Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

765 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 766 túrák termelésébe vonják be. A legelő- és rétművelést, de az egész gyepgazdálkodást kötni kellene a szarvasmarhatenyésztéshez,'a dotációt a szarvasmarha teljesítményéhez. Ki kell dolgoztatni olcsóbb és hatékonyabb takarmányozási módszereket, különösen a húsmarha tartásban. Ösztönözni kell az öntözéses tömegtakarmány termelésre. Rendezzük végre az állategészségügyi helyzetet a szarvasmarha tenyésztésben. Szűrjük ki a káros ökológiai hatásokat. Nagyon eltértünk a természetszerű állattartástól, lecsökkent az állatok ellenálló képessége, magas a borjúelhullások száma. A mi tartásrendszerünk lényegében ma is a kisparaszti istállózott tartás továbbfejlesztése, amit nem kellene követni. A tartásmódnál necsak a gondozók igényeit igyekezzünk kielégíteni a szakosított telepeken, hanem a termelő marháét. Főleg a húshasznosítású állományokban a borjú kint szülessen a legelőn. Lépjünk fel végre hatékonyan a brucella és a tbc ellen, amit legtöbb külföldi fejlett szarvasmarha-tenyészetben megoldottak, nálunk nem. Vizsgálják meg az illetékesek, nem lenne-e célszerű lehetőséget biztosítani, hogy a gazdaság maga válassza meg, hogy a hús- vagy a tejtermelés irányába akarja fejleszteni saját termelését. Jó példája ennek a hazánkban megvalósuló Dáliaprogram. Szabadon választhasson már a beruházás előtt, hogy a hústermelő állományok férőhelyét ne 60—80 ezer forintosra keljen megépíttetni, hanem csak 10—15 ezer forintba kerüljön. Nem szabad minden tehénre nagy beruházásokat tervezni, a cél legyen minél több hús, minél kisebb áldozattal. Egy évvel ezelőtt — holnap lesz egy éve —, amikor Fock Jenő elvtárs, a Minisztertanács elnöke a kormány programjában azt mondotta, hogy az iparszerű hústermelésre kell törekedni és a kormány programjában megjelölte, hogy bővíteni kell a vágó-, tároló- és hűtőkapacitást, azt ki kellene egészíteni azzal, hogy végre és teljes mértékben oldódjanak meg a szarvasmarha programmal a fennálló problémák és ezek okozta feszültségek. Aki tejet termel, ne 2500 literes tehenet tartson, hanem törekedjen a magasabb tej hozamra, amihez a tenyésztési feltételeket központilag segíteni kell. A műszaki tervezők olyan típusterveket és termelőtelepeket tervezzenek, amit a termelés vár és már kipróbált. Meg kell vizsgálni, milyen a termelés eredményessége és mennyibe kerül, mielőtt a pénzt elköltenénk. Sajnos a szarvasmarha ágazatban kialakult a drága beruházási eljárás. A tervezők legtöbbször a műszaki teljesítményt mérik és nem a termelés gazdaságosságát. A tehén igényét kielégítő olcsó és praktikus épületeket építsenek. A műszaki tervezőket ne a belekerülési összegek után díjazzák, hanem a praktikus teleprendszert premizálják. Az állami támogatást kössék tehenenként megfelelő tejtermeléshez, illetve hústermeléshez. Új telepen egy tehén után kelljen a népgazdaságnak átadni . meghatározott tejet és húst. A telep benépesítéséhez kapjon az építtető állami támogatást, de legalább előnyös hitelt. Legyen támogatás, de a belekerülés sohase legyen drágább, mint az elkerülhetetlen. Ne százalékosan adjuk meg az állami dotációt, hanem a minél olcsóbb, takarékosabb beruházáshoz nagyobb arányú dotációt adjunk. A programhoz a kormány, adhat pénzt, megéri az áldozatot, fontos népgazdasági érdekek fűződnek hozzá, de ne úgy próbáljuk megoldani a szarvasmarha programot, hogy akár a sertés, a baromfi vagy a gabona árakhoz nyúlnak, mert ott lesz probléma. A háztáji szarvasmarha-tartás generációs probléma is, meg takarmányozási probléma is. A fiatalok inkább a kisebb lekötöttséggel járó sertéstartással és a baromfival foglalkoznak. A tehén takarmányozása nyáron úgy, ahogy meg van oldva legeltetéssel, de a téli takarmányozás a legtöbb szövetkezetnek teher, és nincs megoldva. A tsz-tag lovat már nemigen tart, mert gazdaságtalan, talicskával a tehéntartás pedig nem megoldható. A közösből származó személyi jövedelemszint emelkedésével nem is várható, hogy a kiegészítő keresetre való törekvést a tehéntartással kívánná megoldani a tag. Fontos tényezője a szarvasmarha programnak, hogy a korszerű elhelyezés mellett biztosítva legyen a korszerű tartás és gazdálkodás személyi feltétele. Indítsák meg a korszerű tartásmódok szaktechnikusi és mérnöki továbbképzését. A továbbképző tanfolyamokon ne a régi, hanem a korszerű szemléletet, a korszerű technológiát oktassák. Élelmezéspolitikánk és az exportérdekeink sürgetik: intézkedéseket kell tenni a szarvasmarha ágazatnál tapasztalható problémák felszámolására. Üzemeink nagy hányada szívesebben foglalkozik áru-növénytermesztéssel, aminek bizonyos történelmi hagyománya is van : a szegénység. Aki olcsó növényi tápanyagokat fogyaszt, az már nem éhezik. Szocialista társadalmunk élelmezéspolitikája a magasabbrendű állati fehérje fogyasztás irányába tolódik, amiben a jó minőségű marhahús is fontos tényező. A nemzeti jövedelem emelkedésével emelkedik a nép életszínvonala. A marhahús termelésnél és a tejtermelésnél nem azonosak a népgazdasági igények. Tejfogyasztásunk viszonylag stabil. Évi 100—105 liter — jó lenne, ha többet fogyasztanánk — a szarvasmarhahús-fogyasztás viszont várhatóan emelkedni fog. Főleg ha jó minőséget biztosítunk. A feladat tehát az, hogy a tehén fedezze tejből a belső ellátást, de jóval több tehén kellene a húsellátás és az exportigények kielégítése, az utódok szempontjából. E komplex feladat problematikájához kívántam csatlakozni, néhány gondolatot felvetni és kihangsúlyozni a termelőgazdaságok felelőssége, feladatai mellett a központi szervek döntéseinek jelentőségét olyan fontos népgazdasági területen, mint a szarvasmarha-tenyésztés és tartás. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak ! A Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Kállai Árpádné képviselőtársunk; a következő felszólaló. 32*