Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

747 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 748 dik vagy éppen azt károsítják. Termelővállalataink mindegyikében működik rendész vagy rendészeti apparátus, amely hivatott a vállalaton belül a társadalmi és személyi tulajdon-károsítások ellen fellépni. Meggyőződésem, hogy lehetne itt is korszerűbb eszközökkel dolgozni, többet tenni a megelőzésért, a hanyag anyagkezelés megszüntetéséért. Ez a termelő egységek vezetőinek feladata elsősorban. Van azonban egy óriási erő, amely a társadalmi tulajdon elleni vétségek, sokszor elfajult bűncselekmények megelőzésében a legtöbbet tehetné, ez pedig a környezet. Szóváteszem e fórumon, hogy az emberek — sajnos — gyakran szemet hunynak a dolgok felett, és a közösség ráható, visszatartó ereje elmarad, közömbösség tapasztalható. Ez pedig nem fér össze a szocialista ember magatartásával. E témám kissé összefügg a holnapi napon tárgyalandó törvényjavaslatokkal, de ugyanannyira — úgy érzem — gazdasági ügy is, és ezért szólok itt róla. Jó lenne, ha a közösségek felismernék a szemethunyás káros következményeit és egyéniségformáló programjukban igaz tartalommal szerepelne a társadalmi tulajdon, mint közvagyon feletti fokozottabb őrködés és annak pocsékolása és csonkítása elleni következetes tevékenység. Sokszor vállalnak imunkásközösségek elismerésre méltó megtakarításokat, ugyanakkor nem ismerik fel, hogy az apró hanyagságokból eredő pazarlás legalább olyan értékeket képvisel, mint amit felajánlásban vállaltak. Nagyon jó lenne közös erővel előbbre lépni e területen is. Persze jó az, kedves Képviselőtársaim, hogy az úgynevezett nagyobb ügyek kivételek és nem jellemzők. Nyílt, kritikus magatartásunkból ered, hogy mégis beszélünk róla, kimondva, hogy ez nem a mi sajátunk. Nekünk a becsületes emberi magatartás a természetes. Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül kérem, felszólalásomat úgy tekintse a tisztelt kormányunk és képviselőtársaim is, hogy a holnap számára leszűrendő tanulságként hoztam fel példáimat, mindannyiunk számára, amelyek és a hozzájuk hasonló jelenségek megszüntetése komoly segítséget jelent gazdálkodásunk hatékonyságának növelésében, mert összefüggéseik kiterjednek, érintik a fogyasztói érdeket, a gazdálkodás, a termelés-szervezés, a létszámgazdálkodás, és a kereskedelem területeit, és nem utolsósorban kihatnak az emberek közérzetére. A zárszámadással egyetértek. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Bognár József képviselőtársunk. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Bevezetőben én is azzal szeretném kezdeni, hogy az 1971. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéssel, valamint Péter János elvtárs hozzászólásával teljesen egyetértek. Az utóbbit szeretném hangsúlyozni, mert mondanivalóim egy részével az ő felszólalásához kötődöm, noha felszólalásom külpolitikai kérdésekkel foglalkozó része után szeretnék én is visszatérni a hazai problémákra, néhány gazdasági kérdésre, természetesen tartva attól, hogy a makrokozmoszból a magyar mikrokozmoszban való landolást nem leszek képes olyan impresszív módon megvalósítani, mint ahogy azt Péter elvtárs tette. Szeretném hangsúlyozni, hogy annak a nagy küzdelemnek, amelyről Péter elvtárs beszélt, és amely a nemzetközi helyzet változásainak rendkívüli felgyorsulásában válik észlelhetővé napjainkban, különböző síkjai vannak, ö elsősorban e tevékenységnek azon területéről beszélt, amely a kormányzatok síkján megy végbe és természetesen ez a legdöntőbb. Ezen kívül kitért az egész világpolitikára, Európának a világgal való összefüggéseire, valamint az mterdependenciákra, amelyek a világhelyzet és az európai helyzet alakulása között fennállnak. Én most inkább az európai biztonságért és együttműködésért folyó küzdelemnek két másik szféráját egyrészt a tömegharc kérdéseit, másrészt a különböző szakembereknek azt a küzdelmét szeretném ismertetni, amely ma eltérő formák között, de mindenütt folyik annak érdekében, hogy Európa két része között az érintkezési pontokat meg tudják találni, hogy át tudjunk menni, ahogy Péter elvtárs mondta; a szuronyok egyensúlyának, vagy ahogy a nyugati sajtó nevezi, az elrettentés egyensúlyának állapotából a kooperáció állapotába, az együttműködés állapotába. Másrészt én kizárólag európai kérdésekről szeretnék beszélni, egyetértve azzal, amit Péter elvtárs oly megragadóan fejtett ki, hogy e kontinens az elmúlt évszázadok során milyen kiemelkedő szerepet játszott az emberiség történetében, jóban és rosszban, hogy ez a kontinens adta a világnak — mondjuk — a gazdasági fejlődés gondolatát (hogy saját szakmámról szóljak), de ez a kontinens hozta létre azokat a hajókat és alkotta meg azokat a zsoldos

j

hadseregeket is, amelyek más kontinensek népeit meghódították, elnyomták és deformálták. Ami a tömegharc kérdéseit illeti, ezek jelentősége napjainkban nem kisebb, mint korábban volt, annak ellenére, hogy ma már a kormányok között is dialógus folyik, sőt az a körülmény sem csökkenti ennek a jelentőségét, hogy a legtöbb nyugati nagyhatalom, így a NATOországok is elfogadták május 30—31-i deklarációjukban — ha bizonyos fenntartásokkal is — az európai békekonferencia, az európai együttműködés konferenciája közeli megtartásának gondolatát. A tömegharc fokozása és eredményesebbé tétele érdekében vált szükségessé, hogy 1969-től fogva fokozatosan előkészítsük a közvélemény képviselőinek találkozóját, az európai népek nagy találkozóját Brüsszelben, amely 1972. június 2-a és 5-e között — amint tudjuk — meg is valósult. Ezen — amint arról Péter elvtárs is beszélt — Kállai Gyula elvtárs vezetésével magyar küldöttség is járt és ennek a küldöttségnek Országgyűlésünk öt tagja volt munkatársa. Az volt a törekvés, hogy az európai biztonság és együttműködés kérdéseiben a kontinensen együttlevő és együttélő mindenféle politikai erőt össze tudjuk hozni, világnézeti hovatartozástól, társadalmi helyzetétől és kulturális hitvallásától függetlenül, t$ ez a szándék jpn