Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

967 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 968 Semmi kétségem nincs, legfeljebb az idő az, ami végeredményben itt behatároló tényező. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy ezzel kapcsolatban, a takarmánygazdálkodással röviden, néhány gondolatot elmondjak. Szemes takarmánnyal nincs probléma, mondják, hogy jön a gyep.. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Én nagyon örülök, hogy az Országgyűlésnek ennyire szimpatikus téma ez a gyepkérdés, és ezért meg is állok itt, mert 1964-ben indultunk vele. Az Országgyűlés ezt több alkalommal szóvá tette, tárgyalta, és nyilván ennek az eredménye, hogy 1964 óta a párt és a kormány a gyepgazdálkodás fejlesztésére támogatást adott. Köszönet érte. Akkor, amikor köszönetet mondok ezért, engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogy ami támogatást kaptunk a takarmányban, vissza is termesztettük. Ez az egyik. A másik, a gyepgazdálkodás állami támogatása tette lehetővé, hogy az első szakaszt lezártuk. Hogyan kell nagy tömegű takarmányt termeszteni? A következő probléma a hasznosítás problémája. Tessék igenis tudomásul venni, hogy nem jók nekünk sem az NDK, sem nyugati meg egyéb országok ilyen gyephasznosítási módszerei. Az a helyzet, hogy az állattenyésztő telepeken nagyot léptünk előre, s egyáltalán nem biztos, hogy mondjuk annak a 300-as, 400^as, 500-as tehenészetnek a teheneit legeltetni lehetséges-e. Ezért itt most bejelentem a kezdetét annak a következő szakasznak, hogy a szakosítás tekintetében nekünk — hangsúlyozom — a legeltetés mellett egyéb nagyüzemi módszereket kell keresnünk. És jelentem az Országgyűlésnek, a kormánynak, s a miniszter elvtársnak is, hogy a minisztérium megértő támogatásával sikerült a Sinatelepi Állami Gazdaságban dr. Rákóczi Ferenc igazgatóval közös kutatásban nagyüzemi módszerrel egyenként 100 vagonos falsilókban készített szenázzsal etetési kísérletet beállítani. Most volna egy nagy kérésem. Az a támogatás, amely a jövőben a gyepre rendelkezésre áll, csak bázisüzemekbe kerülhessen. Ilyen a Sinatelepi Állami Gazdaság, ilyen a jászboldogházai termelőszövetkezet, ilyen a banai termelőszövetkezet, ilyen a szegvári, ahol az idén országos bemutatót tartottunk, és kérem a minisztérium támogatását abban, hogy további új bázisüzemeket, mintaüzemeket jelölhessünk ki. Egyébként azon leszünk — és különösen a gyepkutató kollégáim nevében is mondhatom ezt —, hogy mielőbb olyan nagyüzemi technológiát tegyünk az ország asztalára, amelyen bátran el lehet indulni. Szabadjon még ehhez a takarmány termesztési kérdéshez valamit röviden hozzáfűzni. Csatlakozom Mateovics képviselőtársamhoz, akivel a bizottságban idestova már egy évtizede együtt ülünk, s aki nagyon a szívemből beszélt tegnap, amikor azt a bizonyos gépdolgot említette. Én is hadd mondok most egyet, gépdolgot. Ahhoz, hogy mi 100 vagonos tételekben hat nap alatt be tudjunk takarítani megfelelő módon füvet, ahhoz megfelelő betakarító gépsor kell. S nem győzöm hangsúlyozni azt, hogy ha hat nap alatt nem tudjuk, hanem csak a dupla idő alatt, akkor már a kívánt célt nem érjük el. Lőrinc főosztályvezető elvtárs támogatásával kaptunk egy gépsort a nyáron, de egy adapter még mindig hiányzik. Azért jelzem ezt, mert jó lenne ezt a gépesítési kérdést is kicsit jobban megmozgatni. Még egy dologról szeretnék beszélni, ami inkább a munkahelyemre vonatkozik, mégpedig úgy mondanám, mint ahogy a miniszter elvtárs is a beszámolójában szövegezi, a tudományos vertikum: a szakoktatás, kutatás, szaktanácsadás. Én itt nem sorolom fel, hogy a mezőgazdacági felsőoktatás végeredményben milyen szépen kialakult. Debrecen például feltétlenül jól járt Szarvassal: öntözés stb. tekintetében, Keszthelyt meg már el sem tudom mondani, annyi minden van, Magyaróvár, Nagykanizsa, "Veszprém jól csinálja. Most itt vagyunk, mi, Gödöllőn. A gödöllői egyetem — senki sem vitatja — a szakemberképzésnek a felszabadulás utáni fellegvára. Ezt miniszter elvtárs is nagyon jól ismeri. Sőt nagyon örültünk neki — bár nem volt alkalmam találkozni Fock elvtárssal —, hogy ott volt, és, Fock elvtárs, engedje meg, hadd köszönöm külön — az egyik professzor kollégámtól értesültem —, hogy a gyepgazdálkodás iránt is érdeklődött. Mit csinálunk mi Gödöllőn? Van nekünk növénytermesztő, növényvédő, állattenyésztő szakirányulásunk, és üzemszervező szakunk. Azt mondja a miniszteri jelentés, hogy sok szakember került az utóbbi időben a mezőgazdaságba, és sokat javult a vezetés színvonala. Ellenben azt is mondta tegnap Dimény elvtárs a szóbeli kiegészítőjében, hogy jelenleg a termelőszövetkezetek vezetésénél a munka- és üzemszervezés megoldásának a kérdésében mutatkozik hiányosság. Messzemenően egyetértek vele, sőt egyetértünk odakint is vele. És az a megállapításunk, hogy ma a termelőszövetkezetekben agrárökonómusokban mutatkozik elsősorban hiány. A vállalati gazdálkodásnál a gazdasági vonatkozások előkészítésében, a döntések meghozatalában, a döntések végrehajtásához kapcsolódó üzemi és munkaszervezői tevékenységben agrárökonómusokra van szükség. Kérem, miniszter elvtársat, vegye fontolóra, hogy a gödöllői egyetemen önálló üzemszervezési kar minél előbb felállításra kerüljön. Megvannak hozzá a megfelelő szakemberek, ha kari keretet kapnak, akkor nagyobb ritmussal tudják az agrárökonómus képzést megoldani. A tudományos kutatásról röviden csak anynyit: jó az irányítás, jó a szervezés, most jött ki egy rendelet, hogy a témákat a sorrendiség alapján osztályozni kell. örülünk neki, mert ha ez azt jelenti, hogy az egyes témákra, témacsoporton belül a pénzeket szabályozni lehet, akkor a kutatás nagy ütemben fog előrehaladni. A szaktanácsadásról röviden csak azt mondanám, hogy ma már nekünk fejlett szaktanácsadó intézeteink, intézményeink vannak, s jó volna, ha az üzemek nagyobb mértékben is ezeket igény be vennék. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a felszőlalásjo-