Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

843 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 844 alakulását és a parasztság jövedelmének emelkedését. Nem lehet azonban szó nélkül hagyni azokat a nem kis számban előforduló eseteket, amikor a termelőszövetkezetek vezetői a jogszabályok megszegésével, bűncselekmények elkövetése útján törekednek elsősorban a saját jövedelmük fokozására. Ezzel kapcsolatban szabad legyen néhány tipikus bűnelkövetési módra felhívni a figyelmet, amelyek a társadalmi tulajdonban igen jelentős, nemegyszer milliós számmal kifejezhető kárt okoznak. Tudjuk, államunk a mezőgazdasági termelőszövetkezetek részére a felújítások, beruházások elősegítése érdekében jelentős anyagi áldozatokat hoz. Egyesek ezt az állami támogatást jogosulatlanul veszik igénybe, fizetési nehézségeiket hidalják át vele, vagy más meg nem engedett célokra használják fel. Gyakran jár a társadalmi tulajdon sérelmével a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kiegészítő —, illetve melléküzemági tevékenységének kellően meg nem fontolt szervezése, vagy olyan emberekre bízása, akik tapasztalt, fondorlatos bűnözők. Nem kis számban vannak olyan bűnügyek is, amelyekből kiderül, hogy a mérleghiányos termelőszövetkezetek vezetői hamisítás útján igyekeznek a hiányt eltüntetni vagy csökkenteni. A bodonyi Mátraalja Termelőszövetkezet főkönyvelője tudta, hogy a termelőszövetkezetnek több millió forintos mérleghiánya volt. A szövetkezet gazdasági kapcsolatban volt a ÉRDÉRT Vállalattal, amely a tsz fáját félkész-, illetőleg késztermék formájában megvásárolta. A fát azonban tárolási szerződés alapján a vállalat a tsz-nél hagyta. 1971-ben a tsz már 5 és félmillió forint értékű fát tárolt, amit az ÉRDÉRT már megvett és ki is fizetett. A főkönyvelő ezt a faanyagot a Budapesti Parkettagyárnak eladta és vételárát felvette. Ily módon sikerült elérni azt, hogy a mérleghiányra csak később, a büntetőeljárás megindulása után derült fény. Ez a példa is bizonyítja, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek belső ellenőrzése aligha nevezhető megfelelőnek. Bár megfelelő jogi szabályozás van, részben a szakértelem hiánya, részben más okok miatt egyes termelőszövetkezeti vezetők munkája felett a szövetkezet tagsága egyszerűen nem képes megfelelő ellenőrzést gyakorolni. Ezen a helyzeten sürgős kötelességünk gyökeresen változtatni, és ez nem kifejezetten a bűnüldöző szervek feladata. A nyereségcentrikus szemlélet gyakran párosul a korrupcióval, ami egyúttal a társadalmi tulajdon fosztogatásának újabb területe. Egyesek a közös vagyonhoz nyúlnak, hogy legyen miből a gazdasági partnereket megajándékozni, a korrupciót takaró célprémiumokat kitűzni, ilyen célzatú másod- és mellékállásokat létrehozni. A bűnüldöző szervek és az ügyészségek az elmúlt időszakban nagyobb gondot fordítottak a fogyasztók érdekeinek védelmére és határozottabban léptek fel az árszínvonal elleni támadásokkal szemben. 1971-ben háromszor annyi árdrágítás miatt folyt büntető eljárás, mint az előző esztendőben. Az abszolút szám azonban még így is kicsi. Ennek az a fő oka, hogy a felügyeleti szervek mellőzik a büntető feljelentés megtételét. A következőkben a fiatalkori bűnözés helyzetével és problémáival kívánok foglalkozni. A társadalmi, politikai és gazdasági téren egyaránt jelentkező változások pozitív hatása fiatalságunk döntő többségének helyes irányú fejlődésében 'mutatkozik meg. Mindamellett nálunk is vannak olyan fiatalok, akik a bűnözés útjára kerülnek. Különösen aggasztó a fiatalkorú bűnözésben az, hogy az utóbbi években mindinkább tapasztalható az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények gyakori elkövetése. Jellemző az is, hogy a társadalmi tulajdont károsító összes betöréses lopások 41 százalékát, a személyek javai elleni betöréses lopásoknak pedig 37 százalékát fiatalkorúak követték el. Nagy figyelmet kell szentelni annak a jelenségnek is, hogy ma már a fiatalkori bűnözésben mintegy 30 százalékos részesedési aránynyal szerepel az - úgynevezett csoportos bűnözés. A bandákba verődő fiatalkorú bűnözők főként városokban az általuk elkövetett bűncselekmények közös kitervélésével és végrehajtásával fokozzák a fiatalkori bűnözésben egyébként is 'megnyilvánuló társadalomra veszélyességet. Növekedett az általuk elkövetett bűncselekmények súlya is. Ezért az ügyészségek kénytelenek voltak a fiatalkorú terheltek nagyobb hányada ellen vádat emelni. Míg 1968-ban a fiatalkorú terheltek 71 százalékában, addig 1971-ben már 83 százalékában láttuk szükségesnek bíróság elé állítani a fiatalkorú bűnözőket. A bűnözéshez vezető okok és körülmények között a családi nevelés hiányosságait, a felügyelet elmulasztását, a rossz baráti környezetet kell megemlíteni. Az utóbbi időben azonban mind több ízben tapasztalható, hogy az alkoholizmus a fiatalkorúak között is zülleszt és sokszor a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetéséhez vezet. A fiatalkorúak bűnözésének megelőzésére az egész társadalom minden erejét mozgósítani kell. Különösen a városokban kell sokkal többet foglalkozni a fiatalokkal, munkájukat, életvitelüket rendszeresen ellenőrizni. Erre egyedül a bűnüldöző szervek nem képesek. E területen eredményt csak akkor várhatunk, ha a munkahelyi kollektívák, a párt- és tömegszervezetek az eddiginél sokkal nagyobb erőt fordítanak a fiatalkorú bűnözés megelőzésére. A jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló kormányhatározat a bűnüldöző szervek speciális feladataként határozza meg, hogy a fiatalkorúak elleni eljárások során fokozott figyelmet kell fordítani a gyermek- és fiatalkorúak erkölcsi zülléséért felelős szülők, gondozók mulasztásaira, és szükség esetén őket ifjúság elleni bűntett miatt felelősségre kell vonni. Komoly gondot jelent ezen a téren a lakosság és az illetékes szervek egyes helyeken még mindig tapasztalható közömbössége. A bűnüldöző szervek csak úgy tudnak fellépni a gyermekük legalapvetőbb nevelését és gondozását sem biztosító szülők ellen, ha megfelelő jelzést kapnak. Az ifjúság elleni bűntettek felderítése ás bizonyítása elég nehéz feladat. Ennek ellenére az ügyészségek 1970-ben 308, 1971-ben 404 elkö-