Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

191 Az Országgyűlés %. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 192 mert azok a nagy beruházások terén fennálló feszültségeket, a tervek és á kapacitások sokat kifogásolt összhangjának hiányát mutatják meg. Az egyedi hagy beruházások körében csökkent ugyan a befejezetlen állomány, de az 1970-re számításba vett üzembe helyezésekből mintegy hárommilliárd forint nem valósult meg, ami kereken 500 millió forint költségvetési bevétel elmaradásával jár. A felhalmozási folyamat 1970-ben bekövetkezett gyorsulása tehát nem vezetett a hatékonyság ugyanolyan javulásához. Emellett természetesen magában hordja annak a veszélyét, hogy a gazdasági szerkezet átalakítására, a nem termelő ágazatok gyorsabb fejlesztésére irányuló közép távú elgondolásaink nem valósulnak meg a kívánt mértékben. Időszerű és nagyon fontos feladatunknak kell tehát tekintenünk ezért a fejlesztési célok és a pénzügyi források közötti összhang biztosítását, a beruházási keresletnek aktívabb pénzügyi módszerekkel való tervszerű korlátozását és a forint-ellenőrzést. Ilyen meggondolásokból került sor ez évtől a vállalati források valamivel nagyobb mérvű központosítására. A hiteleszközök elosztását szorosabban a tervcéloknak rendeltük alá. A közeljövőben megvizsgáljuk, hogy a már elhatározott és 1972-ben, vagy az azt követően kezdésre szánt beruházások esetén milyen intézkedésekkel javíthatunk a helyzeten. Valóban igaz és jogos, amint a vitában is elhangzott, hogy fejlesztési igényeinket, a beruházások tervezését és kivitelezését jobban szembesítenünk kell közgazdasági adottságainkkal. Eleget kell tennünk a korszerűség követelményeinek, de ez nem jelenthet túlzó, számunkra ma még luxusnak minősíthető megoldásokat, még oly fontos gazdasági vagy jóléti célok esetén sem. A beruházásnál kialakult gondok eloszlatásához a beruházásokért felelős valamennyi központi és ágazati szerv, vállalati és intézményi vezető egybehangolt munkájára és fokozott felelősségérzetére van szükség. A jövőben ennek számonkérésében a pénzügyi szerveknek is következetesebbeknek kell lenniük, mint ahogyan azt a kormány programja is kilátásba helyezte. Az. állami költségvetés szerepe a gazdaságból származó jövedelmek átcsoportosításában nálunk igen széles körű. Kiadásainknak több mint egyharmadát fordítottuk a termelés, a fogyasztás és az áruforgalom közvetlen és közvetett pénzügyi támogatására és további 14 milliárd forint bevételről mondott le az állam járulékbefizetési mentességek formájában. A támogatások jelentős hányada szoros összefüggésben áll az érvényesülő ár- és pénzügyi rendszerrel, más része társadalompolitikai, jóléti jellegű. Az előbbiek hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalatok zökkenőmentesen alkalmazkodjanak a reform által kívánt és megváltozott körülményekhez. Ma már azonban vannak a támogatások körében olyan korszerűtlen elemek, amelyeket csökkentenünk vagy éppen megszüntetnünk kell, mert a támogatások nemcsak közvetlen költségvetési terhet jelentenek, hanem fékezik a gazdasági szerkezet hatékonyság szerinti átrendeződését. A termelésben és a külkereskedelemben tapasztalható kedvezőbb jelenségek már lehetővé tették, hogy szűkítsük az egyedi jellegű, vállalatonként differenciált exporttámogatásokat. Évenként csökkenő mértéket írtunk elő és az odaítélést is szigorúbb feltételekhez kötöttük. Az itt szerzett tapasztalatok arra hívták fel a figyelmet, hogy a támogatások öncélú csökkentése tartós eredményt nem hozhat, hanem a műszaki- gazdasági feltételeket kell fokozatosan megváltoztatnunk. Az állami költségvetés az elmúlt évben kereken 14 milliárd forintot fordított a fogyasztói árak dotálására. Ezt természetesen meghaladták a forgalmiadó-bevételek, mert a kiskereskedelmi forgalom 14 százalékkal bővült. Az elmúlt év folyamán is feladatunknak tekintettük a fogyasztói árak befolyásolását : a termelői, felvásárlási áremelkedések és az import-árváltozások közömbösítését. Például a kávé, műselyem, faforgácslemez világpiaci árának emelkedése miatt csökkentettük a forgalmi adót. A tervezettnél nagyobb összegekkel — bár biztos, hogy nem kielégítő mértékben — támogattuk a vasúti személyszállítást és a budapesti városi közlekedést. Importár-kiegészítésben részesítettük a cement, a betonacél és egyes műanyagok behozatalát. A költségvetés ilyen címen 1,5 milliárd forint előirányzaton felüli terhet vállalt, ami hozzájárult ahhoz, hogy a fogyasztói árak változása a tervezett keretek között maradjon. A társadalmi intézmények és szolgáltatások kiadásainak, emelkedése meghaladta a tervezett ütemet és kétszerte nagyobb volt a nemzeti jövedelem emelkedésénél. Szélesedett a társadalmi juttatásban részesülők köre. A korábbinál bővebben jutott az ellátási színvonal javítására, az állöalapok korszerűsítésére, felújítására. Nyolcezerrel több lett az óvodai férőhelyek száma, 300 millió forinttal magasabb volt az előző évinél a gyermekgondozási segélyként kifizetett összeg. Az általános iskolai oktatásban létrejöttek a fifizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását elősegítő újabb anyagi alapok. Kétszázötvenmillió forinttal nőtt a felsőoktatási intézmények kiadása, az év folyamán itt bérrendezést hajtottunk végre, a tudományos-technikai haladás nagyobb követelményeihez igazodva tovább bővült a műszaki jellegű főiskolai hálózat és a tudományos kutatással foglalkozó intézmények tevékenysége. A költségvetési intézmények kiadásai közül leggyorsabban, 13,7 százalékkal a társadalombiztosításra fordított kiadások emelkedtek. Ezen belül különösen figyelemre méltó, hogy a táppénzes arányszám a néhány év előtti 4 százalékkal szemben 5,5 százalék körül alakult. Mindez olyan időszakban történt, amikor egyébként a közegészségügyi helyzet javult. A kérdéssel foglalkozott az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága, az Országgyűlés elnöke pedig átiratot intézett a kormányhoz. A figyelmeztető felhívást mindenképpen jogosnak kell tartanunk: nemcsak azért, mert a táppénzes arányszám minden újabb egytized százalékos növekedése 70 millió forintos költségvetési terhet jelent, hanem azért is, mert szoros összefüggésben van a munkafegyelem alakulásával. A kormánynak elhatározott szándéka, hogy a kérdést az illeté-