Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

139 Az Országgyűlés %. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 140 irányítókkal szemben a követelményeket, a korszerű szervezési és vezetési módszerek széles körű hasznosítását. Tisztelt Országgyűlés ! Gondos vizsgálatot igényel, hogy az elkövetkező években milyen ellentmondások kibontakozására számíthatunk a mezőgazdasági nagyüzemekben, a termékforgalmazásban, a feldolgozásban, és végül a falu társadalmában. Egyrészről a technika gyors benyomulása, másrészről számos hagyományos termelési és gazdálkodási szisztéma továbbélése miatt bonyolult és összetett feladat azoknak a közgazdasági szabályozóknak a kimunkálása, amelyek ennek a változatos technikai szinten folyó termelésnek megfelelnek. Olyat, amely ösztönzi a korszerűsítést, de csak az erőforrásoknak megfelelő ütemben és a termeléspolitikai célok irányában ! Üzemi szinten az elmúlt években már megvalósultak az egyszerű újratermelés feltételei. Nyilvánvaló, hogy abban az irányban kell haladni, hogy a jövedelmezőség egyensúlya az egyes termelési ágazatokban — a szarvasmarhánál, zöldségnél és másutt — a nagyüzemben és a háztájiban külön-külön is kialakuljon. A mezőgazdasági nagyüzemek számára az egyik legfontosabb információ a jövedelmezőség. Az üzem belső viszonyai, a vállalati gazdálkodás mind szigorúbb követelményei kikényszerítik a veszteséges ágazatok visszaszorítását, a termelés szerkezetének olyan irányú átalakítását, ami módot ad a növekvő ráfordítások fedezésére. Arra kell törekednünk, hogy a hozamok a ráfordításoknál gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben növekedjenek. A legjobb szaktudás és a legnagyobb szorgalom sem tudja ellensúlyozni azonban azokat a külső körülményeket, amelyek a gazdaságok többségénél a jövedelem csökkenése irányában hatnak. Minél több iparból származó anyag és felszerelés beszerzése válik szükségessé, annál jobban érinti a mezőgazdasági üzem jövedelmezőségét ezek árszínvonala és minősége. Az ipari eredetű anyagok és felszerelések két irányban befolyásolhatják a jövedelmeket. A termelés emelése révén növelik, beszerzésük költségei miatt csökkentik ezeket. Hazánkban eddig a jövedelemcsökkentő hatás volt az erősebb. Ez az állami gazdaságoknál még inkább kiütközik, mint a szövetkezetekben. Korszerűsítés, többtermelés — kisebb üzemi jövedelem. Sok esetben ez a kép lényege és ez igen elgondolkoztató. Az előttünk álló időszak egyik fontos kérdése lesz az élelmiszer-gazdaságon belül a termelési és árukapcsolatoknak olyan irányú finomítása, amely termelés, feldolgozás, a kereskedelem és a fogyasztók szempontjainak is megfelel, a hatékonyabb gazdálkodásra lehetőséget ad. Ez a munka nem kerülhető el. Tisztelt Országgyűlés! Agrárpolitikánk időálló formulát talált a közös és a háztáji szerves egységének megfogalmazásával, a nagyüzem termelésszervező szerepének kimondásával. Nevelés, tudati ráhatás és érdekeltség kérdése, hogy a gyakorlatban ebből az eddiginél több valósuljon meg, a háztáji árutermék a nagyüzem termékével együtt jelenjék meg a helyi ellátásban és a központi árualapokban is. A magára hagyott, vagy esetleg távolról, a nagyvállalatok által szervezett háztáji termelés az életforma-változás teremtette igényekkel már nehezen fér össze. A mezőgazdasági nagyüzemekkel való kooperálás nélkülözhetetlen a háztáji termelés fenntartásában. Számos példamutató kezdeményezés van, de a közös gazdaságoknak ez a szervező tevékenysége még néni vált általánossá, nem törtek utat mindenütt a tagoknak erre irányuló fontos érdekei. Bármennyire fontos azonban a háztáji ösztönzés fenntartása, a szükségletek tervszerű kielégítése tartósan csak a nagyüzemek fejlesztésével oldható meg. A háztáji sertéstermelés jelenlegi felfutásából ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket. Kevésbé lehetünk elégedettek a mezőgazdasági nagyüzemek és a feldolgozóipar termelési kapcsolatainak fejlesztését tekintve. Tény, hogy a struktúra az elmúlt évtizedek igényeihez alkalmazkodott, s ereje nagyrészt még ma is a központi árualapok összegyűjtésében és adminisztratív elosztásában mutatkozik meg. A termelés oldaláról viszont kialakul a feltétele, a fogyasztók részéről pedig az igénye is annak, hogy ezeken a köznpnti alapokon a termékek valamivel kisebb háfiyadát áramoltassuk át, és így megtakarítsunk egy csomó elkerülhető költséget, gyorsabban juttathassuk el a fogyasztókhoz a friss árut. Ennek érdekében lehetővé válik, hogy a nagyüzemek az eddiginél jobban részt vegyenek működési területük lakosságának kiszolgálásában. Az egyre több eszközt lekötő termelés gazdaságossági feltételei közé tartozik a forgalmazási veszteségek minimumra csökkentése, a minőségi tényezők messzemenő értékelése az árakban, a kül- és belföldi fogyasztó ítélete szerint. A jelenlegi struktúra viszont erre, továbbá a belföldi, de főleg az exportigények közvetítésére csak korlátozott mértékben, illetve áttételekkel képes. Struktúránk már lehetővé tenné, hogy a piacokon megcélozzunk konjunkturális lehetőségeket. Ennek hiányában sokszor telített piacra termelünk, máskor pedig drágán vásárolunk. Olyan típusú együttműködésre lenne szükség, amilyen a zöldség-, a gyümölcs- és a burgonyakereskedelemben az elmúlt évben végrehajtott korszerűsítéssel megkezdődött. Némileg hasonló lépésekre került sor a borgazdaságban és a konzerviparban is. Van lehetőség ezek továbbfejlesztésére, a tapasztalatok gyűjtésére. De még több lehetőséget látunk olyan társulásokban, amelyek szervezetileg is átfogják egy-egy termék útját, kialakítják ezen belül a mezőgazdasági, élelmiszeripari üzemek és a kereskedelem érdekeltségének összhangját, segítik az egészségtelen vállalati monopolhelyzetek felszámolását. Érdemes lenne a vállalatok, gazdaságok kezdeményező készségét ebbe az irányba terelni, és a gazdasági szabályozók közelítésével, az üzemek önállóságát nem korlátozó együttműködési szabályok kidolgozásával is segíteni. Mindez megoldható a tulajdonviszonyok tiszte-