Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1445 Az Országgyűlés 19. ülése, 1 tisztelt Országgyűlés, eszembe jut itt — Korom elvtárs mondta —, hogy már a harmadik napja tárgyalunk, s, már valamennyien egy kicsit fáradtak is vagyunk. Gondolom, nem veszik tőlem zokon, ha úgy teszek, mint az egyetemen szoktam tenni, amikor hallgatóim kicsit kifáradnak. Iyenkor próbálom, valamilyen gondolatnak a bevezetésével egy kicsit a hangulatot — ha szabad így kifejeznem — feloldani. (Derültség.) Amikor először olvastam Vámos elvtársnak az interpellációját, őszintén megmondom, mi volt az első gondolatom. A régi, felszabadulás előtti világban az úgynevezett könnyű múzsát a Zerkovitzok jelentették. Akkor volt egy operettben egy vasutast kigúnyoló dalféle, amely aztán később mindenhol, az egész közvélemény előtt elterjedt, valahogy úgy hangzott, hogy könnyű neki, teheti, mert vasúti, magyar állam fizeti. (Derültség.) De ebben benne volt — tisztelt Országgyűlés — a lebecsülése a vasúti foglalkozásnak. Most ezt már túléltük, a mi társadalmi rendszerünk a vasúti munkát megbecsüli, a vasutas a mi társadalmi rendszerünk megbecsült dolgozója, s ebben a tekintetben semmiféle panaszunk nem lehet. De ne haragudjanak meg, amikor azt mondom, hogy ha a vasutassal szemben ma már nincs is, de a vasúttal szemben még van egy bizonyos — mondjuk — érzés, amely abban nyilvánul meg, hogy a vasút egy fejőstehén, a vasútnak még a bőre alatt is pénz van, tehát amikor valaki a vasúttól vesz el valamit, az egy olyan megbocsátható bűn. Kérem szépen, a vasút éppen olyan vállalat, mint bármelyik másik. A vasút költségvetéssel dolgozik, s a vasútnak nincs a bőre alatt pénz, és ha a Pénzügyminisztérium nem segítené ki a vasutat jó pár milliárddal, akkor bizony nagyon nehéz helyzetbe kerülnénk. Amit itt Vámos elvtárs mond, az kétségtelen nehézség: kétségtelen probléma, hogy Monoron van egy modern fénysorompó, ellenben az adottságok miatt már annyi hely sincs jelenleg, hogy egy gyalogjárdát építsünk a fénysorompónál levő közúti átkelőhelynek megfelelően, s a közúti járműforgalmat és a gyalogos forgalmat el tudjuk választani. Persze, amit az interpellációban Vámos elvtárs javasolt, az volna az ideális megoldás, hogy a szintbeli kereszteződést szüntessük meg, és vagy egy aluljárót, vagy egy felüljárót építsünk. Megint csak azt kell mondanom itt, amit mondottam az előbbi interpellációnál: ehhez pár millió, vagy pár tízmillió kellene, de ilyen legalább ezer van ebben az országban, ahol mind meg kellene csinálni. Azt ígérhetem, hogy amikor Monor állomásnak a teljes rekonstrukciójára sor kerül, akkor már a modern átkelési lehetőséget valósítjuk meg, gyalogos aluljárót fogunk építeni. Addig is intézkedtem, hogy egy műszaki bizottság a helyszínre menjen ki és a tanács közreműködésével, a tanács segítségével keressen olyan megoldást, hogy bizonyos átalakítással, az útátjáró mellett egy gyalogjárdát építsünk, amely gyalogjárda bizonyos fokig meg fogja oldani azokat a kérdéseket, amelyeket itt a képviselő elvtárs elmondott. 59 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ 7

3. március 23-án, pénteken 1446 Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt interpelláló képviselő elvtárs! Kérem, hogy válaszomat vegyék tudomásul. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Vámos Géza képviselőtársunkat, egyetért-e a miniszteri válasszal? VÁMOS GÉZA: A miniszter elvtárs válaszát köszönettel elfogadom. ELNÖK: Kérem az Országgyűlést: akik a miniszteri választ elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Következik Vámos Géza képviselőtársunk interpellációja a lakossági villanyhálózat bővítésének központi állami támogatása tárgyában a nehézipari miniszterhez. Vámos Géza képviselőtársunkat illeti a szó. VÁMOS GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter elvtárs! Az eddigiek során a lakossági villanyhálózat-bővítést a nehézipari minisztérium központi támogatásában részesítette. E támogatás adott lehetőséget egyrészt a lakótelepi alapenergia-igények biztosítására, másrészt jelentős hozzájárulás volt az egyéb lakossági hálózatbővítési igények kielégítéséhez. 1973-tól a központi állami támogatás csak a lakótelepi alapenergia igényekre biztosított, míg a további lakossági hálózatbővítésre ez megszűnt. Ez a tény nagymértékben lelassítja a fejlesztést, mert az egyéb feladatokkal leterhelt szűkös tanácsi erőforrások, valamint a lakossági hozzájárulás továbbra sem elegendőek a mind sürgetőbb igények kielégítésére. Különösen kedvezőtlenül érintheti ez a családiház-építési tevékenységet. A jelölőgyűléseken korábban és most sem tudunk megnyugtató választ adni az ez irányú jogos kérelmekre. Kérdezem ezért Dr. Szekér Gyula miniszter elvtársat, hogy milyen központi támogatással kívánja megoldani a lakosság hálózatbővítési igényeit és a rekonstrukció meggyorsítását? ELNÖK: Az interpellációra dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter válaszol. DR. SZEKÉR GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Válaszolva Vámos Géza képviselő elvtárs interpellációjára, elöljáróban kijelenthetem, hogy felvetett panasza jogos, és ezek a gondok mind Pest megye, mind országos viszonylatban a kormány előtt ismeretesek. Ismeretes a képviselő elvtársak előtt, hogy jelentős erőfeszítéseket tettünk és teszünk az ország villamosenergia-ellátására. A negyedik ötéves terv során a villamosenergia-ipar fejlesztésére népgazdaságunk több mint 60 százalékkal többet ruház be, mint a megelőző ötéves tervben. A parlament legutóbbi ülésszakán Faluvégi pénzügyminiszter elvtárs a költ-