Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-14

2972. december 12-én, kedden 1062 1061 Az Országgyűlés 14. ülése, . tanyán maradt alacsony létszámú alsótagozati osztályok helyzete, a jelenleg mintegy 3 ezer gyermek naponkénti utazása, a zsúfolt autóbuszok, az iskolajáratok megoldatlansága, azok a gondok, amelyekkel a tanácsok, a társadalmi szervek erőfeszítései mellett is számolnunk kell. Ugyanakkor a körzetesítést követően a megszüntetett iskolák miatt nem nőtt, hanem 71-el kevesebb lett a tantermek száma. Annak ellenére, hogy a tanulólétszám az utóbbi öt évben csaknem kétezerrel csökkent megyénkben, az általános iskolai tantermek 35 százalékában váltott tanítás folyik. A megyeszékhelyen és az azt környező községek egyrészében ez az arány a 80 százalékot is ímeghaladja. Mindezek a feltételek hátrányosan befolyásolják az intézmények falai között folyó tartalmi munkát. Az iskolák közötti színvonalkülönbségek alátámasztására említem meg, hogy például a 26 korszerű természettudományi előadóteremből mindössze öt van a falvak iskoláiban. A jól felszerelt városi, néhány nagyközségi iskola mellett a falvak, a munkáskerületek és a körzeti iskolák sajnos lemaradtak, hátrányos helyzetet teremtve ezzel az ott tanuló gyermekek számára. Annák a ténynek, hogy megyénk iskoláztatási szintje jelenleg is túlságosan alacsony, 90 százalékos, csak egyik oka a múlt öröksége. Hozzájárult ehhez az is, hogy a fejlődés üteme az elmúlt évtizedekiben az országos és a kívánt szint alatt maradt. Ezt a hátrányos helyzetet kizárólag helyi erőforrásokból lehetetlen felszámolni. Természetesen a továbbfejlesztéshez szükséges szubjektív feltételek megteremtése elsődlegesen megyén belüli feladat. Ennek biztosítékát a jövőre vonatkozóan eddig elért eredményeink mellett döntően az oktatásügy területén dolgozó pedagógusok hivatásszeretetében, az irányítást végző párt- és tanácsi szervek reális helyzetismeretében és az egyre jobban kibontakozó társadalmi felelősségben látom. A továbbfejlődés objektív feltételeinek javításához, a helyi erőforrások ésszerű felhasználása mellett, a jövőben több központi támogatás szükséges Szolnok megyében is. Ezzel összefüggésben vetem fel azt a távlati tervekkel kapcsolatos igényt, hogy a megyeszékhelyen váljék lehetővé egy felsőfokú oktatási intézmény létesítése. Ezt az igényt nemcsak az egyre jobban növekvő szakemberszükséglet és továbbtanulási kedv, hanem Szolnok felsőfokú központtá fejlesztése is megköveteli. Tisztelt Országgyűlés! Az 1973. évi költségvetésben a központi bizottsági határozat érvényesülésének jeleként — mint hallottuk Faluvégi elvtárs expozéjából —, céljelleggel központi tartalékból további támogatásban is részesülnek az általános iskolai létesítmények. Az iskolák között meglevő színvonalbeli különbségek ismeretében javaslóin, hogy ebből a központi tartalékból a megyei tanácsok külön alappal rendelkezzenek. Az iskolák szintrehozásának érdekében ez a megyei alap állandósuljon, és így váljék lehetővé a Művelődésügyi Minisztérium által kiemeltnek jelölt taneszközök beszerzése mellett a természettudományi előadótermek, szaktantermek létesítése és a körzeti iskolák megkülönböztetett fejlesztése. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Bizottság határozata nyomán egyre inkább érződik az is, hogy az iskola valóban a társadalom ügye. Ennek igazolására számtalan példa van megyénkben is. Elsősorban az üzemek, termelőszövetkezetek támogatásával, közös beruházásaival épülő óvodák és az iskolák, termelőszövetkezetek, üzemek együttműködési megállapodásai azok a területek, ahol sok ténnyel lehet imindezt alátámasztani. Több oktatási intézmény és azok felszerelése igazolja, hogy a tanácsok, az üzemek, a termelőszövetkezetek és nem utolsósorban az iskolai szülői munkaközösségek eddig is részt vállaltak a gondokból. A Hazafias Népfront pedagógiai társadalmi bizottsága eddig is a határozat megjelenését követően pedig még céltudatosabban törekszik a társadalmi erők összefogására, irányítására. Fontos feladatként kezelik a „Minden iskolának, óvodának legyen patronáló üzeme" mozgalom megyén belüli kibontakozásának elősegítését. Nagy jelentőségűnek tartom azt az együttműködési megállapodást is, amely a Központi Bizottság határozata nyomán a közelmúltban jött létre az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete országos elnökségei között a gyermekotthonok fenntartásához, karbantartásához szükséges építőipari kapacitás biztosítására. Ennek a megállapodásnak érvényesítésére megyénkben is megtörténtek az első lépések. Ezek a példák azt jelzik, hogy az iskola ügye, az oktatásügy valóban össztársadalmi ügygyé válik. A határozattal összefüggésben az utóbbi időben gyakran megfogalmazódott az is, hogy a végrehajtás kulcskérdése maga a pedagógus. A határozat megvitatásának nevelőtestületi tapasztalatai nemcsak azt igazolták, hogy az oktató-nevelőmunfca továbbfejlesztésének szükségességét érzik és igénylik a pedagógusok, hanem azt is tükrözték, hogy a távlati célkitűzésekkel egységben szemlélve látják a jelen feladatait. Erre kötelezi őket a határozat egész szelleme, emberközpontúsága, és az a bizalom, amely a határozatba a pedagógusok jövőbeni munkájával kapcsolatban kifejezésre jut. A nevelők erkölcsi-társadalmi 'megbecsülésének erősítése, életszínvonaluk további emelése érdekében javasolom, hogy a közoktatás távlati terveiben az eddigieknél nagyobb lehetőség legyen a bérfejlesztésre, az átlagon felüli, kiemelkedő nevelőmunka differenciált elismerésére és a jutalmazásokra. A pedagógusok további anyagi-erkölcsi megbecsülését jelentené, ha a jövőben a kiváló pedagógiai tevékenység elismerésére — a művészeti díjakhoz hasonlóan — külön „pedagógus díj" létesítésére is lehetőség nyílna. Végezetül a munkában megfáradt, egyedülálló nyugdíjas pedagógusok iránti kötelességemnek teszek eleget, amikor felvetem, hogy a pedagógus szakszervezet központi vezetősége javaslatára Budapesten és Sopronban létesített — és 1955 óta működő — nyugdíjas pedagógus otthonban mindössze 180 beutalt elhelyezésére van lehetőség. Jelenleg csaknem 200 elhelyezésre vá-