Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

983 Az Országgyűlés 13. illése, 197 É. október Xl-én, szerdán Ô84 tékesítésre. Baromfi vonatkozásában elmondhatjuk, mindannak ellenére, hogy a költségek itt is emelkedtek, a baromfihús, a tojás felvásárlási ára 10 év alatt komoly mértékben lecsökkent. Azt hiszem, ezt mindenki elismeri. Ma • már ott tartunk, hogy e terület jövedelmezőségét meg kell vizsgálnunk. Időben kívánom a figyelmet erre a területre irányítani, nehogy abba a hibába essünk, mint a sertés, .avagy a szarvasmarha esetében is estünk. Sokakban felvetődik az a gondolat, hogy azért drága a piacon a zöldség, mert nagy munkabérhányad terheli ezt a növényféleséget. El kell fogadnunk, hogy a felvetésben van igazság, mivel a zöldségtermesztés gépesítésével még mindig nem tudtunk a kívánalmaknak megfelelően előrelépni. És a gép helyett ma még kézzel, drágán végeztetjük ezt a munkát. Egyrészt a kézi munkaerő drága volta, másrészt a hiánya égetően jelzi a beruházások szükségességét. Gépesítenünk kell a cukorrépa-termesztést, a zöldség- és gyümölcstermesztést, a dohánytermesztést annak érdekében, hogy hazai igényeink kielégítése mellett egyre többet tudjunk e termékekből versenyképesen exportálni. Igényeljük és kérjük továbbra is pártunktól, kormányunktól a lenini elvekben lefektetett állami támogatást. Meg kell említenem, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatai szocialista viszonyok között sem tudnak versenyezni az iparral. Az itt befektetett pénzeszközök viszonylag lassan térülnek meg. A szarvasmarhatartásnál három év kell, amíg a ráfordítás kezd visszatérülni, a sertéseknél is egy esztendő. A forgási sebesség — úgy érzem — az iparban ennél sokkal jobb. A munkaerőhiány mindinkább jelentkezik üzemeinkben. E hiányt ugyancsak beruházással, gépesítéssel tudjuk megoldani. A mezőgazdasági munka és az ipari munka között még mindig nagy a különbség. Űgy érezzük, ez hoszszú távon is meglesz. Egy traktorfülkében a legnagyobb jóindulattal sem lehet olyan viszonyokat teremteni egy szakmunkásnak, mint egy üzemben. Természetesen ezt a mostoha körülményt bizonyos mértékig pótolni lehet az anyagiakkal, de elrendezni nem lehet. A termelőszövetkezeti gazdálkodáson belül egyik fő üzemág lett az utóbbi években a háztáji gazdaság. Sokat foglalkoztunk e területtel és elmondhatjuk, nemhiába. Hiszen a háztáji gazdaság adja a sertés-, a baromfi-, a tojástermelés jelentős részét. Nem hanyagolható el azonban a táztáji szarvasmarhatartás, tejtermelés, a zöldség- és gyümölcstermesztés sem. Az üzemek vezetői magukévá tették a központi irányelveket, elvárásokat, ezek szerint dolgoznak. A termelőszövetkezeti tagság — látva a háztáji gazdálkodás szükségességét — ugyancsak nagy erővel és lelkesedéssel, időt, fáradságot nem kímélve fejlesztette ezt az ágazatot. A háztáji gazdálkodásba befektetett költségek, a munkaereje visszatérül a tsz-tagnak. Az öregeknek, akik a közös munkában már nem tudnak részt venni, komoly megélhetési lehetőség szerény nyugdíjuk mellett. Az itt képződő jövedelmeket azonban komplex módon kell vizsgálni, mindent figyelembe venni, és ebben az esetben rájövünk arra, hogy kiugró, nagy jövedelemre nem tesz szert a tsz-tag a háztáji gazdaság útján. Mind a háztáji termelésnél, mind a nagyüzemi termékek értékesítésénél jelentősen növekedtek a közvetlen fogyasztó számára való értékesítés lehetőségei. Célunk a jövőben is az, hogy frissen kapja a fogyasztó az általunk megtermelt termékeket. Természetesen e folyamat nem megy mindig zökkenőmentesen. Az egyes, monopolhelyzetben levő vállalatok, úgy érezzük, nem jó szemmel nézik tevékenységünket. Nyíltan nem ellenzik, de ha valamiben segítséget kérünk, csak az „ígéret földjén" maradnak. Űgy látjuk, hogy szükségük van a nagy árrésre, ami a termelő és a fogyasztó között képződik. A fogyasztó viszont csak azt látja, hogy az ő ára hogyan alakul. Ha emelés van, szid bennünket, termelőket. Nekem az a meglátásom, hogy felül kellene vizsgálni a kereskedelmi partnerek árrését, és ahol az indokolatlanul nagy, rendezni kellene. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk IX. és X. kongresszusán lefektettük azokat az alapvető feladatokat, amelyeket végre kell hajtanunk a mezőgazdaságban is annak érdekében, hogy népünk életszínvonala emelkedjék, a falu és a város közötti különbség egyre inkább megszűnjön, a munkás-paraszt szövetség még szorosabbá váljon. Kérjük a tömegtájékoztatás dolgozóit, vezetőit, több oldalról világítsák meg a jövőben a dolgozó parasztság helyzetét, az ártámogatások rendszerét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Sok félreértésre adhat alkalmat egy-egy elhamarkodott vélemény. Mi, az üzemek dolgozói, vezetői, vállaljuk a jövőben is a ránk háruló feladatok maradéktalan teljesítését annak érdekében, hogy az élelmiszer-gazdaság — hivatását betöltve — a nép javát szolgálja. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolóját elfogadom és örömmel megszavazom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bartha István képviselőtársunk. BARTHA ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az élelmiszer-gazdaság átfogó értékelésére a parlament előtt abban az időszakban kerül sor, amikor a X. pártkongresszus határozatai alapján a szocializmus teljes felépítésének szakaszában egyre nagyobb szerepet kap az életszínvonal-politika gyakorlati megvalósítása. Az előterjesztésben vázolt fejlődést, a lakosság jobb és választékosabb ellátását alapvetően elősegítették a párt hosszabb távra szóló agrárpolitikai és a kormány konkrét intézkedései. Az előbbre haladást segítő tényezőként kell megemlíteni az élelmiszer-gazdaság egységes irányítás alá helyezését. Ez az intézkedés csökkentette a hosszabb időn át tapasztalható érdekellentéteket a két ágazat között, és egyben megteremtette a feltételét egy összehangolt, ki-