Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-14

1039 Az Országgyűlés 14. ülése, 1972. december 12-én, kedden 1040 teljes sikerről csak a hatékonyság általános javu­lása esetén beszélhetünk. Az erőforrások összpontosított felhasználását igazolja, hogy a terv és a költségvetés 1973­ban 23 egyedi nagy beruházás befejezésével és mindössze 5 új indításával számol. Az induló beruházások a következők: a magyar—szovjet gázvezeték építése, a Székesfehérvári Szélessza­lag Hengermű második üteme, a Leninvárosi Kő­olajfinomító, a Dunaújvárosi Hullámpapírgyár, a Kiskörei Vízlépcső második üteme. Ezek gaz­daságunk távlati fejlesztése szempontjából egy­től egyig meghatározó és sok irányba kisugárzó nagy vállalkozások. A költségvetési támogatások összege 1973­ban kereken 7 milliárd forinttal növekszik. E kiadások negyede termelési és forgalmi támoga­tás. Az eddiginél nagyobb terhet vállal a költség­vetés az importáruk drágulásának (például bőr, gyapjú stb.) közömbösítésére, vagy mérséklésé­re. Ez alól kivétel az importfa drágulása, amely­nél a világpiaci árat érvényesítjük a hazai árakban. A jövőben is számottevő a mezőgazdasági gépekre, gépalkatrészekre és műtrágyára adott költségvetési dotáció. A termelés ösztönzése ér­dekében jelentősen növekszik a szarvasmarha, kisebb mértékben az élősertés felvásárlási ára. úgyszintén az azokat feldolgozó iparágak ter­melői ára, és ennek folytán az állam részéről nyújtott fogyasztói árkiegészítés. Továbbra is vallott gazdaságpolitikai elvünk, hogy a fogyasztói árarányokat, és általában az árakat közelíteni kell az értékhez, a termelői ár­arányokhoz, úgy azonban, hogy ezek rendezése társadalmilag elfogadható legyen. Bár több me­zőgazdasági termék árának rendezése közgazda­ságilag indokolt lenne, mint ismeretes, csak a tej, és tejtermékek fogyasztói árát emeljük 1973­ban. A műanyag tasakos tej ára 3.60 forint helyett 5 forint, a kannatejé 3 forint helyett 4,50 forint, a vajé 5 forint helyett 6 forint lesz, a sajtoké 10—15 százalékkal emelkedik. E cikkek fogyasz­tását az áremelés ellenére a költségvetés tovább­ra is támogatja. A lakosság azon rétegeinél pe­dig, amelyek a tejfogyasztás, illetve a jövede­lemszínvonal szempontjából a leginkább érintet­tek, szociálpolitikai intézkedéssel ellensúlyozzuk az áremelés hatását. A nyugdíjakat, családi pót­lékot, gyermekgondozási segélyt és más szociális juttatásokat, amelyek együttesen csaknem négy­millió állampolgárt érintenek, január 1-től havi 50 forinttal emeljük. Ennek mérlege a költség­vetés oldaláról azt mutatja, hogy a tej és tejter­mékek áremelése kereken 1,4 milliárd forinttal csökkenti, à szociális kiadások 2,3 milliárd fo­rinttal növelik az állami kiadásokat. A tej áremeléssel érintett termékek közül a tejes péksütemények és a fagylalt ára változat­ián, viszont a cukrászati és vendéglátóipari á v ak egy kisebb része emiatt valamelyest emelkedik. Ez elkerülhetetlen, mert sem kettős árrendszer­rel, sem állami dotációval nem képzelhető el ra­cionálisan ennek a kiküszöbölése. A költségvetési kiadásaink mintegy kétötöae — kereken 97 milliárd forint — a társadalmi kö­zös fogyasztás céljait szolgálja. E kiadások több mint 9 százalékkal növekednek, ezáltal fokozato­san megteremtjük a társadalombiztosítás, az egészségügyi törvény, az állami oktatás fejlesz­téséről hozott határozatok végrehajtásának anya­gi feltételeit, és a legtöbb területen az ellátási színvonal emelésének szerény lehetőségét. A költségvetés az úgynevezett gazdasági fel­adatok ellátására 12,6 milliárd forintot irányoz elő. E kiadások majdnem fele — kereken 6 mil­liárd forint — az utak karbantartását, felújítá­sát, a forgalom biztonságát segítő intézkedéseket támogatja. Az igazgatási kiadások kisebb aránya jelzi azt a szándékunkat, hogy e téren takarékosság érvényesüljön. Egyre gyakrabban tapasztalhat­juk ugyanis, hogy néhány központi hivatalnál, intézménynél, úgyszintén vállalati szerveknél is az eredményesebb munkára, a határozottabb irá­nyításra és felelősségvállalásra vonatkozó kö­vetelményekből mindjárt az alkalmazottak lét­számának emelésére gondolnak. Ez nem járható út, mert így amit nyernénk a réven, elveszíte­nénk a vámon. A megoldást jobb szervezéssel, felkészültebb munkatársak segítségével kell ke­resnünk. Mint említettem, a népgazdaság egészét az 1971. évben még a túlfelhasználás jellemezte. Ez­zel együtt járt a külföldi erőforrások igénybevé­tele. Az 1972. évben már kedvezően számolha­tunk a nemzeti jövedelem termelésének és fel­használásának arányával. Az 1973. évi terv ezt a javuló egyensúlyt kívánja megerősíteni és ez nyilvánul meg a költségvetés helyzetének lassú javulásában is. Az állami költségvetés hiánya 1971-ben a tervezettet meghaladta és 3,3 milliárd forintot tett ki. Ebben az évben várhatóan né­mileg mérséklődik, és valamivel az előirány­zat alatt lesz. A beterjesztett törvényjavaslat sze­rint az 1973-ra tervezett hiány 2,7 milliárd fo­rint, ezt úgy fedezzük, hogy a hitelforrások egy részét az államháztartás veszi igénybe. A költségvetés hiánya tehát csökkenő irány­zatot mutat, emellett jó, hogy a kiadási többle­tek néhány fontos es hasznos célt szolgálnak. A hiány teljes megszüntetéséhez nem lett volna he­lyes mereven ragaszkodni, mert ez a gazdasága növekedés lassulását eredményezné, vagy érzé­kenyen érintené az életszínvonalat. Érdemi meg­oldást kizárólag a termelésből származó jövedel­mek növelése eredményezhet, ez pedig a költség­vetési hiány fokozatos megszüntetését hozza ma­gával. A népgazdaság pénzügyi viszonyait és hely­zetét a költségvetés mellett a hitellehetőségek és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok is befolyá­solják. Jövőre változatlanul fenntartjuk a hitelpo­litika jelenlegi irányelveit. A beruházásokat rangsoroljuk gazdaságosságuk alapján, hogy ez­által is fékezzük a túlzott beruházási igényeket és az indokolatlan készletgyűjtést. A vállalatok­, nak számolniuk kell azzal, hogy a hiteligények változatlanul szigorú elbírálás alá esnek, és első­sorban a központi fejlesztési programokra, .vala­mint az állam által támogatott célok beruházá­saira összpontosulnak. Nemzetközi pénzügyi helyzetünket 1972. év­ben elsősorban a külkereskedelmi forgalom ked­vező alakulása alapozta meg. A behozatal a meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom