Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-16

1199 Az Országgyűlés 16. ülése, 1972 (Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÖS 10.02) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint következik a népgazdasági tervezésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke kíván szólni. PÁRDI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács megbízásából az Országgyűlés elé terjesztem a népgazdasági tervezésről szóló törvényjavaslatot. A törvény megalkotásával magas szintű szabályozást kap alkotmányunknak az a rendelkezése, amely szerint a Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. A szocialista tervgazdálkodás több mint negyedszázada alapvető tényezője országunk társadalmi, gazdasági fejlődésének, a népünk életében bekövetkezett mélyreható átalakulásnak. A tervgazdálkodás fontos szerepet játszott a szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok kialakításában és megszilárdításában. A tervgazdálkodás útján haladva, támaszkodva a testvéri szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió tapasztalataira, juthattunk el a szocializmus alapjainak lerakásához és tűzhettük magunk elé a szocialista társadalom felépítését. Gazdasági fejlődésünk az 1947 óta alkalmazott és állandóan tökéletesített szocialista tervgazdálkodás rendszerében valósult meg. Az eltelt két és fél évtizedben végbement nagyarányú fejlődés és az elért eredmények igazolják a terveknek és azok megvalósításának társadalmunkban betöltött alapvető szerepét. A népgazdasági tervezés történelmi jelentőségét bizonyítja gazdasági fejlődésünk gyors üteme. A nemzeti jövedelem 1970-ben az 1938. évinek több mint háromszorosa volt. A lakosság egy főre jutó fogyasztása a termelékenység emelkedéséhez hasonlóan közel háromszorosára, az ipari termelés nyolcszorosára, a mezőgazdasági termelés csaknem másfélszeresére nőtt. Hazánk agrárországból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá vált. Gazdaságunk dinamikus fejlődését tükrözik a foglalkoztatottságban bekövetkezett jelentős változások. A két világháború között a foglalkozási szerkezet alig változott. 1970-ben viszont az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak aránya az 1930. évi 20^21 százalékról már 44 százalékra emelkedett, egyidejűleg a mezőgazdaságban dolgozók aránya a foglalkoztatottak több mint 50 százalékáról 25 százalékra csökkent. Széles bázison nyugvó nehézipart teremtettünk, amelyen belül a vegyipar és a gépipar játssza a legnagyobb szerepet, együttes részesedésük az összes ipari termelésből eléri a 38 százalékot. Gazdasági fejlődésünk eredményei tükröződnek a lakosság jövedelmének, fogyasztásának emelkedésében, a szociális, kulturális ellátás és az életmódot érintő egyéb szolgáltatások fejlesztésében. A fogyasztás növekedését a fogyasztás szerkezetének kedvező irányú változása kísérte. Élelmiszer-fogyasztásunk egészségedecember 14-én, csütörtökön 1200 sebbé vált. Az egy főre jutó gabonafogyasztás a háború előttihez képest tíz százalékkal csökkent, a húsfogyasztás viszont 70 százalékkal emelkedett, a cukorfogyasztás pedig háromszorosa az akkorinak. A fogyasztás szerkezetében, az elmúlt évtizedben a legfontosabb változás a tartós fogyasztási cikkek arányának gyors előretörése. Fejlődtek a lakásviszonyok. 1951 és 1970 között egymillió 50- ezer új lakás épült az országban, ennek nagyobb része abszolút többletet, kisebb része pedig a megszűnt, korszerűtlen, egészségtelen lakások pótlását szolgálja. Gazdasági fejlődésünk jelentős tényezője a dolgozók kulturális színvonalának emelkedése. A két világháború között az aktív keresők 90 százaléka még az általános iskola jelenlegi nyolc osztályának megfelelő képzettséggel sem rendelkezett. 1970-ben már az aktív keresők több mint 60 százaléka nyolcosztályos általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Nagymértékben emelkedett az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek aránya is. 1930-ban a két kategória együttesen még csak öt százalékot tett ki. 1970re viszont az arányuk elérte a 20 százalékot. Tisztelt Országgyűlés ! A népgazdasági tervezés olyan fegyver a hatalomra került munkásosztály kezében, amelynek alkalmazása nélkülözhetetlen az új társadalom felépítésében, megszervezésében, amely egységbe kovácsolja a szocialista építésben részt vevő munkásosztály, a parasztság és az értelmiség termelő és alkotó tevékenységét. Ezért a tervezés nemcsak a gazdasági, hanem a politikai valóság alapvető viszonyait is kifejezi és a maga eszközeivel segíti megvalósítani a párt és a szocialista állam gazdaságpolitikai programját. A tervezés osztály- és politikai tartalmát már régen fölismerték a marxisták és a Szovjetunióban Lenin vezetésével megkezdődött a tervezés gyakorlati diadalútja. De elég korán felismerték a szocializmus ellenségei is. Gondoljunk csak arra, hogyan fogadta a nemzetközi imperializmus 1920-ban a GOELRO-tervet, majd az első szovjet ötéves tervet. Mi közelebbről emlékszünk arra is, mennyire nyílt osztályharc, politikai küzdelem megnyilvánulása volt 1947ben Magyarországon hároméves tervünk kidolgozása, a szocializmus építésének első, az egész népgazdaságot átfogó programjának elfogadása. A szocializmus világméretű előretörésében és fejlődésében fontos politikai szerepe van a népgazdasági tervezésnek. A szocialista országok nemzetközi tapasztalata ezt a tényt ma már meggyőzően bizonyítja. Ezekben az országokban a szocializmus alapjainak megteremtésében, majd a szocializmus építésében nélkülözhetetlen szerepe volt és van az állami központi tervezésnek. Immár történelmi távlatokból is megítélve, bizonyítják ezt a szovjet állam megteremtésének éppen fél évszázados fennállására emlékező szovjet nép tapasztalatai és sikerei. Méltán mondhatjuk tehát, hogy a tervgazdálkodás, a tervezés a szocializmus építésének nemzetközileg is bizonyított általános törvényszerűsége, amely a szocializmus útjára lépett nemzetek és országok sajátos viszonyai között nyer konkrét megvalósítási formát. Lenin 1920-