Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

135 Az Országgyűlés %. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 136 szervek, továbbá a központi és helyi információk, hátráltatta viszont az egyes gazdasági szabályozók és központi intézkedések késői megjelenése, s ugyancsak késleltető hatással voltak az egyes vállalatokat érintő szervezési intézkedések is. A minisztériumok tájékoztatói és irányelvei erősen eltérő jellegűek. Némelyek túl óvatosak, mások majdnem utasításszerűek. Bizonyos értelemben ezek az eltérések érthetők, azonban magyarázni ezt lent nagyon nehéz. Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy vállalataink a változó körülmények között igénylik a szaktárcák segítő, tanácsadó tevékenységét, azt, hogy a korábbi utasítás helyett a gazdasági egységek magatartását befolyásolják úgy, hogy azokat a célokat követni tudják, amelyek a gazdasági tervekben és a gazdaságpolitikában megfogalmazást nyertek. Lehet, hogy erősnek fog tűnni, ahogyan fogalmazok: a vállalati önállóság nem jelenthet magárahagyatottságot. Jónak ítéljük, hogy a termelés bővülésére vonatkozó célok az országoshoz hasonló üteműek, a korábbinál jobban igazodnak a szükségletekhez és a termelés növekedését döntő mértékben a termelékenység emelkedésével, a műszaki fejlesztéssel kívánják biztosítani. . A legtöbb gondot okozó beruházási kérdés a még fennálló nehézségek, feszültségek ellenére is úgy ítélhető meg a készült és készülő tervekben, hogy javul a realitása a beruházásoknak, jobban igazodik a tényleges erőforrásokhoz. Félreértések elkerülése végett azonban megjegyzem, ez a javulás nem jelenti azt, hogy beruházásainknál a kereslet-kínálat egyensúlya egyhamar érvényesülni tud. Tapasztalataink azt mutatják, hogy megfontoltabb létszám- és kissé óvatos bérgazdálkodás jellemző a tervekre. Űgy látható, hogy a tervekben bátortalanok az emberekről való gondoskodást illetően a célkitűzések, még akkor is, ha a szociális és kulturális célra előirányzott összegek is emelkedő tendenciát mutatnak. Sajnos, a nagy feszültséget okozó, a gyermekintézmények férőhelyeinek bővítését célzó tervek a gondoknak csak töredékét enyhítik. Csak sorolhatnám tapasztalataink sokaságát * és színességét, amellyel igazolni tudnám, hogy a cél, amit a kormányzat maga elé tűzött, jó, követésre talált, s minden törekvés megvan arra a megyében, hogy határidőre elkészüljenek a tervek. Tisztázásra várnak viszont olyan kérdések, amelyek nehezítik a gondos és pontos tervkészítés lezárását. Erre szeretném a figyelmet irányítani, és tisztelettel kérni a kormányt, hogy sürgesse a vállalatok és a minisztériumok közötti döntéseket, állásfoglalásokat, amelyek a negyedik ötéves tervben előirányzott központi fejlesztési programokkal kapcsolatosak, és területi vonatkozásúak. Meg vagyok győződve arról, hogy a most folyó tervviták egy egészségesebb vállalati politikai légkört segítenek kialakítani, segítik az üzemi demokrácia különböző fórumait még életképesebbé tenni, elérhető lesz az a fenti és lenti közös akarat, hogy a vállalati tervcélok kialakításában szót kérhetnek és kaphatnak azok a munkások, akik anyagi javainkat nemegyszer nehéz körülmények között, fáradtságos munkával állítják elő. Az általam említett kérdés egy töredéke a nagy gazdasági folyamatnak. Nagy dolognak tartjuk, hogy eljutottunk idáig. Csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ez irányú tevékenységünk segíti a kormányzat munkáját, s ha kritikai jelzéseim meghallgatásra találtak, azután minőségi javulás feltétlenül várható lesz, gondolom nemcsak Baranya megyében, hanem az egész országban. Ismétlem, a kormánybeszámolót elfogadom, választókerületi munkámban megvalósítására törekszem. (Nagy taps.) ELNÖK: Szabó István képviselőtársunk következik szólásra. SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves terv első félévében járunk. Érthető tehát, hogy a kormány programjának lényege a tervfeladatok teljesítésére való buzdítás, de úgy is mondhatjuk: mozgósítás. Frissek, ismertek előttünk azok a feladatok és igények is, amelyeket ebben a tervciklusban a mezőgazdasággal szemben támaszt a társadalom és a gazdaság. Megkezdődött és előrehaladt a távlati tervezés munkája is és képet alkothatunk tehát arról, hogy a következő években a mezőgazdaságban mit kell elérni, nagyjából melyek azok az eszközök és melyek azok az erőforrások, amiket a kitűzött célok érdekében igénybe vehetünk. Ma már eldöntött dolog, hogy a következő években a hazánkban eredményesen fejleszthető iparágakat, a vegyipart, az alumíniumipart, a járműgyártást, illetve a lakásépítést helyeztük előtérbe. Ezeket és a többi fejlesztési célt a kormányprogram is hangsúlyozta, megerősítette. Ehhez képest szerényebbnek tűnik a mezőgazdasági üzemek lehetősége, szolidabbnak látszik az élelmiszergazdaság szerepe. Ez az összehasonlítás azonban csak viszonylagos. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar teljesítménye legalább két vonatkozásban így is kulcsfontosságú a gazdaságpolitika sikere szempontjából. A lakosság fogyasztói alapjának 50 százaléka mezőgazdasági termék. Tartósan ki kell elégítenünk a hazai lakosság és a belföldi piac mennyiségileg és minőségileg növekvő igényeit az élelmiszer-ellátásban, olyan körülmények között, amikor az igények a hús, az állati termékek és a zöldségfélék irányába mozdulnak el. Az eddigieknél még nagyobb fontosságot kap a gazdaságosság szempontja. Népgazdaságunk továbbra sem nélkülözheti a mezőgazdasági és az élelmiszeripari export devizabevételeit, sőt megkívánja annak növelését, az eddig is kedvező egyenleg további javítását a ráfordítások viszonylagos csökkenése mellett. Elsősorban a hazai műszaki bázison nem fejleszthető, fontos iparágak és az életszínvonal növelése érdekében kell ezt megtennünk. A belföldi ellátás, az exportorientáció és a termelés összekapcsolásáról van szó. Ez mindenképpen feltételezi a gyors, rugalmas alkalmazkodóképességet, a mezőgazdaság, a feldolgozóipar, a bel- és a külkereskedelem hatékony együttműködését. Egyéb-