Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

1005 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 1006 ni szeretnék, az. élelmiszergazdaság fejlesztésének ipari háttere. A felszólaló elvtársak sok öszszefüggésben érintették a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság fejlesztésének ipari hátterét. Szóltak a korszerű, termelékenyebb technológiákhoz szükséges termelőeszközök és anyagok beszerzésének fontosságáról, a minőségi ellátás fontosságáról, és általában a korszerűsítés kérdéseiről. Elsősorban — a meglevő fogyatékosságok és kielégítetlen igények ellenére — tárgyilagosan azt is meg kell állapítanunk, amit egyébként felszólalásában Lakatos András elvtárs is tett, hogy ma már a mezőgazdasági ráfordítások 50—55 százaléka ipari eredetű, és ez 10—15 év alatt forradalmi változást jelentett a termelés rendjében. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy egyik lényeges, mondhatni krónikus problémánkat, az alkatrészellátást lényegében megoldottuk. Erről tegnap Mateovics elvtárs is szólt, habár a Népszabadság ezt a felszólalást úgy vezette be, hogy megoldatlan, továbbra is megoldatlan az alkatrészellátás. Éppen ezért szeretném azt hangsúlyozni, hogy a megtett intézkedések eredményeként ma már a mezőgazdasági gépek, berendezések alkatrészellátásában a legszükségesebb igényeket ki tudjuk elégíteni. Az alkatrészellátás és gyártás megoldásában és a bekövetkezett jelentős változásban — megítélésünk szerint — a KGM-nek, de a külkereskedelmi vállalatoknak is jelentős szerepük volt. Nem kis mértékben annak eredményeként következett be a változás, hogy a MÉM, a KGM és a külkereskedelmi vállalatok összehangolt, együttes munkát végeztek. Ugyanakkor kétségtelenül jogos az a felvetés, hogy a korszerű termeléshez korszerűbb termelőeszközök és anyagok szükségesek, s különösen a munkaigényes termelési ágak ellátását ebből a szempontból elsőrendű feladatunknak kell tekintenünk. Jogos volt az ilyen irányú felvetése Lakatos és Pethő elvtársaknak. Külön is megköszönöm Nemeslaki Tivadar és Marjanek József elvtársaknak a felszólalását, akik úgyszintén kiemelték a termelés fejlesztésének e fontos feltételét. Tájékoztatásul, illetve kiegészítésként el szeretném mondani, hogy ezen a téren is van bizonyos előrehaladás. Utalok itt mindenekelőtt a cukorrépa, a dohány gépesítésében elért eredményekre és arra, hogy kezdeti lépéseket tettünk a legfontosabb zöldségfélék — a paradicsom, az uborka, a zöldbab — termelésének komplex gépesítésében is. Meg kell említenünk, hogy hazai gépgyártásunk — a sok elmarasztaló szó ellenére — a zöldborsó, az uborka és a zöldbab betakarításához jó gépeket alakított ki. E gépek első példányai már az idén meg is kezdték munkájukat. A gépesítés fejlesztésében tehát a jövőben is számítunk hazai gépgyártásunkra, de ugyanakkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy rnég inkább és fokozottabban szeretnénk kihasználni a KGST-országok együttműködésében rejlő nagy lehetőségeket: itt az integráció-adta lehetőségekre gondolok. Esetenként — különösen speciális gépek beszerzésénél — a tőkés importot a jövőben sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Egyébként — mint ahogy erről több vonatkozásban szó is esik — ezzel az egész kérdéssel kormányunk a jövő év első felében foglalkozni kíván, éppen azon jelzések alapján, amelyeket az Országgyűlés mezőgazdasági és ipari bizottsága tett e kérdésekkel kapcsolatosan. A vegyi anyagok és műanyagok felhasználásával és annak növekedésével kapcsolatban Szekér Gyula elvtárs sokirányú megállapítást tett: ezekkel a megállapításokkal teljes mértékben egyetértek. Mi biztosak vagyunk abban, hogy vegyiparunk a jövőben is még magasabb szinten elégíti majd ki élelmiszergazdaságunk igényeit. Ezzel kapcsolatban tehát azt is meg szeretném említeni, illetve újból meg szeretném említeni, hogy egyre növekszik a termelésben felhasználásra kerülő ipari anyagok, készítmények száma. Ezek együttes hatásmechanizmusa már olyan bonyolult, hogy csak komplex rendszerekben tekinthetők ezek át. Éppen ezért imi az idén — de már az elmúlt esztendőkben is — sokat beszélünk a komplex rendszerekről és arról, hogy a növénytermesztésben a zárt technológiai rendszerek, az állattartásban pedig az iparszerűen termelő komplex rendszerek terjednek, és ezek úgyszintén a további fejlődés egyik tartalékát jelentik. A növénytermesztésben ilyen zárt technológiai rendszerek alakultak ki, és a gyakorlatban is széleskörűen, elsősorban a kukoricatermesztésben valósultak meg. Ismeretesek ezek közül a bábolnai, a bajai és a szekszárdi rendszerek. Ezek 1972-ben együttesen csaknem 100 000 hektárt, 1973-ban pedig több mint 200 000 hektárt ölelnek fel, ami a nagyüzemi kukorica-vetésterület mintegy negyedét teszi ki. A hozamok átlagban az ilyen rendszerben dolgozó szövetkezetekben és állami gazdaságokban — az országos, csaknem mintegy 40 mázsával szemben — 60—65 mázsa körül alakulnak. Hasonlóképpen ilyen rendszereket dolgoztunk ki, illetve dolgozunk ki a lucerna, a cukorrépa és a dohánytermesztésben, valamint a szója és a rizs termesztésében. Itt utalni szeretnék Fodor elvtárs felvetésére, arra, hogy a Szolnok megyei ilyen irányú kezdeményezéseket teljes miértekben támogatjuk, s bátorítani szeretnénk a Szolnok megyei termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat az ilyen fajta tevékenység még eredményesebb folytatására. A nagyüzemi zöldségtermesztésben is a fejlődés egyedüli járható útjának a nagyüzemi zárt technológiai rendszerek kidolgozását és bevezetését tekintjük. Ez elsősorban a konzerv- és a tartósítóiparok nyersanyagellátásának és az ellátás javításának is egyik lehetősége. Ilyen komplex zárt rendszerek alakultak ki a paradicsoimtermesztésben, de folyamatosan alakulnak ki a paprika, a hagyma és egyes gyökérzöldségek termesztésében is. Az állattartásban az iparszerű termelés feltételei és komplex rendszerei elsősorban a baromfitartás területén alakultak ki. Erről is volt szó itt az ülés alkalmával. Hasonló rendszerek alakultak ki a sertéstartásban is. Ezek közül ismeretesek az agárdi és a szekszárdi rendszerek. A tapasztalatok itt is kedvező eredményeket mutatnak. A kormányprogram végrehajtásaként a szarvasmarha-ágazatban is ilyen iparszerű technológiát kívánunk kialakítani. Alapvető célunk,