Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

879 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 880 hogy a szemléletben és a gyakorlatban egyre inkább az együttműködésből származó népgazdasági és üzemi előnyök kerüljenek előtérbe. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és az elsődleges faipar műszaki fejlesztése egyre dinamikusabban fejlődő, korszerű ipari hátteret igényel. A saját gépjavító és szolgáltató bázis megteremtésében jó úton haladunk. Sok régebbi hibát sikerült kiküszöbölnünk, például az alkatrészellátásban rövid idő alatt elért előnyös változással. Fejlesztési elképzeléseink azonban csak úgy valósíthatók meg, ha minél több új gépet, eszközt, minél több és hatékony kémiai anyagot kapunk a hazai ipartól, illetve a baráti országoktól. Végül, de nem utolsónak említem a műszaki fejlesztés legfontosabb tényezőjét, magát az embert. Számos részeredmény ellenére még mindig nagy az ellentmondás különösen a mezőgazdaságban a tudományos-műszaki ismereteknek a termelésbe való beáramlása és befogadása között. Minél több technika vonul be a termelésbe, annál fontosabb a technikát alkalmazó embernek a szerepe. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban egy-egy dolgozóra nagyértékű termelőeszközök üzemeltetésének, hatalmas értékek felhasználásának felelőssége hárul. Munkájától emberek százainak, vagy ezreinek ellátása függhet egy-egy élelmiszerből. Ez megsokszorozza a szakmai képzés jelentőségét. Nem a holnap, hanem már a ma feladatai közé tartozik a szakmunkásképzés bővítése, színvonalának emelése, a képzés feltételeinek további javítása. Kedves Elvtársak! írásos jelentésemben tájékoztattam a tisztelt Országgyűlést arról is. hogv az elmúlt években miként fejlődött dolgozóink szocialista tudata, általános és szakmai műveltsége. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a falu társadalmi és gazdasági életében végbement változás és ennek hatása a falusi lakosságra. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az iparfejlődés és az ezzel járó városiasodás hatására meggyorsult a falusi lakosság társadalmi átrétegződése. A közel 6 milliónyi falusi lakosság fele ma már nem mezőgazdasági foglalkozású, sőt sok községben már kisebbségbe kerültek a mezőgazdasági dolgozók. Ma már a munkásoknak, alkalmazottaknak és értelmiségieknek is jelentős szerepe van a falu társadalmi, politikai arculatának formálásában. A munkásosztály jelentékeny része a falvakban együtt él a parasztsággal, sok esetben vele egy pártszervezethez, vagy társadalmi szervezethez tartozik. Ismeri a mezőgazdasági dolgozók helyzetét, élet- és jövedelmi viszonyait, vagy éppen egy ilyen család tagja. A végbemenő változások eredményeként új tartalmat nyert a falu fogalma. A mai falu már nem egyenlő a mezőgazdasággal, még kevésbé a parasztsággal. Régen a múlté már a magyar faluról kialakult olyan fogalom, hogy benne valamennyi ember évközben és napközben változó ritmusban ugyanazt a munkát végezte. A szocialista átszervezés hatására meggyorsult a falun a kulturális élet kibontakozása, fejlődésének feltételei lényegükben megváltoztak. Nőtt a falusi lakosság igénye a tanulás, a városi szintű kulturális élet ! iránt. Bővültek művelődési lehetőségei. A rádió, a televízió gyors elterjedése, a színház- és mozielőadások számának növekedése mind a falusi lakosság műveltségi szintjének emelését segíti. Ugyanakkor a villamosításban, a lakásépítésben, a közművesítésben elért eredmények a falusi életkörülményeket teszik szebbé. Mindez örvendetes bizonyítéka annak, hogy a parasztság a szocialista nagyüzemi gazdálkodás keretei között nemcsak anyagilag erősödött meg, hanem műveltségben, politikai, társadalmi szemléletében és a közéletben is sokat fejlődött, így minden vonatkozásban emberibb életet élhet és nem utolsósorban kedvezőbb körülmények között végezheti munkáját. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy ez évi célkitűzéseink teljesüljenek, az elkövetkező napokban és hetekben még nagy feladatok várnak dolgozóinkra. Az őszi érésű növények termésének betakarításával, feldolgozásával, illetve raktározásával egyidőben el kell végezni a jövő évi termést megalapozó talaj előkészítési és talajerőpótlási munkákat. Több mint 2 millió hektáron el kell vetni a gabonaféléket, hogy jövőre is megteremjen az ország kenyere. Mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeink többségére most a legnagyobb munkacsúcs vár, aminek nehézségeit csak szervezett és fegyelmezett munkával hidalhatják át. Erre azonban megvan minden kilátás. • Idei eredményeink máris biztatók. A mezőgazdaság előreláthatólag néhány százalékkal túlteljesíti éves tervelőirányzatát. Az élelmiszeripar teljesítése 1971-hez képest mintegy nyolcszázalékos növekedést mutat. Átlagon felül fejlődik a húsipar, a tartósítóipar és a növényolajipar. A cukorrépa-termelés növelésére tett intézkedések kezdeti eredménye abban is mutatkozik, hogy a cukorrépát termelő szövetkezetek, állami gazdaságok és velük együtt a cukoripar az elmúlt évi rendkívül alacsony szinthez képest az idén jelentősebben emelik termelési színvonalukat. A lakosság élelmiszer-ellátása az 1971. évi szinthez képest mintegy nyolc százalékkal emelkedett. Az élelmiszer-ellátás ez ideig és várhatóan a további hónapokban is egyenletes és néhány cikk kivételével az igényeknek megfelelő lesz. Ebben az évben tovább javul külkereskedelmi forgalmunk. Az élelmiszergazdaságban az elmúlt évhez képest 25—30 százalékos devizaegyenleg-javulással számolhatunk. Egyoldalú, sőt hamis volna azonban a kép, ha a felsorolt örvendetes változásokat csak valamiféle felülről jövő kezdeményezés hatásaként próbálnám féltüntetni. Az eredményeket, s ezt hangsúlyoznom kell, végső soron az az alkotómunka teremtette meg, amelyből minden szorgalmas dolgozónk, parasztságunk fiatalja, öregje, értelmiségünk egyaránt derekasan kivette részét. Amikor e helyről is köszönetet mondok valamenynyiüknek, azt kérem tőlük: segítsék a jövőben is hasonló lelkesedéssel és odaadással közös céljaink megvalósítását. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Beszámolóm végére érve, az elmondottakat