Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

963 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 964 kezeti tagok jövedelméről elmondottak szoros összefüggésben vannak a mezőgazdaság szabályozó rendszerével. Alapelveiben ez a szabályozó rendszer jó. Néhány vonatkozásban azonban véleményem szerint fejlesztésre, módosításra szorul. Ezzel kapcsolatban megemlítem: ha elfogadjuk, márpedig ez tény, hogy több ezer mezőgazdasági üzemben igen differenciált körülmények között folyik a termelés, akkor egy ilyen helyzetben a szabályozás bizonyos fokon túli általánosítása és egységesítése meghaladja az indokoltság határát. Ez további differenciálódáshoz vezet, az eltérő viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek, különösen a hátrányos helyzetben levők, képtelenek alkalmazkodni a követelményekhez. Megemlítem például, hogy a támogatások tekintélyes részét a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek végtermék-érdekeltség alapján kapják. A támogatásnak ez a módja, mint tendencia, helyes. Sajnos, az intézkedést megelőzően vagy azt követően azonban csak részben teremtődtek meg annak feltételei, hogy ezek a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek nagyobb tömegű áru termelésére, értékesítésére képesek legyenek. Egy másik ezzel kapcsolatos probléma: a dombvidéki termelőszövetkezetek árkiegészítéses támogatása lényegesen alacsonyabb, mint a sík vidéken gazdálkodóké, holott teljesen egyértelmű, hogy a dombvidéki termelőszövetkezetek az átlagosnál jóval magasabb költséggel tudnak csak termelni. Ebből következően nálunk például 22 dombvidéki kategóriába sorolt termelőszövetkezetnél az állami támogatás mértéke 1969-hez viszonyítva mintegy 15 millió forinttal csökkent. Javaslom a miniszter elvtársnak, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vizsgálja meg, hogy a jelenlegi állami támogatás mértékén belül van-e lehetőség arra, hogy a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek a mainál differenciáltabb támogatásban részesüljenek, figyelemmel fejlesztési lehetőségeikre, és a személyi jövedelmekre. Javasolom továbbá megvizsgálni, van-e lehetőség egyes területek, tájegységek külön preferált támogatására. A beszámolóval egyetértek. Elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Következő felszólaló dr. Baskay Tóth Bertalan képviselőtársunk. DR. BASKAY TÓTH BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés ! Sőtér Edit, a Népszabadság múlt pénteki „Gazdaság és politika" című közleményében arra mutat rá, hogy az utóbbi időben a gazdaság és a politika viszonyának összefüggése iránt egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik. A politikának feltétlenül elsőbbsége van a gazdasággal szemben. Ezt a gondolatot annak idején a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa így fogalmazta meg: „A gazdaság magasabb szintjén feltétlenül szükséges, hogy minden gazdasági döntésben messzemenően érvényesüljenek a közgazdasági szempontok". Felszólalásom -bevezetőjeként mindezt azért akartam elmondani, hogy bár én itt gazdasági dolgokkal fogok foglalkozni — röviden —, de mégis messzemenően annak a politikai következményeire gondolok. Az élelmiszer- és fagazdaság népgazdaságunkban betöltött szerepével külön foglalkozni nem kívánok. Teljes mértékben egyetértek a miniszteri beszámolóval, illetve annak szóbeli kiegészítésével. Engedje meg Dimény elvtárs, úgy is, mint képviselő, véleményt nyilvánítsak atekintetben, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak azok a kiváló eredményei, amelyek végeredményben a mezőgazdaság dinamikus fejlődését eredményezte, elsősorban annak köszönhető, hogy a minisztérium vezetése nagyon helyesen a közgazdasági szabályozók, az anyagi érdekeltség és az ösztönzők módszeréhez folyamodott. Nem kívánok azzal foglalkozni, hogy végeredményben a közgazdasági szabályozó rendszernek mondjuk melyek voltak a stabil elvei, amiken változtatás nem történt, és melyek voltak az élet által felvetett szükséges változtatások. Tény az, hogy a kettő együttesen a mezőgazdaság eredményes és dinamikus fejlődését jól szolgálta. Van azután még egy, amit megállapításom szerint feltétlenül ide kell, hogy hozzak. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium döntéseinek eredményességét messzemenően fokozta az, hogy az egyes ágazatokat nem elszigetelten, hanem összefüggésükben, ahogy a minisztérium vezetése elmondta, vertikumokban intézte, irányította. Szeretnék ezekhez a vertikumi kérdésekhez mind Pest megye, mind választókerületem, mind munkahelyem szempontjából hozzászólni. Egyik ilyen kérdés volna a kenyérkérdés. Ügy gondolom, hogy a mezőgazdaság szépen megtette magáét, legalábbis időállóan megtette. A mindnyájunk által ismert hektáronkénti számokkal nem akarok itt külön foglalkozni, amelyek mondjuk az 1938-as állapotot, vagy a felszabadulás utáni időt, vagy mondjuk a szocialista nagyüzemek megszervezéséig eltelt időszakra vonatkozik. Mégis két tendenciát megemlítenék. Egyik az, hogy az elmúlt tíz esztendőben a búza termesztését hektáronként tíz métermázsával sikerült növelni. Említenék egy nemzetközi összesítést is: a FAO adatai szerint mi azok között az országok között, amelyek egymillió hektárnál nagyobb területen termelnek búzát, az ötödik helyen állunk. Első Anglia 39,4 métermázsával, mi pedig 30,7 métermázsával szerepelünk a listán. Ezzel az átlaggal vagyunk az ötödikek. Ügy gondolom, nem kell szégyenkeznünk. Nemrég volt egy országos gabonatermesztési tanácskozás Debrecenben. Felétek nézek debreceniek. (Dr. Baskay Tóth Bertalan a debreceni képviselőkhöz fordul, derültség.) A tanácskozáson megállapították, hogy végeredményben a búzatermesztésben rejlő lehetőségeink távolról sem kiaknázottak. Tehát nekünk itt további előrehaladási lehetőségünk van.