Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

839 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 840 élve a bizottságok részére az alkotmány 25. szakasza (1) bekezdésében biztosított törvénykezdeményezés jogával. Bízom abban, hogy a javasolt törvény a Magyar Népköztársaság alkotmányával összhangban hosszú időre és a szocialista államfejlődés korszerű igényeinek megfelelően szabályozza ügyészi szerveink tevékenységét. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a Magyar Népköztársaság ügyészségéről előterjesztett törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Dr. Szénási Géza legfőbb ügyésznek adom meg a szót. DR. SZÉNÁSI GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! A most megtárgyalásra kerülő törvényjavaslat nem csupán az ügyészi szervek tevékenysége szempontjából nagy jelentőségű, hanem kiemelkedő fontossága van alkotmányjogi vonatkozásban is. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvény a tanácstörvénnyel és a bíróságokról szóló törvénnyel együtt ama törvényeink közé tartozik, amelyek előkészítését az alkotmány írta elő, s amelyek az alkotmány egy-egy fejezetének végrehajtását szolgálják. Az alkotmány és az ahhoz szorosan kapcsolódó említett törvények határozzák meg államszervezetünket, az állami szervek egyes típusainak szervezeti felépítésiét, munkáját és egymással való együttműködését. Ennek előrebocsátása után — úgy vélem — korántsem csökkentem a törvényjavaslat jelentőségét, ha megállapítom, hogy a javaslat a jelenleg érvényben levő szabályozáshoz képest nem kíván alapvető változást hozni az ügyészség munkájában, hanem azt a szocialista államszervezet és jogrendszer fejlődésével összhangban, a társadalmi igényeknek megfelelően fejleszti tovább. A szocialista ügyészségre vonatkozó szervezési és működési alapelveket — mint ismeretes — Lenin dolgozta ki. Ezek az alapelvek: a helyi szervektől független, centralizált szervezet, a törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek tevékenységébe való operatív beavatkozás tilalma, a törvények egységes és a jogpolitikai elvekkel összhangban álló értelmezésének elősegítése, valamint az ügyészekkel szemben támasztott magas szakmai, erkölcsi és politikai követelmények. A felsorolt alapelvek a baráti szocialista országok ügyészi törvényeihez hasonlóan maradéktalanul érvényre jutnak a javaslat rendelkezéseiben is. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, az ügyészség és a helyi szervek viszonyát nem egyedül az a negatív tényező határozza meg, hogy az ügyészségek nem tartoznak a helyi népképviseleti szervek alárendeltségébe, azok tehát az ügyésznek utasítást nem adhatnak. Van a kapcsolatnak egy pozitív- oldala is. Nevezetesen az, hogy az ügyészségek a törvényességi felügyelet ellátása során sajátos eszközeikkel segítik a tanácsokat, valamint más jogalkotó és jogalkalmazó szerveket feladataik eredményes ellátásában. Ez csak oly módon lehetséges, ha az ügyészek elvi alapon álló, rendszeres munkakapcsolatot tartanak fenn az illetékességi területükön működő fontosabb szervekkel, folyamatosan figyelemmel kísérik azok tevékenységét és a megfelelő szervezeti formák keretei között elősegítik a munka törvényességi színvonalának emelését. Az említett munkakapcsolat módszerei közül elegendő az ügyészségnek a 'megfelelő szintű tanács és vb-üléseken való rendszeres részvételére és e testületek számára a törvényesség helyzetéről adott tájékoztatóira, a tanácsrendeletek tervezetének törvényességi szempontból való észrevételezésére, a népi ellenőrzési bizottságok ülésein való. ügyészi részvételre, a bíróságok ítélkezési gyakorlatának elemzésére, valamint a bűnüldözési operatív értekezletekre utalni. A törvényesség rovására tett engedmények nélkül a törvénysértések és az elvtelen helyi befolyás elleni következetes ügyészi fellépés ellenére az ügyészségek és a törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek között sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, amelyben az említett szervek általában nem ellenfélnek, hanem szövetségesnek tekintik az ügyészt a közös célkitűzés, a szocialista törvényesség biztosítása terén. Ismeretes, hogy az ügyészi szervezet egyes megyékben számottevő munkaerőgondokkal küzd, aimi belső munkaerő-átcsoportosítást tett szükségessé és elkerülhetetlenül egyes szakágak munkaerő-kapacitásának, főleg az általános felügyeleti szakban való csökkenését eredményezte. Az utóbbi hónapokban azonban a megyei tanácsok számára tartott törvényességi tájékoztatókat követően az általános felügyeleti szakág tevékenységének hatékonyabbá tételét éppen a tanácsi szervek igényelték és szorgalmazták. Ebből a fokozódó érdeklődésből sem következik, hogy az ügyészség a jövőben imagára vállalhatja más szervek feladatait és felelősségét a jogszabályok megtartása és megtartatása terén. Ezt azért hangsúlyozom, mert egyes szervek részéről tapasztalható olyan törekvés, hogy saját ellenőrzési és felügyeleti feladataikat megpróbálják az ügyészségre áthárítani. Ezt sem most, sem a jövőben nem vállalhatjuk. Saját munkaterületén minden szerv maga legyen a törvényesség első számú őre és felelőse. A javaslat kidolgozásánál — mint erre az indokolás is rámutat —, az a törvényszerkesztési elv jutott érvényre, hogy el kell határolni egyfelől a törvényi szabályozást igénylő, másfelől pedig az ügyészi munka operatív irányítási körébe tartozó kérdéseket. Ennek megfelelően a javaslat bizonyos értelemben keretjellegű: meghatározza az ügyészség tevékenységi körét, valamint az ügyészek alapvető jogait és kötelességeit, a törvény által megszabott tevékenységi körön belül azonban az ügyészi munka mindenkori fő irányait, az egyes ügyészi felügyeleti ágak időszerű feladatait a törvény felhatalmazása alapján a legfőbb ügyész állapítja meg. Annak érdekében, hogy az ügyészi szervezet irányítása terén megfelelően érvényre jussanak a legfelsőbb állami szervek döntései, az alkotmány értelmében a legfőbb ügyész köteles