Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-12
869 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 870 szektor, az eltelt hat esztendőben tartotta pártunk a IX. és X. kongresszusát, amelyek döntései meghatározták célkitűzéseinket és egész gazdaságpolitikánkat. Ebben az időszakban került kidolgozásra és bevezetésre a gazdaságirányítás új rendszere, és végül 1967-ben alkotta meg az Országgyűlés azt a törvényt, amely megteremtette az egységes állami irányítást, létrehozta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szervezetet. E tényezők figyelembevételével készült az írásos beszámoló. Arra törekedtünk, hogy az anyag felölelje a leglényegesebb adatokat, amelyek világosan tükrözik az elért eredményeket, utalnak a fejlődést befolyásoló tényezőkre, a különböző problémákra, a legfontosabb feladatokra. Szóbeli beszámolómban ezért csupán néhány kérdést szeretnék kiemelni. Az első kérdés a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, és a fagazdaság helyzetének, fejlődésének megítélése a társadalmi igények kielégítésének oldaláról. Alig egy évtizede annak, hogy a mezőgazdaság szocialista építésünk állandó témája, a politikai és gazdaságszervező munka mindennapi feladata volt. A mezőgazdaság történelmi jelentőségű szocialista átszervezésével megnyílt az út a korszerű fejlesztés számára; a társadalmi átalakulás lehetővé tette a tudományos és technikai forradalom eredményeinek széles körű felhasználását. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és az elért eredmények a párt és a kormány agrárpolitikájának helyességét és következetességét bizonyítják. A szocialista átszervezés során a munkásosztály nélkülözhetetlen eszmei-politikai és anyagi segítséget adott a parasztságnak. A termelőszövetkezeti rendszer kibontakozásában a munkásosztály politikai, erkölcsi és anyagi támogatása is megtestesült. A szocialista átszervezés teremtette meg a legfontosabb feltételeket ahhoz, hogy parasztságunk mind egységesebb politikai, társadalmi szemlélettel, 'egyértelműen a szocializmus ügye mellé álljon. Ezzel új tartalmat nyert a két testvéri osztály szövetsége, a munkás-paraszt szövetség. A szocialista termelési viszonyok kialakulásával a munkásosztály, de egész társadalmunk joggal elvárta és elvárja, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság a megelőző időszakhoz képest gyorsabban fejlődjék, folyamatosan elégítse ki az egyre növekvő társadalmi igényeket. Lakosságunk a mezőgazdaságról, az élelmiszeriparról és az erdőgazdaságról, valamint az elsődleges faiparról, de hozzáteszem, a felsorolt ágazatokban dolgozók munkájáról főleg azon keresztül alkot véleményt, hogy milyen az élelmiszerellátás színvonala, és folyamatossága, mennyire tudjuk kielégíteni igényeit fagazdasági termékekből, hogyan segítik elő az emberek pihenését, felüdülését az erdők, parkok, ligetek. Ezekkel a kérdésekkel találkozunk napról napra, hiszen lakosságunk állandó és közvetlen fogyasztói kapcsolatban áll termékeinkkel, szolgáltatásainkkal. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy az érintett ágazatok hozzájárulása a társadalmi igények kielégítéséhez nagymértékben befolyásolja az életszínvonalat, ezzel együtt belpolitikai életünket, társadalmi közvéleményünket. Kedves Elvtársak! Ügy gondolom, túlzás nélkül megállapíthatjuk — amint azt az írásos beszámoló is tartalmazza —, hogy ágazataink mind magasabb szinten képesek a társadalmi igények kielégítésére. Pedig az igények gyorsan növekednek. Ezt bizonyítja például, hogy az egy főre jutó fogyasztás hús- és húskészítményekből, valamint tojásból az elmúlt évtizedben kereken annyival növekedett, mint az 1960. évet megelőző 22 esztendő alatt összesen. Ami a tárgyszerűséget illeti: hús- és húskészítményekből 12,2 kilogrammal, tojásból 5,6 kilogrammal, cukorból 6,9 kilogrammal, zsiradékból pedig 4 kilogrammal növekedett az egy főre eső fogyasztás a jelzett időszakban. A mennyiségi ellátás növekedésével egyidejűleg javult az élelmiszerek minősége, feldolgozottsága, csomagolása, és általában az egész ellátás színvonala. Az eredményekről szólva azt is meg kell mondanunk, hogy egyes élelmiszerekből vannak még ellátási gondjaink, mind mennyiségi, mind pedig minőségi vonatkozásban. Ezek a problémák rontják lakosságunk hangulatát. Amellett az itthon is megtermelhető élelmiszerek importja devizakiadással jár, vagy éppen a nem kielégítő termelés miatt csökken az exportálható árualap. Ezzel kapcsolatban néhány olyan kérdéssel kívánok foglalkozni, amelyek foglalkoztatják közvéleményünket. Az egyik: a zöldség- és gyümölcsellátás terén mutatkozó nehézségek. Ezeknek a termékeknek — tömeges felhasználásuknál és a korszerű táplálkozásban betöltött szerepüknél fogva — mindig is nagy jelentőségük volt a fogyasztásban. A belföldi ellátás mellett fontos feladat a népgazdasági szempontból mindenképpen indokolt exportkötelezettségek teljesítése is. Így például az idén szeptember 30-ig e cikkekből 82 millió rubel és 23 millió dollár bevételünk származott. Sajnos, a termelés nem kielégítő alakulása miatt zöldségből és gyümölcsből a hazai fogyasztók növekvő igényeit — még az export időszakonkénti visszafogása mellett — sem tudtuk folyamatosan és teljesen kielégíteni. A zöldségtermesztésben nagy az ingadozás mind a vetésterület, mind pedig a termésmennyiség vonatkozásában. Jelenleg hazánkban az egy főre jutó évi zöldségfogyasztás 85 kilogramm, a gyümölcsfogyasztás pedig 65 kilogramm körül van. Ez az arány az össz-élelmiszerfogyasztás magas színvonalán belül — figyelemmel az egészségesebb táplálkozásra és természeti adottságainkra — nemzetközileg közepes szintnek felel meg-. A termelés ingadozása és bizonyos értékesítési problémák miatt a zöldség- és gyümölcspiacon a kereslet meghaladta a kínálatot. Ezért a fogyasztói árak emelkedtek, ami különösen a kisfizetésűeket, a nagycsaládosokat, a nyugdíjasokat, és általában a nagyvárosi munkásságot érintette hátrányosan. A zöldség- és gyümölcsellátás kialakult helyzetét sok összefüggésben lehet indokolni. Közülük néhányra az írásos beszámolómban is utaltam. Mindenekelőtt figyelmet érdemel, hogy a gyümölcsfélék árnövekedése a zöldségek áremelkedését is meghaladta. Amíg a gyümölcsfé37*
