Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

83 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 84 A magyar népnek és vezetőinek közös a célja: a szocializmus továbbépítése egy kicsit még jobban, színvonalasabban. Az ehhez szükséges feltételeket már megteremtettük. Gondot csupán az okoz, hogy a lehetőségeket még nem minden téren sikerült teljesen kihasználni. Gazdálkodásunkban adottságaink, lehetőségeink teljes kihasználására kell törekednünk az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, gazdasági életünk minden ágazatában. Tisztelt Országgyűlés! Említettem már, hogy kormány elnökünk beszámolójában az elért — hadd tegyem hozzá, igen jelentős — eredményeken kívül szólt gazdasági életünk gondjairól, megoldásra váró problémáiról is. Felszólalásom további részében én is egy-két problémával kívánok foglalkozni. Fiatalkoromban parasztember voltam, választóim többsége ma is a mezőgazdaságban dolgozik, s ezért egész népgazdaságunkon belül elsősorban mezőgazdaságunk fejlődését, mezőgazdasági termelésünk problémáit, mezőgazdaságunk dolgozóinak örömeit és gondjait kísérem figyelemmel. örömmel tapasztaltam mezőgazdaságunk jelentős fejlődését, mezőgazdaságunk egyre nagyobb arányú korszerűsítését, mezőgazdasági termelésünkben a tudomány és technika vívmányainak egyre szélesedő alkalmazását, s ennek természetes következményét, azt hogy kevesebb emberi erőfeszítéssel termelünk egyre többet földjeinken. A kedvező tapasztalatok mellett azonban azt is észleltem, hogy egyes növények termelésében még nem alkalmazzuk megfelelő mértékben a korszerű termelési módokat, ennek azután nem kívánatos következményei vannak. Köztudott cukorrépa-termelésünk jelentős csökkenése, amit szerintem, el lehetett volna kerülni. Hazánk éghajlata, talaja, s nem utolsósorban mezőgazdasági dolgozóink hozzáértése a cukorrépa-termeléshez igen jó alapot biztosít. A holdankénti hozam állandóan növekedett is, de a vetésterület mind nagyobb arányban csökkent. Külföldről hozunk be cukrot. Oka ennek az, hogy mezőgazdasági üzemeinkben, termelőszövetkezeteinkben nincs megfelelően gépesítve a cukorrépának sem a termelése, sem a megtermelt cukorrépának a földekről való elszállítása. Termelőszövetkezeteink jó részében, köztük a Szolnok megyei termelőszövetkezetekben is, készséggel foglalkoztak a cukorrépa termesztésével, de vetésterületüket évről évre kénytelenek voltak az utóbbi időben csökkenteni, mivel a cukorrépa igen munkaigényes növény, a termelőszövetkezetekben pedig egyre fogy azoknak az elsősorban idősebb nőknek a száma, akik vállalták és vállalják a hol tűző napsütésben, hol hideg szélben a cukorrépa sarabolását, egyelését, szedését és fejelését. Ma már ez kisüzemi módszernek számít, s ily módon nem lehet hazánkban elegendő cukorrépát termelni. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk a cukorrépa gépesítésére. Megfelelő korszerűsítéssel rövid időn belül újra el tudjuk érni, hogy az ország cukorszükségletéhez az alapanyagot mezőgazdaságunk dolgozói minden esztendőben megtermeljék. A cukorrépához hasonlóan igen munkaigényes a zöldségtermesztés is. Ezen a téren jelenleg még nincs különösebb hiba, de bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a jövőben lehet, ha nem teszünk idejében bizonyos intézkedéseket. A zöldségtermesztés korszerűsítésében is előre kell lépnünk, hogy megakadályozzuk zöldségtermelésünk területének csökkenését. Az ország lakosságának ellátása elfogadható áron friss zöldségfélékkel nem csupán élelmezési, hanem politikai kérdés is. A cukor bármilyen távolról is érkezik hazánkba, íze, tápértéke nem csökken a hosszú út alatt, de a saláta és a zöldborsó igen gyorsan megfonnyad, árát pedig a szállítás költsége jelentősen megemeli. Arra kell tehát törekednünk, s ezt bizonyára kormányzatunk is segíti, hogy minden olyan termékből, amelynek termeléséhez hazánk éghajlata, talaja megfelelő, mezőgazdaságunk az ország lakosságának szükségletét megtermelje. Ezt a pár problémát, amelyekről beszámolójában Fock elvtárs is szólt, tisztelt Országgyűlés, nem azért tettem szóvá, hogy ha már képviselő vagyok, hát én is javasoljak vagy kérjek a kormánytól valamit, hanem segítő szándékkal. Felhívni kormányunk vagy egyes miniszterek figyelmét bizonyos problémákra, úgy vélem, nemcsak joga, hanem kötelessége is minden képviselőnek. Tisztelt Országgyűlés! A magyar nép a tények alapján győződött meg arról, hogy hazánkban jó a politikai vezetés. Állandóan fejlődik országunk, s benne egyre javul a dolgozó emberek élete. Gondjaink azonban vannak még. Egész népünk egyetértő támogatásával kormányzatunk azon fáradozik, hogy gondjaink, megoldást sürgető problémáink állandóan csökkenjenek. Ezt hallottuk abból a beszámolóból is, amelyet Fock elvtárs mondott el kormányunk munkájáról és terveiről. A beszámolót elfogadom. (Taps) ELNÖK: Szépvölgyi Zoltán képviselőtársunk következik szólásra. SZÉPVÖLGYI ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel hallgattam Fock elvtárs beszámolóját a kormány programjáról. Az elmondottakkal teljes mértékben egyetértek, mert programja megfelel a pártunk X. kongresszusa által kitűzött céloknak és megvalósítása gazdagítani fogja országunkat, emeli népünk életszínvonalát, s javítja életkörülményeinket. Jónak és az eddigi gyakorlat alapján célravezetőnek tartom, hogy Fock elvtárs, amellett, hogy szólt eredményeinkről, őszintén beszélt gondjainkról, és az ezek leküzdését célzó feladatainkról. A beszámolóban szó volt azokról az eredményekről, amelyek a lakosság életkörülményeinek szempontjából igen jelentősek; amelyeket a 15 éves lakásépítési program keretében eddig elért eredményekről és azokról a feladatokról, amelyeket a negyedik ötéves terv időszakában kell teljesíteni. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a mai lakásgondok társadalmi életünk egyik legnagyobb problémáját jelentik. A lakáshiány el-