Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

989 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 990 szellemet kell kialakítani, amelyben az oktatásügy közös és egyéni gondjai rangos helyet foglalnak el. Hiszen a legfontosabb termelőerő, a szakember képzése és továbbképzése az eddigieknél — joggal — nagyobb figyelmet és törődést érdemel. Az írásos és szóbeli beszámolót elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Következő felszólaló dr. Molnár Béla képviselőtársunk. DR. MOLNÁR BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Az írásbeli és szóbeli előterjesztéssel egyetértek, azt elfogadom. Megjegyzéseim a következők: a mezőgazdasági tudományos kutató munka eredményének hasznosítására igen nagy lehetőséget kapott a nagyüzemi mezőgazdaságban. Ezzel kapcsolatosan én itt most nem kívánok foglalkozni a tudományos kutatás anyagi ellátottságának gondjaival, a kutatók élet- és munkakörülményeinek nehézségeivel, mivel ezekről nemcsak a mezőgazdasági tárca vezetői, hanem tudtommal az illetékes kormányszervek és szakszervezetek is foglalkoznak. Bízom abban, hogy a több mint tíz év óta megoldásra váró helyzet előbb-utóbb rendeződik, és nem fordul elő, hogy a kutatásban dolgozókkal kapcsolatos kormányintézkedések során a mezőgazdaságiak kimaradnák, mint az a közelmúltban is történt. A kutatók tevékenységét nagymértékben buzdíthatja munkájuk erkölcsi elismerése, vagy éppen elkedvetleníti annak hiánya. Az utóbbi időben ugyanis gyakran hallani olyan véleményeket, hogy nincs szükség ekkora méretű mezőgazdasági kutatásra hazánkban, amikor nagyüzemeink elsősorban a külföldi kutatási eredményeket hasznosítják. Ilyen véleményt nemcsak a szakágazaton kívüliektől hallunk, sajnos a mezőgazdasági tárcán belülről is. Véleményem szerint az előterjesztett anyag, de a miniszter elvtárs expozéja is igazolta a kutatómunka eredményességét. Hosszan lehetne felsorolni azokat a kutatási eredményeket, amelyeket a magyar kutatók értek el. Annyit azonban mégis meg kell jegyeznem, hogy a hazai termesztésben levő növényfajták több mint 60 százaléka, a termesztési módszerek jelentős része, magyar eredmények. A nagyüzemi termesztésünkben alkalmazott külföldi eljárások vagy fajták bevezetése előtti vizsgálat, jelentős feladata a kutatóknak. Helyesen szorgalmazza a minisztérium a külföldi tudományos eredmények minél szélesebb körű alkalmazását. Ma már az erkölcsi és anyagi elismerés azonos rangúvá tette a külföldi eredmények adaptálását a hazai kutatással, ugyanakkor egyesek ezek alkalmazásából a magyar kutatás elmaradottságára következtetnek. Ha csak szubjektív következményei lennének ezeknek a véleményeknek, akkor nem is említettem volna. A tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy az ilyen vélemények nagymértékben zavarják a tudományos bázisok továbbfejlesztését. Tapasztaljuk, hogy a szervezeti módosítások és az anyagi támogatások nem a terveknek megfelelően történnek, éppen az ilyen vélemények miatt. Feltétlenül szükséges, hogy a kutatómunka jelenlegi anyagi támogatása mellett megkapja azt a társadalmi elismerést is, amelyet joggal megérdemel. Minden csökkentő törekvés a tudománypolitikai irányelvek megvalósítását fékezi. Nem egy példa van arra, hogy a magyar kutatási eredmények külföldön nagyobb megbecsülést kaptak, mint itthon. Sőt olyan példával is találkoztunk, hogy a magyar eredményt, mint külföldit hoztak vissza az országba. Ez is arra mutat, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani nemcsak a termelőüzemeinknek, hanem az irányító szerveknek, valamint kapcsolódó ágazatok szakembereinek a hazai kutatási eredményele megismerésére. Egyes területi párt és tanácsa szerveinknél is előfordul olyan eset, amikor a kutatóhelyek szervezeti hovatartozás vitájában merül ki a kutatás segítése, kevésbé az eredmények ímegismerésére irányuló tevékenység támogatásában. . ! Meggyőződésem, hogy sokkal nagyobb lenne a hazai mezőgazdasági kutatás elismerése, ha szélesebb körökben ismernék eredményeinket, legalább megközelítőleg úgy, mint azt a külföldi utazások során ismerik meg szakembereink. A tájékozottság hiányára mutat az is, hogy a termelőüzemek vezetői a legújabb termesztési vagy tenyésztési módszereket nem, vagy alig ismerik. Az is probléma, hogy nagyüzemeink nem minden esetben alkalmasak a korszerű tudományos eredményeken alapuló technológia befogadására. Egyik intézetvezető kollégám 1963^ban és 1969-ben felmérést végzett annak megállapítására, hogy az üzemi szakemberek mennyire ismerik az új eljárásokat. Ismereteiket honnan merítették és a megismert új eljárást alkalmazzák-e? A felmérés olyan eljárásokra vonatkozott, amelyeket már közel öt éve ismernek hazánkban. A megkérdezetteknek közel fele jól ismerte, negVede felületesen, 31 százaléka nem ismerte. Akije jól ismerték az új módszereket, azoknak is cteupán csak egyharmada alkalmazta. Ennek következménye, hogy az összes gazdaságok közül csupán 6—7 százalékban vezették be az öt év óta ismert eljárásokat. A felmérések egyben arra is utaltak, hogy az új eljárás megismeréséhez legalább 10 évre, alkalmazásukhoz legalább 15 évre van szükség. A 1969-es felmérések sem adtak kedvezőbb eredményeket. Az új ismeretek terjedése az eltelt hat év alatt lényegében nem gyorsult. Miután az új eredmények száma növekedett, ennek következtében a megismerésük most már 15 évre, alkalmazásúk pedig 20 évre tolódott. iŰgy vélem, hogy ezek az adatok önmagukért beszélnek és rávilágítanak arra, hogy sokkal i következetesebb, célratörőbb szakmai propagandát kell kifejteni nemcsak a kutatóintézeteinknek, hanem mindazoknak a szerveknek, amelyek feladatkörébe ez tartozik. Tehát nemcsak a hiányolt kutatási eredmények jelentik a problémát. Természetesen az új tudományos eredmények elterjesztése nem csupán propagandakérdés. Döntően meghatározza az jáj eljárások alkalmazását a termelőüzemek műszáki színvonala és anyagi feltételei is. Tisztelt Országgyűlés! Választóinkat az 1968 előtti években elsősorban a bérek alakulása, az utóbbi két-három évben pedig az árak foglal-