Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

959 Az Országgyűlés 13, ülése, 1972, október 11-én, szerdán 960 anyagokat, félkész és késztermékeket többszörösen is mozgatni kell. A nagymértékű anyagmozgatás magas fokú gépesítettségi színvonalat követel. Sajnos, az ilyen irányú fejlesztések ellenére a munkahelyek többségében még ma is hiányos a belső anyagmozgatás gépesítése. A felsorolt problémák természetesen nem csökkentik az élelmiszeripar fejlődésében elért eredményeket, s nem mentesítik az élelmiszeripari vállalatok vezetőit, és minket sem attól, hogy az eddiginél is nagyobb gondot fordítsunk a munka termelékenységének emelésére, a kapacitások maximális kihasználására, az üzemés munkaszervezés javítására, amelyekre a miniszteri beszámoló is felhívta a figyelmet: Ügy hiszem, ettől elválaszthatatlan a dolgozók munkakörülményeinek javítására irányuló törekvés. Ezért is kell hibául felrónunk, hogy a termelő berendezések rekonstrukciói mellett korábban nem fejlesztették eléggé az egészségügyi és szociális ellátást szolgáló létesítményeket. Tisztelt Országgyűlés! Hozzáteszem, hogy jelenleg ugyan az élelmiszeripar többet fordít az ilyen célú beruházásokra, mint az ipar átlaga, de az intenzívebb fejlesztéshez a rendelkezésre álló keretek még mindig szűkösek. A régi gyárakban a korábbi elmaradottság felszámolására csak hosszabb idő alatt számíthatunk. Mindezek miatt az egészségügyi és szociális ellátottság elmarad az élelmiszeriparra általában előírt higiéniai követelményektől. Egyszersmind szükségesnek tartjuk, hogy mind a minisztérium, mind pedig az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete a vállalatok ez irányú tevékenységét a jövőben még szigorúbban bírálja el. A szociális, egészségügyi ellátás javításának szükségességét csak fokozza, hogy az élelmiszeriparban a dolgozóknak csaknem a fele nő, s arányszámuk az elkövetkező időben várhatóan még növekszik. Az utóbbi másfél évben már igen sokat tettünk a nők szombati, vasárnapi és éjszakai műszakjának megszüntetésére, bár néhány üzemben a vezetők még nem éltek mindig megfelelően a lehetőségeikkel. Fontos feladat, hogy a munkahelyi körülmények, a jóléti és szociális ellátottság javítása, a bölcsődék, az óvodák fejlesztése ne maradjon el. Ne feledjük, hogy mindez a munkahelyi légkör fontos tartozéka, sőt. a bérekkel arányos munkavállalási tényezőként is jelentkezik. Ha pedig az élelmiszeripar munkaerő-gondokkal küzd, az az ellátás folyamatosságát, az exporttervek teljesítését zavarja. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A miniszteri beszámoló is alapvető problémaként említi az élelmezésiparban a jövedelem nem kielégítő-alakulását, valamint annak évenkénti ingadozását. Hozzá kell tennem, hogy az ingadozás tendenciái a a jövedelem fokozatos csökkenésének irányába hat, ami elsősorban az általános szabályozó rendszerrel függ össze. Közismert, hogv az élelmezésipar létszámproblémáit előidéző okok egy csoporti a a dolgozók személyi jövedelmének más ágazatokhoz viszonyított elmaradásával kapcsolatos. Az 1967. évi adatok szerint az élelmiszeripari dolgozók átlagjövedelme mintegy 8 százalékkal, évi 2 ezer forinttal volt alacsonyabb a népgazdasági ipar átlagánál. Köztudott, hogy a nyereségképzési problémák miatt az élelmiszeripari vállalatok központi támogatásban részesülnek, de ezzel együtt is csak kismértékben módosultak az 1967. évi kereseti arányok. Hozzá kell tennem, hogy az élelmiszeripari dolgozók jövedelemszínvonala jelentős mértékű túlórázást takar, s engedjék meg példaként említeni, hogy 1971-ben átlagosán egy munkásra a sütőiparban 176, a gabonaiparban 147, a söriparban 108, a konzerviparban 95 és a húsiparban 85 túlóra jutott. A személyi jövedelemszint emelése több iparágban éppen ezért súlyos gondot okoz, mivel ugyanis az eredményalakulás csökkenő tendenciájú és a bérfejlesztést progresszív adó terheli, a bérszínvonal-elszámolási rendszerben nincsenek meg a kellő lehetőségek. Ilyen helyzet alakult ki ez évben éppen a legnagyobb termelési dinamikát mutató húsipari vállalatoknál is. Ez a körülmény alapvetően zavarja az önálló vállalati tevékenységet, csökkenti a vállalatok kezdeményezőkészségét, elhomályosítja a gazdálkodásban szükséges előrelátást. Mindezek miatt szükségesnek látszik — fejlődő tevékenység esetén — a tröszti szintű nyereség stabilizálása és a nyereség növekedésének biztosítása. Tisztelt Országgyűlés! A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete között hagyományos és jó a kapcsolat. Ez a kapcsolat 1967 óta az egységes állami irányításra létrehozott minisztériummal igen nagymértékben bővült, az állami és a szakszervezeti közös feladatok eredményes megoldása érdekében jelentősen megszilárdult. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete között együttműködési megállapodás jött létre, melynek célja, hogy elősegítse az élelmiszer-gazdaság, ezen belül az élelmiszeripar fejlődését, az itt dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását. Jónak és hatékonynak értékeljük az együttműködést a kölcsönös informálásban, az élelmiszeripart érintő előterjesztések és határozatok kölcsönös véleményezésében, a vezető testületek és az apparátusok között személyi, operatív, elvszerű gyakorlatban. Azért vetettem ezt konkrétan fel, mert úgy ismerem, hogy ez vonatkozik nemcsak szakszervezetünkre, hanem a többi társadalmi szervre is. Mi a magunk részéről úgy véliük, hogy a gondok őszinte feltárásának kiindulópontja az a felelősség és egyértelmű elhatározottság, amely egyrészt az élelmiszer-gazdasággal szemben támasztott népgazdasági követelményeknek, a lakosság igényeinek teljesítését tűzi ki célul, másrészt arra irányul, hogv az élelmiszeripari dolgozók élet- és munkakörülményei a teljesítményekkel arányosan javuljanak. Amikor is egyetértek a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtársnak a problémát alapjaiban feltáró írásos beszámolójával, és az elhangzott expozéjával, javaslom a tisztelt Or-