Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

823 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 824 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést folytatjuk. Dr. Szakács Ödönnek, a Legfelsőbb Bíróság elnökének adom meg a szót. DR. SZAKÁCS ÖDÖN: Tisztelt Országgyű­lés! Az államélet továbbfejlesztésének igénye nem elégíthető ki az igazságszolgáltatás fejlesz­tése nélkül. Az igazságszolgáltatás fejlesztésének pedig alapvető feltétele a törvények helyes al­kalmazását biztosító bírósági szervezet megte­remtése is. Az alkotmány — jelentőségének megfele­lően — külön fejezetet szentel a bírósági szer­vezeteknek, természetesen csak a legalapvetőbb elveket tartalmazza, de utal arra, hogy a bíró­ságokra vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. Ennek megfelelően került a tisztelt Ország­gyűlés elé a bíróságokról szóló törvényjavaslat, amely az alkotmányban foglalt alapvető elvek­kel összhangban továbbfejleszti az igazságszol­gáltatás funkcióját ellátó bírósági szervezetet és annak működését. A bírósági eljárást jellemző garanciális ren­delkezésekre tekintettel indokoltan merült fel dolgozóink legszélesebb körében az az igény, hogy a munkaügyi vitákat bíróság intézze. Gazdasági mechanizmusunk új rendszeré­ben szűkültek a gazdálkodó szervek, egymás közötti vitáinak intézésében az igazgatási jelle­gű elemek, ugyanakkor döntő súlyúvá váltak az igazságszolgáltatási jellegű polgári jogi ele­mek. Mindez szükségszerűen felvetette azt az igényt is, hogy a szocialista szervezetek közötti jogvitás ügyeket a gazdasági döntőbizottságok helyett a jövőben a bíróságok intézzék. Mindezekre a helyes megfontolásokra te­kintettel a javaslat lényegesen kiszélesíti a bí­rósági hatáskört, egyrészt az eddigi gazdasági döntőbizottsági eljárásra tartozó ügyekben a közvetlen bírósági hatáskör megállapításával, másrészt a megelőző eljárást követően — ame­lyet továbbra is az üzemi munkaügyi döntőbi­zottságok látnak el — a munkaügyi vitáknak általában bírósági útra utalásával. Szélesedik a bírósági hatáskör azzal is, hogy ha bírósági útra tartozó ügyben a bírósági eljá­rást megelőzően más szerv járt el, s a bírósági utat a felek nem vették igénybe, a más szerv által hozott jogerős határozat ellen emelt ügyé­szi óvásnak helyt nem adó határozat esetén is lehetőség van a bírósági út igénybevételére. A bírósági hatáskör kiszélesítése megfelel az igazságszolgáltatás egységesítését célzó török­veséknek, szervezetileg is elősegíti az egységes jogértelmezést és jogalkalmazást, megteremti az alapot az elvi irányítás egységesebbé tételéhez, s mindezek folytán a szocialista törvényesség erősödését szolgálja. Igen jelentős az a közérdek, amely a jogsza­bályok egységes és helyes értelmezéséhez és al­kalmazásához fűződik. Ez a szocialista törvé­nyesség alapvető követelménye is. A javaslat ugyancsak az alkotmánnyal összhangban a jog­szabályok bírói értelmezésének legfőbb fóruma­ként a Legfelsőbb Bíróságot jelöli meg. Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság feladata, hogy va­lamennyi bíróság számára elvi irányítást adjon jogértelmezési és jogalkalmazási kérdésben, és ezzel is segítséget nyújtson az ország összes bí­róságának ahhoz, hogy a reájuk háruló felada­tokat megfelelően elláthassák. Az alkotmány e vonatkozásban csak az elvi irányítás legfontosabb eszközeit említi meg : az irányelvet és az elvi döntést, s ezekkel kapcso­latban rendelkezik úgy, hogy ezek a bíróságok számára kötelezőek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csupán az irányelvek és az elvi dönté­sek az eszközei az elvi irányításnak. A javaslat utal a kollégiumi állásfoglalásokra is, amelyek ugyancsak alkalmasak a jogalkalmazás egysé­gének elősegítésére. De igen nagy a szerepük az elvi irányítás szempontjából a Legfelsőbb Bíró­ság által egyedi ügyekben hozott határozatok­nak is. A bírósági hatáskör kiszélesítése és az igaz­ságszolgáltatás egységesítése egyben azt is je­lenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogköre is lé­nyegesen bővül: egyrészt az egyes ügyek elbí­rálásával kapcsolatos ítélkezési teendők vonat­kozásában, másrészt az elvi irányító funkciót illetően. Ennek a megnövékedett feladatnak a helyes és megfelelő ellátása igen komoly és fe­lelősségteljes munkát ró a Legfelsőbb Bíróság­ra. A Legfelsőbb Bíróságon a bírák különböző kollégiumokat alkotnak, tehát az egyes kollé­giumokban végzik munkájukat. A javaslat a munkaügyi és a gazdasági jogvitáknak bírósági útra való terelése folytán a Legfelsőbb Bírósá­gon a jelenlegi három kollégium, a büntető, a katonai és a polgári kollégium mellett két to­vábbi kollégium szervezését rendeli el. A javas­lat szerint a felállítandó munkaügyi és gazdasá­gi kollégiummal együtt a jövő évtől kezdve öt kollégium fog működni. Ez az elkülönülés azonban nem vezethet az egységes jogrendszeren belüli összhang megbon­tására. Ezért különös jelentősége van a javas­latba felvett annak a rendelkezésnek, amely szerint az elvi irányítás legmagasabb szintű testülete a Legfelsőbb Bíróság valamennyi bírá­ját magában foglaló teljes ülés, s ezért ennek jogkörébe tartozik az ítélkezési gyakorlat egy­ségének biztosítása érdekében jogértelmezési kérdésben a bíróságokra kötelező' irányelv és elvi döntés kiadása. A teljes ülésnek ez a jogköre kiterjed min­den olyan jogszabály értelmezésére, amelyet a bírósági eljárás során alkalmaznak. Az igazság­szolgáltatási fórumok eddigi széttagoltsága mel­lett szervezetszerűen nem lehetett biztosítani az elvi irányítás egységét, hiszen ugyanannak a jogszabálynak az alkalmazása során is részben a vitában érintett felekre, részben egyéb meg­fontolásokra tekintettel olyan szervek jártak el — gazdasági döntőbizottságok, területi munka­ügyi döntőbizottságok — amelyek tekintetében eddig a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítást nem gyakorolhatott, nem voltak meg tehát az elvi irányítás egységének szervezeti biztosítékai. Az új bírósági szervezeti törvény javaslata fel kívánja számolni az egységes elvi irányítás eddigi akadályait, s biztosítja az igazságszolgál­tatás minél hatékonyabb működése feltételei­nek megteremtését. Ezzel olyan célokat kíván

Next

/
Oldalképek
Tartalom