a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy a párt és a kormány döntése nyomán június 1vel újabb 155 ezer ember, közöttük az államapparátus egésze dolgozik már heti 44 órás munkaidőben. Ezzel a lépéssel egy másik jelentős feszültséget is sikerült feloldani, és talán mondanom sem kell, hogy ez az intézkedés nagy örömet és megelégedettséget váltott ki az adott területen. Ezen a fórumon úgyis, mint a közalkalmazottak képviselője, szakszervezetünk központi vezetőségének megbízásából szeretnék köszönetet mondani mindenekelőtt a pártnak és a kormány vezetőinek ezért az intézkedésért, és ugyanakkor köszönetet mondani az állampolgároknak is, akik az államigazgatás dolgozóinak munkaidő-csökkentését megértéssel fogadták. A munkaidő-csökkentést az államapparátus úgy értékeli, mint munkája társadalmi elismerésének megnyilvánulását, mint munka- és életkörülményeit kedvezően befolyásoló tényezőt. Ugyanakkor az apparátus döntő többsége jól érzékeli kötelezettségeinek, felelősségének fokozódását is azért, hogy ezt az elismerést a munka színvonalának emelésével, az állampolgárok ügyeinek pontos, lelkiismeretes intézésével honorálja. Tisztelt Országgyűlés! A számadás általában valóban mindig együtt jár előretekintéssel is. Különösen úgy érzem, hogy így van ez most, amikor a múlt évet már közel fél esztendővel magunk mögött hagytuk. Ennek figyelembevételével szeretnék néhány ilyen kérdésre is utalni. A jövőnket illetően megelégedéssel tölt el a kormány és a SZOT vezetőinek legutóbbi tárgyalásán történt megállapodás. Szeretném külön megjegyezni, hogy a szakszervezetek, általában a szervezett dolgozók nagyon helyeslik, hasznosnak tartják, hogy a kormány és a SZOT vezetői időközönként, s most már rendszeresen együttesen megvizsgálják a tennivalókat, közöttük a dolgozók életkörülményeinek alakulását és közös elhatározással törekednek megtervezni a szükséges intézkedéseket. Ennek a tárgyalásnak az alapján is csak messzemenően támogatni tudom azt a szándékát a kormánynak, amely az életszínvonal emelését komplex módon értelmezi és a következő tervidőszakban tervezett intézkedések között fontos helyet szán a reáljövedelem javítását célzó szociálpolitikai megoldásoknak, mint a sokgyermekes családok, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzete könnyítésének, a lakásépítési program további kiemelt kezelésének. Mindezek — meggyőződésem szerint — jó hatással lesznek majd népesedés-politikai elgondolásaink megvalósulására, és biztos vagyok abban, hogy eredményesen fogják szolgálni majd a nőpolitikái határozat sikeres valóra váltását is. A szakszervezetek az életkörülmények