Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1449 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1450 zeti orvosi ellátás folyamatosan biztosítva legyen, várható-e a jelenlegi pályázati rendszer módosítása, vagy megszüntetése, a minisztérium dolgozik-e olyan koncepción, amely a kisebb települések egészségügyi ellátásának személyi feltételeit a jelenleginél magasabb szinten biztosítja. ELNÖK: Az interpellációra dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter elvtárs válaszol. DR. SZABÓ ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! A korszerű és jól hozzáférhető egészségügyi ellátásnak egyik feltétele, hogy tervszerűen és arányosan fejlesszük az orvosi állásokat, és azokat megfelelően képzett orvosokkal töltsük be. Ezért az a probléma, amire az interpelláló képviselő elvtársnő felhívta a figyelmet, jelentős, mint ahogy a kérdések is, amelyek a probléma megoldására javasolt intézkedésekre vonatkoztak. Tisztelt Országgyűlés! 1960 és 1970 között kereken hatezerrel, 23 500-ra nőtt az orvosok száma országunkban. A munkaviszonyban levő orvosok csaknem 90 százaléka közvetlenül a betegellátásban, mintegy 10 százalékuk a betegellátást közvetetten segítő munkakörben dolgozik. Javult a megyék orvosellátottsága is. Tíz esztendő alatt a 10 000 lakosra számított orvosok száma — a megyék átlagában — 11-ről 17-re emelkedett. Fejlődött a körzeti orvosi hálózat is. Mintegy 600 új általános orvosi körzet létesült, ezeknek több mint fele éppen a községekben. A minisztérium mindig fontos feladatának tartotta, hogy az üres vagy újonnan létesített körzeti orvosi állásokat — különös tekintettel a lakosság alapellátásának fontosságára — betöltse. Azt szorgalmaztuk, hogy a körzeti orvosi állásokat mindenekelőtt már kórházi gyakorlatot, kórházi tapasztalatokat szerzett orvosokkal töltsék be. Hozzájárultunk ugyanakkor ahhoz is — időszakos gyakorlat és megoldásként —, hogy ezeket az állásokat frissen végzett orvosok is megpályázhassák. Minden egyes orvosi állást 1968 óta töltenek be pályázat útján. A pályázati rendszerről az eddigi tapasztalataink általában kedvezőek. Kedvezőbbek, mint az orvosirányítás, azt megelőző merevebb, sokszor adminisztratív jellegű rendszerének tapasztalatai voltak. Ezért a pályázati rendszert megváltoztani, vagy lényegében megváltoztatni nem tervezzük. Orvosellátottságunk, orvosképzésünk előbb ismertetett adatait szem előtt tartva — amelyek a tisztelt Országgyűlés előtt ismeretesek, s amelyek nemzetközi viszonylatban is elismertek — úgy vélem nem szükséges, nem célszerű az orvosképzés ütemének megváltoztatása, növelése sem. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt esztendőben az országban csaknem kétezerrel volt több szervezett orvosi állás, mint amennyi a munkaképes orvosok száma volt. A probléma okát — amire az interpelláló képviselő elvtársnő is utalt — ebben, ebben a helyzetben látom. Az Egészségügyi Minisztérium 1968 óta kétévenként mintegy 30 000 egészségügyi dolgozóra kiterjedően részletesen vizsgálja a munkaerőmozgás leglényegesebb adatait, mutatóit, a munkahelyelhagyás tendenciáit, okait. Idén, március elején levélben felkértem a fővárosi tanács elnökét és a megyei tanácsok elnökeit, hogy a megadott irányelvek alapján részletesen vizsgáltassák meg területük orvosi munkaerő gazdálkodásának helyzetét. Ezeknek a vizsgálatoknak, valamint saját vizsgálatainknak adatai birtokában hozzuk meg azokat az intézkedéseket, alakítjuk ki azokat a szabályozókat, amelyek az orvosok és az évente képzett fiatal orvosok száma, valamint az orvosi állások és az időközben — területen, intézményekben — fejlesztett orvosi állások száma közötti összhang megteremtésére alkalmasak. Nemegyszer előfordul, hogy egy orvosi, körzeti orvosi állás betöltése nehézségekbe ütközik, elhúzódik, az adott állás élet- és munkakörülményeivel, munkahelyi légkörével összefüggő problémák, nehézségek miatt. Az elmúlt esztendőben pl. a vidéki körzeti orvosi állások 7,4 százaléka volt betöltetlen. Ez országos átlag. Ugyanakkor volt olyan megye, ahol ez az arány 12, másutt 2 százalék volt. Az állások betöltését akadályozó helyi problémák, nehézségek elhárítása mindenekelőtt az álláshelyet fenntartó szerv, az illetékes tanácsok feladata. Ezt is szem előtt tartva, a tanácsi hivatal elnökével a közelmúltban állapodtunk meg, hogy azokban a megyékben, ahol ez szükséges, közösen megvizsgáljuk azokat az okokat, amik miatt az átlagosnál magasabb a betöltetlen körzeti orvosi állások száma, aránya. Ha szükséges, intézkedéseket, javaslatot teszünk a helyi problémák áthidalására, megoldására. Tisztelt Országgyűlés! A minisztérium foglalkozik azokkal a feladatokkal és feltételekkel, amelyek elősegíthetik a kis települések lakosainak jobb egészségügyi ellátását. Az természetes — és úgy gondolom, nem kell bizonyítanom —, hogy minden kis településre orvost telepítenünk nem lehet, nem is lenne célravezető. Éppen ezért nagyon jelentősnek tartom és szeretném felhívni a figyelmet a falusi egészségügyi központokra, amelyeket, a negyedik ötéves tervben adott irányelvek alapján, már néhány megyében megvalósítottak. Ezek a köpontok a megfelelő számú körzeti orvossal, körzeti fogorvossal és gyermekgyógyásszal alkalmasak arra, hogy a körzetükhöz tartozó kis vagy szétszórt település lakosságának egészségügyi ellátását megfelelően biztosítsák. Tisztelt Országgyűlés! Ügy vélem, hogy azok az intézkedések, azok a szabályozók, amelyeket megtenni és kialakítani tervezünk, alkalmasak lesznek arra, hogy azokat a problémákat, amelyeket a képviselő elvtársnő is felvetett, megoldják. Kérem a tisztelt Országgyűlést és az interpelláló képviselő elvtársnőt, hogy az interpellációra adott válaszomat fogadja el. ELNÖK: Kérdezem Csapó Jánosné képviselőtársunkat, egyetért-e a miniszteri válaszszal? 59*