Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

L209 Az Országgyűlés 16. ülése, 197Z< december 14-én, csütörtökön 1210 A tervezés demokratizmusának biztosítása érdekében a törvényjavaslat leszögezi, hogy a népgazdasági tervezés során hasznosítani kell a dolgozók tapasztalatait és javaslatait. Ennek ér­dekében meg kell hallgatni a dolgozók érdek­képviseleti szerveinek tanácsait, véleményét és indokolt esetben a tudományos feladatokat el­látó társadalmi szervezetek véleményét is ki kell kérni. A tervezés demokratizmusának elmélyítése és kiszélesítése természetesen csak abban az esetben lehet gyümölcsöző, ha világosan meg­határozzuk a terv kidolgozásáért és ellenőrzé­séért felelős szerveket és azok feladatait. A nép­gazdasági tervek kidolgozása és ellenőrzése ugyanis megfelelően felkészült állami szervekre hárul. A törvényjavaslat e tekintetben néhány alapvető niegállapítást tesz. Legjelentősebb eb­ből a szempontból az, hogy a népgazdasági ter­vezés állami szervezete nem különül el az ál­lamigazgatás szervezetétől, hanem általában az államigazgatási szerveken belül annak részeként kell minden szervezetnek a népgazdasági terve­zés feladatait ellátni. Szükséges hangsúlyozni a minisztériumoknak és az országos főhatóságok­nak a tervezésben betöltött fontos .szerepét, ha­táskörét és felelősségét. Alapvető fontosságú, hogy nemcsak a tervezés folyamatában vesznek részt, hanem mint az ágazatok vezetői, ágazatuk területén felelősek a népgazdasági terv megvaló­sításáért. Ugyanakkor a tervezési folyamat sokrétű­sége, az egység és az összhang követelménye nélkülözhetetlenné teszi, hogy legyen olyan köz­ponti tervező szerv, amely e szétágazó munkát irányítja, összefogja és a népgazdaságfejleszté­si kérdésekben az egységes népgazdasági érdek alapján a tervjavaslatot kidolgozza. Ezt a sze­repet tölti be megalakulása óta hazánkban az Országos Tervhivatal. Az Országos Tervhiva­talra fokozott felelősség hárul a tervezőmunka országos szervezéséért, irányításáért, nemzetkö­zi egyeztetéséért és a tervek megvalósításáért. A tervszerű központi irányítás szempontjá­ból fontos lépés lesz az Állami Tervbizottság létrehozása, amely a Minisztertanács szerve­ként fog működni. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Pártunk Központi Bizottságának novemberi ha­tározata tartalmazza a népgazdasági tervezés további tökéletesítése, terén előttünk álló fel­adatokat is. Mindenekelőtt terveink megalapo­zottságát kell javítanunk. Ez megköveteli a ter­vezéshez szükséges információk minőségének javítását, annak biztosítását, hogy célokat, vagy erőforrásokat csak kellően ellenőrzött informá­ciók, adatok birtokában jelöljünk ki, illetőleg kössünk le. Terveink megalapozottságának ja­vításában fontos eszköz a műszaki-gazdasági előrejelzés. Mint ismeretes, az előrejelzések ér­tékét nemcsak ezek információtartalma, tehát nemcsak objektív tényezők, hanem az előrejel­zők szubjektív megítélése vagy elkötelezettsége is befolyásolja. Törekednünk kell arra, hogy a tervezéshez szükséges előrejelzéseket egyidejű­leg több helyen is elvégezzék, hogy a különbö­ző prognózisokat ütköztessük, és így a lehető legkisebb teret engedjük a szubjektivizmusnak. Ez a törekvés összhangban van azzal a kö­vetelménnyel, hogy a jövőben tovább kell fej­leszteni a tervező szervek közötti együttműkö­dést és munkamegosztást. Terveink jelenlegi megalapozottságát jogo­san éri bírálat azért is, mert tervezési gyakor­latunk nemegyszer statikus állapotokat, ke­resztmetszeteket vizsgálva törekszik képet adni a változásokról. Nem számolunk még eléggé a folyamatos változások szükségszerűségével. Erősítenünk kell tehát a gazdasági folyamatok, a szerkezeti változások tudományos tervezését. Terveinkben a jelenleginél magasabb színvona­lon kell biztosítanunk a termelés és elosztás tervezésének szorosabb összekapcsolását a jö­vedelmek keletkezésének és elosztásának terve­zésével. Nemcsak az újratermelési folyamat két vetületének módszertani, számszerű összehango­lásáról van itt szó, hanem a gazdaságirányítás alapvető kérdéséről; e két folyamat kölcsönha­tásáról a gyakorlati gazdasági életben. Munkánk színvonalának javítására irá­nyuló tevékenységünk szerves részének tekint­jük, hogy a KGST-országokkal együttműködve szüntelenül javítsuk a tervezés nemzetközi ösz­szehangolását. Ez a különböző időtartamú ter­vek egyeztetése mellett megköveteli a prog­nosztika és a tervezés módszereinek egyes terü­leteken alkalmazandó összehangolását is. E té­ren további jelentős előrehaladást kell elér­nünk, mert ma már nem csupán a külkereske­delmi kapcsolatok tervezéséről van szó, hanem fokozottan előtérbe kerülnek a kutatási és a termelési együttműködéssel kapcsolatos előre­jelzések és tervek, amelyek érzékenyen befolyá­solhatják az egyes országok fejlesztési politi­káját is. A tervezés módszereinek továbbfejlesztése vonzó feladatokat ad azon tudományok művelői számára, akik valamilyen módon a tervezés el­méleti és gyakorlati kérdéseivel, a tervek meg­valósulásának feltételeivel, a tervek és a gaz­dasági élet kölcsönhatásával foglalkoznak. Kü­lönösen igényt tartunk azokra a kutatásokra, amelyek népgazdaságunk fejlődésének tör­vényszerűségét és a fejlődés befolyásolására ható tényezőket, a fejlődés célszerűbb módsze­reinek kutatását tűzik ki célul. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A népgazdasági tervezésről szóló törvényjavaslat kidolgozásával gazdasági jog­alkotásunk jelentős állomásához érkeztünk. A törvényjavaslat előterjesztésére abban az évben kerül sor, amikor megemlékeztünk a tervgaz­dálkodás hazánkban történő bevezetésének 25. évfordulójáról. Bízva abban, hogy a népgazdasági terve­zésről szóló törvényjavaslat mégfelel a vele szemben támasztott követelményeknek, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Dr. Szabó Kálmán képviselőtár­sunknak, a törvényjavaslat bizottsági előadójá­nak adom meg a szót. DR. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyű­lés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindnyájan, akik itt ülünk, jól tudjuk, ahogyan nincs kapita-

Next

/
Oldalképek
Tartalom