Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

105 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán - 106 Termelőszövetkezeteinknek ilyen vonatkozásban és más vonatkozásban is — mint mondottam — van mit pótolni. Az alapokat helyre kell tenni, veszteségeinket ki kell gazdálkodni. A tavalyi katasztrófa felhívta a figyelmet, hogy megfelelő tartalék szükséges ahhoz, hogy egy-egy elemi katasztrófa problémáját üzemeink ki tudják állni. Szocialista üzemeink ilyen körülmények között is kiállták a katasztrófa következményeit. Mérhetetlen súlyos csapás érte volna mezőgazdaságunkat, ha a kisüzemi gazdaságok formájában történt volna gazdálkodásunk. Jelenleg azonban a parasztságunk részesedésében csak mérsékelten érződött meg e katasztrófa: és bízunk abban, hogy parasztságunk jó munkájával igyekszik hamarosan helyreállítani az elemi kárt szenvedett üzemek veszteségeit. Mezőgazdaságunk termelési körülményei jobbak a tavalyinál, szántóföldi növényeink kedvező képet mutatnak, jelentkezik a növényvédőés gyomirtószerek alkalmazásának hatása. Reméljük, van arra lehetőség, hogy jobb gazdasági évet tudunk zárni. Kedvező tendenciát mutat az állattenyésztés. Kivétel a tehénállomány létszámának alakulása és termelésének csökkenése, amely nyugtalanítólag hat. Ezen ágazat megszilárdítása érdekében központi intézkedésre van szükség, továbbá az üzemek szervezett, fegyelmezett terv-célkitűzése, munkája is kívánatos. Képviselőcsoportunk és a magam részéről az 1970. évi népgazdasági zárszámadást elfogadom, tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Mihályfi Ernő képviselőtársunk. DR. MIHÁLYFI ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Fock Jenő miniszterelnök elvtárs beszédében utalt a szocialista nemzeti egységre. Az a teljes egyetértés, amely beszédét fogadja, maga is bizonysága, része ennek a teljes nemzeti egységnek. Az elmúlt fél esztendőben több nagy esemény, országos alkalom is volt népünk életében, ahol ez a szocialista nemzeti egység megmutatkozott, bebizonyosodott. Amikor meggyőződhettünk róla, hogy, mint Fock elvtárs mondta, a nép egyetért a párt és a kormány politikájával. Ilyen volt mindenekelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa, amelynek határozataival őszintén azonosult az egész ország, s amely határozatok, mint Kállai Gyula képviselőtársunk mondotta, közös ügyünkké, nemzeti programunkká váltak. Ilyen bizonyság lett a képviselő- és tanácstagválasztás, ilyen volt a negyedik ötéves terv kidolgozása és elfogadása, ilyen volt az 1971. évi országos munkaterv elhatározása. Sorolhatnám tovább is a nagy alkalmakat, közéjük tartozik, a nemrég tartott SZOTkongresszus, ilyen volt a hazánkban tartott békevilágkonferencia, amely nemcsak népünk egységét mutatta a nemzetközi élet döntő kérdéseiben, hanem sok más bizonyítékkal együtt országunk, népünk állandóan növekvő nemzetközi tekintélyét is mutatta, amely ennek a szilárd nemzeti egységnek az eredménye. Jelei és bizonyítékai ennek a nemzeti egységnek népünk mindennapi munkasikerei a földeken, a gyárakban, műhelyekben és művészi műtermekben, házépítő toronydaruknál és tervezőasztaloknál. Csak közbevetve szeretném felhívni a figyelmet arra a különösen ünnepi hangulatra, amit vidéki képviselőtársaink hoztak be ma magukkal ebbe a terembe a földekről, amelyeken megkezdődött a gazdag aratás. A nemzeti egység kifejeződésének állandó fóruma, a Hazafias Népfront nemcsak a választásokon, amelyek a népfront jegyében és szellemében folytak, hanem a sorozatos, nagy feladatokon, mindennapi munkánkban, minden tevékenységünkben. Ebben az esztendőben közeledünk a népfront-mozgalom megszületésének 30. évfordulójához. Az elhatározás, amelynek nyomán megszületett, egy olyan eseményhez kapcsolódik, aminek tegnap volt a 30. évfordulója. 1941. június 22-én támadta meg Hitler a Szovjetuniót. Rövid idővel ezután az illegalitásban működő Magyar Kommunista Párt elhatározta az antifasiszta nemzeti egység kialakítását. 1941 őszén már megkezdődtek az utcai tüntetések is, a Vigadóbeli, ma már legendás irodalmi estek, a bizalmas tanácskozások, és a következő év elején nyilvánosan is megalakult a történelmi emlékbizottság, a népfront-mozgalom első, szervezett formája. A felhívás, amelyet akkor aláírtunk, szintén a nemzeti egység megnyilvánulása volt. Szerepeltek a névsorban az illegális Kommunista Párt tagjai, szerepeltek egyházi vezetők, munkások, parasztok, írók, újságírók, művészek. Mint ahogy a Hazafias Népfront elnöke, annak a korszaknak leghitelesebb krónikaírója mondja, nagy többségüket az aláírás egész életükre elkötelezte a kommunistákkal való együttműködésre. Következetesen és becsületesen végigjárták azt az utat, amely az antifasiszta demokratikus öszszefogástól a mai szocialista nemzeti egység megteremtéséig vezetett. A nemzeti egységnek egy olyan fontos és új értelmezését szeretném most megemlíteni, amire ritkán szoktunk gondolni, amikor általában a nemzeti egységről van szó. Ez pedig a generációk egysége. A társadalmat alkotó generációk helyzetében, egymáshoz való viszonyában egészen különös helyzet alakult ki a XX. század második felében. Olyan helyzet, amilyenre az emberiség történelmében még soha nem volt, mert nem lehetett példa. A társadalom kor szerinti megoszlása napjainkban gyökeresen megváltozott. Négy aktív generáció él egyszerre egymás mellett korunkban. A fiatalok korábban lesznek érett és felelős tagjai a társadalomnak, amint akár egy negyed századdal ezelőtt is. Fiataljaink 18 éves korban lépnek be a közéletbe — és ide a Parlamentbe is —, akkor kapnak szavazati jogot a fiúk és lányok, akiknek egyrésze már korábban is résztvesz a munkában. A fiatalodás lemérhető Országgyűlésünk összetételén. Az elmúlt ciklusban mindössze egyetlen képviselőtársunk volt 30 évnél fiatalabb, most pedig, ha jól tudom, huszonegy 30 évnél fiatalabb képviselő ül itt közöt-