Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

75 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 76 Egyetlen egy vezető testület vagy vezetésre jogosult személy sem tűrheti a fegyelmezetlenséget, a dolgozók vagyonának elherdálását, a munka nélküli vagyon- és jövedelemszerzést. Társadalmunkban vannak ilyen jelenségek és ezek a becsületes dolgozókban felháborodást keltenek. Megítélésem szerint ez társadalmunk egészséges reagálása a negatív jelenségekre. De, ha e negatív jelenségek hosszabb időre állandósulnak, ha nem tudjuk őket idejében felszámolni, ez előbb-utóbb kisebb vagy nagyobb mértékben demoralizálja a becsületes dolgozókat is. E tekintetben van még tennivaló. Tudjuk, hogy a kormány máris hozott egy sor intézkedést. Ezeknek nagyobb érvényt kell szerezni. Meggyőződésem, hogy az ilyen intézkedéseket a párt, a szakszervezetek, a népfront, a tömegek határozott támogatásban részesítik. Tisztelt Országgyűlés! A kormánybeszámoló megállapította, hogy az elmúlt négy év alatt a magunk elé tűzött feladatokat megoldottuk. Elismerve és üdvözölve az eredményeket, engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a kormány kölcsönös viszonyának alakulásához is fűzzek néhány megjegyzést. Azok az alkotmányos elvek, amelyek meghatározzák az Országgyűlés és a kormány jogállását és egymáshoz való viszonyát, az elmúlt ciklusban is teljes mértékben érvényesültek. A kormány tevékenységét az országgyűlés által hozott törvények és jóváhagyott koncepciók alapján végezte. Az Országgyűlés széles és kiterjedt törvényhozó tevékenységén kívül rendszeresen megvitatta a kormány munkájáról szóló beszámolókat, s ezzel is segítette és támogatta a Minisztertanács munkáját. A kormányzás munkája nálunk, a szocialista országokban nem olyan, mint az egyirányú közlekedés, nem olyan, amely csak felülről lefelé irányul, az állami szervek döntenek, a tömegek pedig végrehajtanak. Kibontakozóban van, s már az elmúlt években is egyre nagyobb mértékben érvényesült nemcsak a kormány, hanem az egyes minisztériumok, főhatóságok és a tanácsok tevékenységében is az a vezetési módszer, amely fokozódó mértékben támaszkodik a dolgozó tömegeknek az építőmunkában szerzett tapasztalataira, elképzeléseire és javaslataira. A kormány az állampolgárok és a képviselők észrevételei és javaslatai alapján a múlt ciklusban is több rendeletét módosította, több kérdést napirendre tűzött és megoldott. Ily módon a képviselők tevékenysége igazi alkotó, közéleti tevékenységgé, a kormányzati munkának hatékony alkotó részévé vált. A kormány négy év alatt végzett eredményes munkájában szerény része volt tehát az országgyűlési képviselőknek, annak a harmonikus, az ország és a nép sorsáért érzett, felelősségtől áthatott együttműködésnek, amely az Országgyűlés és a kormány tevékenységét jellemezte. Ez is hozzátartozik ahhoz a képhez, amely az elmúlt négy év eredményes munkájáról szóló beszámolóból elénk tárult. Kérem képviselőtársaimat, s a kormány tagjait, hogy ezt a jó együttműködést, mint az eredményes munka elengedhetetlen feltételét, őrizzük meg a jövőben is. Tisztelt Képviselőtársaim ! Külpolitikánk határozott és következetes : meghitt testvéri viszony a Szovjetunióval, a szocialista világrendszer egységének és összef orrottságának ' erősítése, a haladó mozgalmak támogatása, a fejlődő országok segítése, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, Európa és a világ békéjének szolgálata. Ezeket a világosan megfogalmazott alapelveket azonban nem elegendő csak hivatalos külpolitikánkban érvényesíteni. Igen fontos, hogy a nemzetközi életben való részvételünkkel éppen úgy, mint belső céljainkkal, társadalmunk minden rétege egyetértsen és gyakorlati tevékenységével támogassa azokat. Enélkül az aktív tömegbázis nélkül diplomáciai lépéseink súlya kisebb lenne, s a következetes békepolitikát nehezebb lenne megvalósítani. A Hazafias Népfront legfontosabb feladatai között tartja számon, hogy a nemzeti egységnek ezt a távlatokban rendkívül jelentős részét is következetesen, mindennapos munkával szolgálja. Egy nép politikai érettségét és kulturáltságát nem utolsósorban azon lehet lemérni, milyen mértékben rezonál a távoli világrészekből érkező híradásokra. Akár a vietnami nép hősies harcának támogatását, akár a közel-keleti helyzet fejleményei iránti érdeklődést vizsgáljuk, joggal állapíthatjuk meg, hogy közvéleményünk érzékeny reagálása jó és pontos. A Hazafias Népfront és a magyar békemozgalom sokoldalú felvilágosító munkájának, a tettrekész szolidaritást szervező tevékenységének is köszönhető, hogy népünk helyesen igazodik el a nemzetközi élet szövevényes kérdéseiben, s minden erejével, mindennapos alkotó munkájával támogatja Népköztársaságunk külpolitikáját. Kormányunk következetes békepolitikája mellett társadalmunk aktivitásának is része volt abban, hogy a Béke-világtanács fővárosunkat választotta közgyűlésünk színhelyéül. Az ez év májusában Budapesten megtartott közgyűlés a Béke-világtanácsnak megalakulása óta a legnagyobb szabású politikai rendezvénye volt. A tanácskozáson 124 ország békemozgalma, 33 nemzetközi szervezet és több mint 200, a Béke-világtanácshoz nem tartozó mozgalom képviseltette magát, hogy támogassa azt a világméretű harcot, amelyet az imperializmus ellen a békéért, a gyarmati rendszer ellen a nemzeti függetlenségért, a reakció ellen a társadalmi haladásért vívnak immár mind az öt világrészen a békeszerető emberek. Miért beszélek erről — tisztelt képviselőtársaim — a Magyar Népköztársaság Országgyűlésében, éppen a kormány beszámolója kapcsán? Azért, mert a Béke-Világtanács budapesti közgyűlésének sikere ismételten igazolja a tömegmozgalmak nagy szerepét és növekvő súlyát a nemzetközi politikában. A béke megvédésének igen fontos garanciája a szocialista országok, különösen a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok aktív diplomáciai harca az imperialista agressziók, a helyi háborúk, a nemzetközi feszültségek gócainak megszüntetéséért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezéséért. Ma, amikor a második világháború kitörésének harmincadik évfordulójára emlékezünk, mé-