Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-14
1069 Az Országgyűlés lé. ülése, 1972. december 12-én, kedden 1070 mondás születik például abból, hogy népgazdaságunk anyagi lehetőségei nem engedik meg egyszerre valamennyi jogosnak minősíthető igény kielégítését. Közöttük rangsorolnunk kell. A gondok másik csoportja a végrehajtás folyamataihoz kapcsolódik. Ezekben munkánk fogyatékosságai, következetlenségei tükröződnek. Milyen típusú gondok ^sorolhatók ide? A nem elég rendszeres és szigorú állami és vállalaton belüli ellenőrzés; a vállalatok közötti nem kielégítő együttműködés; egyes vezetőknél a döntésképtelenség, a kockázatmentesség illúziója; más esetekben ennek az ellenkezője, a saját lehetőségeket meghaladó döntés, amely vagy az adott vállalat dolgozói, vagy az egész közösség terhére kockáztat. Mivel a gondoknak ez a csoportja emberi tényezőkkel kapcsolatos, nagyobb követelménytámasztással, következetes bírálattal, neveléssel és segítéssel kell küzdenünk megszüntetésükért. Alapvetően a fejlődés során keletkező ellentmondásokkal, a végrehajtás gondjaival állunk tehát szemben. Ezek összességükben azonban politikai kihatásúak is. Ennek tudatában kell megítélnünk őket és dolgoznunk megszüntetésükért. A Központi Bizottság novemberi állásfoglalása egyértelművé és nyilvánvalóvá teszi, hogy alaptalanok voltak azok a híresztelések, amelyek „súlyos problémákat", esetleges „gazdaságpolitikai fordulatot" jeleztek. Nyugati sajtókörökben a Központi Bizottság ülése előtt arról beszéltek, hogy „a magyar gazdasági reform válságnak néz elébe, összecsapnak a reformpártiak a reform ellenzőivel". Az ülés után pedig azt találgatták, hogy ki győzött Budapesten?" A kérdés ilyen feltevése komolytalan. A Központi Bizottság üléseire nem „kormánypártiak" és nem „ellenzékiek" szoktak összeülni fejlődésünk kérdéseinek megvitatására, hanem olyan kommunisták, akik felelősek a kongreszszus határozatának megvalósításáért. A dolgok mélyére nézve azt látjuk, hogy mai gondjaink más természetűek, mint 5—10 évvel ezelőtt, vagy szocialista fejlődésünk kezdetén voltak. Nagyok az önmagunk elé állított követelmények. Az iparilag közepesen fejlett országok sorából a fejlettek közé akarunk felemelkedni. Ezáltal emelkedhet dolgozó népünk jóléte, kultúrája, javulhat élete. Mindezt értik és támogatják hazánkban a szocializmus hívei. — Ha környezetünkben e céloktól eltérő jelenségeket is látnak, azt nem támogatják — és helyesen. A központi bizottsági ülés fő mondanivalója mindenki számára: most a tetteken a sor! Olyan állomáshoz érkeztünk a kongreszszusi határozatok megvalósításában, amikor a munkában tanúsított egységes, fegyelmezett, eredményes helytállás különösen politikai rangú cselekedet. A lényeg a jó végrehajtás! Jogosan bírálják az emberek, hogy a jó helyzetfelismeréstől, a helyes döntéstől a kivitelezésig aránylag hosszú idő telik el, és e folyamat közben előfordulnak nemkívánatos jelenségek is. Ezen változtatni kell. Ez kötelezően irányadó mindenkinek, legyen az illető miniszter, vállalati igazgató, művezető, párttitkár vagy gép mellett dolgozó munkás. A munkával, a végrehajtással együtt járó tanulságoknak időben kell birtokába jutnunk. Általános vélemény az országban, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása időben történt, pártunk jól ismeri az ország helyzetét, döntéseiben realizmus érvényesül, s azok összhangban állnak a tömegek mindennapos tapasztalatával. Méltányolják, hogy az emberek véleményét, jogos kritikai észrevételeit a Központi Bizottság figyelembe veszi, és kellően épít rá. Ez szilárd, biztos alap a további munkához. Tisztelt Képviselőtársaim ! A Központi Bizottság novemberi ülésén megtárgyalta^ az 1973. évi népgazdasági terv irányelveit és kialakította álláspontját. Pártunk nevében kérem az Országgyűlést, hogy a terv irányelveit a költségvetés érdemi elbírálásánál vegye figyelembe. Az új költségvetési esztendőben biztosítani kell: a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztését, a hatékonyság emelését, a termelési szerkezet korszerűsítése útján; a népgazdasági egyensúly további javítását, a magyar gazdaság aktív részvételét a nemzetközi munkamegosztásban és külföldi kötelezettségeink teljesítését, miközben kielégítjük a hazai igényeket is; életszínvonal-politikánk folytatását. A népgazdaság fejlesztése 1973-ban konkrétan azt követeli meg, hogy az iparban elsősorban a központi fejlesztési programokhoz kapcsolódó időszerű feladatokat hajtsák végre. A gazdaságos termelés, a versenyképes termékek aránya bővüljön. A mezőgazdaságban is vannak ismert és megvalósulóban levő kiemelt teendők. Mindezeket tükrözi a pénzügyminiszteri expozé. Egyetértünk azzal és támogatjuk, hogy a kormányzati szervek — építve a vállalatok munkájára — a jövő évben újabb megalapozott lépést tegyenek a népgazdaság egyensúlyának javítására. A költségvetés ezért — helyesen — azt tartalmazza, hogy a felhalmozás mérsékeltebben növekedjék a nemzeti jövedelem emelkedésénél. Ennek megfelelően 1973-ban is fenn kell tartanunk az idén életbe léptetett beruházási gyakorlatot. Ez azt jelenti, hogy mintegy 113 milliárd forintot fordíthatunk beruházásokra. Az építőanyagárak emelkedéséből származó többletkiadásokat az állami költségvetés a tanácsoknak biztosítja. Az ország külgazdasága összhangban áll terveinkkel és stabil. Ezt minden mértékadó, komoly üzletfél elismeri: a Magyar Népköztársaság fizetőképes, megbízható külkereskedelmi partner. Pártunknak mély meggyőződése, hogy az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció. együttesen kidolgozott programja a szocialista közösség együttműködésének új, magasabb formáit nyitja meg. E programban foglalt feladatok megvalósulását a Magyar Népköztársaság minden tőle telhető módon előmozdítja. Ez jól felfogott nemzeti érdekünk is: a KGST-országok közötti szakosítás és kooperáció gazdag lehetőségeinek kiaknázása új hajtóerőket szolgáltat gazdasági fejlődésünkhöz. 45*
