Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1473 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1474 latok. A beruházóké és a kivitelezőké persze az a fő feladat, hogy ezek a programok a legnagyobb eredménnyel mielőbb befejeződjenek. A mezőgazdaságban aratás előtt állunk. Terméskilátásaink a legutóbbi esőzések után biztatóbbak, de jól tudjuk, hogy az aratás olyan erőpróba, amelyben sokszor napok, esetleg néhány óra szervezett munkáján múlik az éves eredmény sorsa. Ezért is kell nagyon gondosan minden eshetőségre felkészülni. A kereskedelemben az üdülési és az idegenforgalmi idény, a közlekedésben a nyári utasforgalom és a betakarítás adja a munka dandárját. Van tehát tennivaló mindannyiunk számára most is bőven. Feladataink végrehajtásában nőttön nő az emberi tényezők szerepe. Államunk hatalmas összegeket áldoz a költségvetésből is a szakemberképzésre, oktatásra. Joggal várja tehát el mind a vállalatok, mind az intézmények vezetőitől, mind maguktól a szakemberektől, hogy mindenki képzettségének, tehetségének megfelelő munkát kapjon és végezzen. Sokan még ma is úgy vélik, hogy a modern gazdálkodáshoz elegendő néhány modern gép, a hozzátartozó szaktudás. Azt kell mondanunk, hogy az eredményesebb gazdálkodáshoz nem nélkülözhetjük a korszerű, állandóan fejlődő gazdálkodási felfogást sem. Mindennapi gyakorlatunkban láthatunk egyes területeken kicsinyes takarékosságot, rövid távú szemléletmódot, ami később népgazdasági veszteségeket okoz. De gyakrabban találkozhatunk ennek ellenkezőjével: nagyzolással, felesleges költekezéssel és megalapozatlan igényekkel is. Mindkét magatartás és felfogás idegen szocialista gazdálkodási rendszerünktől, irányítási rendszerünktől. Nekünk körültekintően nagyvonalú és ésszerűen kockázatot vállaló, a jövőbe néző és takarékos, a jelen nehézségeit fölismerő és aktív módon leküzdeni képes, hozzáértő gazdasági vezetésre van szükségünk mindenütt. Tisztelt Országgyűlés! Az 1972. évi költségvetés összeállításában és végrehajtásában a kormány egy pillanatig sem feledkezett meg arról, hogy a pénzügyi elszámolás milliárdos számai mögött emberek, munkások, parasztok, értelmiségiek vannak, azok a milliók, akik előteremtették a bevételi oldal értékeit és élvezték mindazt, amit a kiadások számoszlopai mutatnak. Erre épülhet az a bizalom, amelyre hivatkozva a kormány nevében a Tisztelt Országgyűléstől a törvényjavaslat elfogadását kérem. (Nagy taps.) ELNÖK: Dr. Havasi Béla képviselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. Dr. HAVASI BÉLA előadó: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság 1972. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés állandó bizottságai, így a terv- és költségvetési állandó bizottság is megvitatta. Az 1972. évi népgazdasági terv és költségvetés teljesítésével összefüggő értékeléseket a bizottsági ülések mindenütt a magunk elé tűzött célokból kiindulva, ezeket elemezve végezték el. A bizottsági üléseken elhangzottak megerősítik, hogy a negyedik ötéves terv második évében népgazdaságunk tervszerűen és arányosan fejlődött. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozatai és a Központi Bizottság állásfoglalásai következetesen teljesülnek, érvényesülésüket az időközben hozott intézkedések is kedvezően segítették elő. Az 1972. évi népgazdasági terv és állami költségvetés jóváhagyásakor az Országgyűlés megerősítette azt a gazdaságpolitikai feladatot, hogy a nemzeti jövedelem felhasználásának 1971-ben kialakult fő arányait a fogyasztás javára módosítani kell, a negyedik ötéves tervben rögzített mértéknek megfelelően, a felhalmozások növekedési ütemének mérséklése útján. A bizottság megállapítása szerint a népgazdaság fejlődése 1972-ben a korábbiakhoz képest arányosabb volt és a tervekben foglalt átlagos növekedésnek megfelelően ment végbe. A terv- és költségvetési bizottság néhány súlyponti kérdést külön kiemelt, így a beruházási, felhalmozási tevékenység alakulását, a lakosság életszínvonalának fejlődését, a tanácsok, vállalatok, szövetkezetek, intézmények gazdálkodását. A kormány a központi irányítási eszközök, pénzügyi módszerek felhasználásával hatékonyan szabályozta a beruházási vásárlóerőt. Ennek eredményeként 1972-ben lényegében a tervezettnek megfelelően alakult a beruházási ráfordítások mértéke. A felhalmozás aránya a nemzeti jövedelemből a negyedik ötéves tervtörvényben meghatározott szinten teljesült. Eleget tettünk annak a gazdaságpolitikai célnak is, hogy a népgazdaság belső és külső egyensúlyi helyzete javuljon. A teljesítés fő adatai és a bizottsági üléseken képviselőtársaim elhangzott észrevételei bizonyítják, hogy az ország jövőbeni fejlődése, a gazdasági szerkezet korszerűsítése, az életszínvonal emelkedése szempontjából jelentős fejlesztési programok és a lakásépítési feladatok végrehajtása, illetve pénzszükségletének megteremtése biztosítva van. Bizonyítják, hogy irányítási eszközeink alkalmasak a felhalmozást szolgáló ráfordítások megfelelő, a népgazdaság igényeinek és teherbíró képességének figyelembevételével megállapított határok között tartására. A felhalmozási tevékenység számokkal bizonyított eredményei jók, ugyanakkor a beruházási folyamatok minőségi mutatói, a korszerűség, a kivitelezés időszükséglete, az arányos városépítés — és még sorolhatnám tovább — bár javultak, de további komoly intézkedéseket igényelnek. Kétségtelen, hogy a beruházási piac, az egész felhalmozási folyamat túlzott feszültsége az elmúlt évben jórészt feloldódott. A vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok racionálisabb fejlesztési munkát végeztek, a központi törekvésekhez jobban alkalmazkodtak, a folyamatban levő fejlesztések befejezésének gyorsítására összpontosították erőiket. A bizottsági üléseken — az elért fejlődést