Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

lOOl Àz Országgyűlés 13. ülése, 1972. október lí-én, szerdán 1ÖÖ2 nék mondani a felszólaló elvtársaknak, hogy sokoldalúan és részletesen, nagyfokú objektivitással és jóindulattal foglalkoztak ágazataink helyzetével, fejlesztési problémáival. Köszönöm az elismerő szavakat és a biztató szavakat is, amelyekkel illették dolgozóink munkáját, eredményeit. További munkánkhoz megítélésünk szerint nagy biztonságot jelent, hogy az Országgyűlés helyesli törekvéseinket, azokat a célokat és módszereket, amelyeket kitűztünk, és érvényesítünk pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájának, ezen belül agrárpolitikájának megvalósításában. A felszólaló elvtársak, a képviselő elvtársak számos tekintetben 'megerősítették az írásbeli és a szóbeli beszámolót, annak alapvető megállapításaival egyetértettek. Ugyanakkor számos probléma felvetésével és az ágazatok továbbfejlesztésére vonatkozó javaslataikkal jelentős segítséget adtak további munkánkhoz, ahhoz, hogy céljaink még hatékonyabban valósulhassanak meg. Válaszomban éppen ezért csupán néhány felmerült alapvető kérdéssel kívánok foglalkozni, azt is figyelembe véve, hogy a Bélák Sándor elvtárs által, a mezőgazdasági bizottság részéről előterjesztett javaslatokkal teljes mértékben egyetértek. Természetesen a kormány a kialakult gyakorlatnak megfelelően áttekinti a vitában elhangzottakat, és az Országgyűlés ügyrendjéhez igazodva minden felvetett kérdésre a felszólaló elvtársaknak, a képviselő elvtársaknak írásban megadja a választ, a minisztereken, illetve az államtitkárokon keresztül. Az első kérdéscsoport, amellyel bővebben szeretnék foglalkozni, érinti fejlesztési koncepciónkat, a közgazdasági környezetet, a sokat emlegetett differenciáltságot, és à kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetét. Ügy gondolom, a felszólaló elvtársak megerősítettek bennünket abban, hogy egy-egy ágazat fejlesztésére átfogó koncepciókat dolgozzunk ki, amelyek egyaránt tartalmazzák a műszaki, a technológiai fejlesztés feladatait, és azt a közgazdasági környezetet, amely biztosítja ezeknek a feladatoknak a megoldását. Ezzel a módszerrel kívánunk dolgozni a jövőben is. Látnunk kell azonban, hogy nincsenek olyan lehetőségeink, sem anyagiakban, sem szellemiekben, hogy minden területen egyszerre tudjunk ugrásszerű fejlődést elérni. így a népgazdasági érdekekkel öszszehangolt, helyes sorrendiséget kell a jövőben is meghatároznunk. Fejlesztési politikánkban éppen az itt elhangzottakat is figyelembe véve fontos helyet kapnak a húsipari, a tejipari beruházások, a betakarító géppark bővítése, valamint a Baskay elvtárs által is említett szárító-, szállítókapacitás és az úthálózat bővítése is. Ugyanakkor hangsúlyozom azt, amiről sok összefüggésben esett itt szó, és örülünk is, hogy ez ilyen arányban szóba került —, hogy egy-egy területen nemcsak az új beruházások jelenthetnek megoldást, hanem különösen most, de a következő időszakban is, mindenekelőtt a negyedik ötéves terv időszakában az úgynevezett korszerűsítéseknek, a meglevő kapacitások jobb és termelékenyebb kihasználásának is nagyon fontos szerepük van. És fontosnak tartjuk, hogy ez a gazdaságok és az/üzemek vezetőinek általános szemléletévé váljék. Gondolom, hogy az ezzel kapcsolatban itt kifejtettek — mármint a hozzászólók által kifejtettek — elősegítik az ilyenfajta szemlélet jnég erőteljesebb kialakulását. A közgazdasági környezetnek, ezen belül a szabályozó rendszernek (megítélésünk szerint az a szerepe — 'és ez itt is hangot kapott —, hogy biztosítsa céljaink maradéktalan teljesítését, ágazataink összehangolt és dinamikus .fejlődését. Látnunk kell azt, hogy a legtöbb termelési ág fejlesztése hosszú időre szóló befektetéseket igényel, és éppen ezért mi is szükségesnek tartjuk a szabályozórendszer lehető stabilitását. Erről szólni kell most ebből az alkalomból is, mert újból előtérbe kerültek ezek a kérdések, habár az ezzel kapcsolatos problémáinkat, ezzel kapcsolatos véleményünket a termelőszövetkezetek II. országos kongresszusán széleskörűen kifejtettük. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a fejlődés követelményeinek megfelelően az elérendő célok érdekében időszakonként változtatásokra is szükség van a közgazdasági szabályozókban. Azt hiszem, elég itt utalnom a kormánynak a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése érdekében hozott határozataira, és úgy gondolom, senki sem vitatja, hogy ezekre a szabályozómódosításokra szükség volt. Űgy gondoljuk tehát, hogy a szabályozó rendszer alapelveinek hosszú időre stabilaknak kell lenniük, a mértékek tekintetében azonban időszakonként továbbra is szükségesek a változtatások. Egyetértek azokkal a megjegyzésekkel, amelyek az egyes ágazatok fejlesztésének összehangolását hangsúlyozták és a gyorsabb előrelépés szükségességét az úgynevezett vertikális kapcsolatokban látják. Erről beszélt sok összefüggésben Szabó István elvtárs és Tamás László elvtárs is. Ami a vertikális kapcsolatokat illeti, azoknak lényegében át kell szőniük a termelés teljes folyamatát, a (mezőgazdasági alapanyagok előállításától kezdve az élelmiszeripari végtermék forgalmazásáig. S ezeknek a kapcsolatoknak fontos eleme az, hogy minden közreműködő egyenlő jogokat élvezzen. Mi is feladatunknak tekintjük — és erre az írásos és a szóbeli beszámolómban is utaltam —, hogy a közgazdasági környezet, a szabályozórendszer alakításával segítsük elő ehhez az alapvető feltételek megteremtését. E vonatkozásban is természetesen sok múlik magukon a termelőüzemeken. Tudatosodnia kell annak a szemléletnek» hogy a vertikális kapcsolatok erősítése a hatékonyság növelésének egyik fő tartaléka. Nemcsak arról van szó, hogy a „ki kit győz le" szemléletet kell száműznünk a gazdasági kapcsolatainkból, hanem a saját presztízskérdés szemléletet is, amely sokszor nemhogy a vertikális kooperáció létrehozását akadályozza, de még a legésszerűbb horizontális kooperációktól is tartózkodik. E területen természetesen — mint már említettem — segítséget kell nyújtanunk termelőüzemeinknek megfelelő elemző, szervező munkával is. Ebben az egész kérdéskomplexumban sokat segíthetnek a termelőszövetkezetek