Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

709 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 710 gyártásszakosítás és a termelési kooperáció az autóbusz-, a személy- és tehergépkocsi-gyártás, a számítástechnika és a vegyipar egyes terü­letein. Érdekeltek vagyunk a Szovjetunióban épü­lő, a KGST-orságokkal közösen finanszírozott nagy cellulózgyárban, amelyre vonatkozó meg­állapodás előkészítés alatt áll. Ennek keretében részt vállalunk a fejlesztés anyagi terheiből, és ezzel hosszú távra biztosítjuk iparunk e fontos nyersanyagának beszerzését. A komplex program értelmében a szocialis­ta országok gazdasági együttműködésében bő­vülnek a pénzügyi-valutáris kapcsolatok. Meg­növekedett a Nemzetközi Gazdasági Együttmű­ködési Bank szerepe az elszámolásokban, sőt, újabban a nemzetközi pénzpiaci műveletek te­rén, hitelek felvételében és nyújtásában is. Ami a nem szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkat illeti, azokat a nemzetközi piac sokféle tényezője befolyásolja. Érintkezései ma már itt is túlmutatnak az egyszerű adásvételi ügyleteken. Műszaki-tudományos, kulturális egyezményeket kötöttünk több európai és Euró­pán kívüli országgal. Bővül a tudományos-mű­szaki együttműködés, bár ez nem mondható ki­elégítőnek. Jó áruforgalmunk dinamikája a fej­lődő országokkal. Legjelentősebb partnerünk India, Egyiptom, Irak és Irán. A tőkés világgal, köztük az Európai Gazdasági Közösség egyes országaival fenntartott kapcsolatainkat is fej­leszteni kívánjuk, úgy azonban, hogy az megfe­leljen a kölcsönös érdekeknek, és ne tartalmaz­zon gazdaságilag számunkra hátrányos megkü­lönböztetést. A munkamegosztással elérhető előnyökről szerzett tapasztalatok az elmúlt évek során gyü­mölcsözőek voltak. Fejlődésünk fontos tényező­je, hogy milyen mértékben és ütemben igazod­nak a vállalatok a külső piacok fokozódó minő­ségi és korszerűségi követelményeihez. Amikor fejlesztésekről, beruházásokról döntenek, még inkább arra kell gondolniuk, hogy minél több konvertálható kapacitásra és minden piacon jó áron eladható termékre van szükségük. Jó néhány mezőgazdasági, élelmiszeripari termékünk külpiaci értékesítési lehetősége ked­vező. Tartósan exportképesnek ítélhető ezen be­lül különösen a vágómarha és a marhahús. A kormányszervek hosszabb ideje foglalkoznak a szarvasmarha-tenyésztés feltételeit javító in­tézkedések kidolgozásával. Ezeknek célja, hogy a szarvasmarha-tenyésztés számára is az egyéb állattenyésztési ágazatokhoz hasonló jövedelme­zőséget biztosítsunk. Az anyagi érdekeltség esz­közeivel el kívánjuk érni, hogy több termelés­sel belföldön kifogástalan tej- és tejtermékel­látást lehessen nyújtani, marhahúsexportunk pedig növekvő mértékben járuljon hozzá tőkés fizetési mérlegünk javulásához. Őszintén meg kell mondanunk, hogy a je­lenlegi helyzetben az államháztartás nagyon je­lentős terhet vállalni nem tud, tehát a közeljö­vőben teendő intézkedéseink pénzügyi kihatását túlnyomórészt a mezőgazdasági ágazaton belüli átcsoportosítások útján kell ellensúlyozni. A na­gyobb anyagi erővel, jobb adottságokkal rendel­kező üzemek többet vállaljanak. Ugyanakkor már most felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének ja­vítása az ár- és pénzügyi intézkedéseken túlme­nően összetett feladat. A rét-, a legelő- és takarmánygazdálkodás, a háztáji gazdaságokkal való kapcsolat, a meg­felelő tenyészirány megválasztása, a szarvas­marha-tenyésztés technológiájának, az üzem­szervezésnek a korszerűsítése, a személyi felté­telek megteremtése előkészítő intézkedéseket igényel az üzemi vezetők részéről. Tisztelt Országgyűlés! Gazdasági munkák eredményeire a tervek, a közgazdasági szabá­lyozók és a szubjektív momentumok egyaránt befolyással vannak. Ez utóbbiak, az emberi té­nyezők jelentősége nagyobb, mint azt gyakran feltételezik. Jogos volt ezért, hogy röviden né­hány olyan témát is érintsünk, amelyek a válla­lati közgondolkozás problémakörébe tartoz­nak. Most nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is mindenkinek el kell fogadni, hogy tartósan nem oszthatunk el többet, mint amennyit meg­termelünk. A gazdálkodás alapvető mércéje a fejlesztés területén a rendelkezésre álló pénz­ügyi eszközök minél jobb kihasználása; köve­telmény ez a központi szerveknél, a tanácsok­nál és v a vállalatoknál egyaránt. Azok járnak el helyesen, akik időnként felülvizsgálják fejlesz­tési céljaikat, elgondolásaikat, s elsősorban ma­guk keresik a kiegyensúlyozott gazdálkodás módját. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a kapacitások bővülése a forgóalapok iránti igényt is növeli. A beruházási feszültség enyhítésére irá­nyuló intézkedéseinket félreértik azok, akik úgy gondolják, hogy azok lényege az ötéves beruhá­zási terv leszállítása. Erről szó sincs, hiszen az ötéves tervben elhatározott célokat megvalósít­juk. ..a beruházásra szánt eszközöket végül is tel­jes egészében felhasználjuk, de erőink jobb összpontosításával. A termelési szerkezet korszerűsítése, a gaz­daságtalan termelés visszaszorítása érdekében már tettünk kezdeti lépéseket, de még további határozott intézkedésekre is szükség lesz. A gaz­dasági bizottság ágazati intézkedési terveket ha­gyott jóvá a közelmúltban és néhány vállalatot is ilyenre köteleztünk. Ezekre az érintett válla­latoknak, termelőknek, forgalmazóknak, fel­használóknak időben fel kell készülniük, hogy az átállás zökkenőmentesen megvalósulhasson. Általában azt kérjük, hogy a vállalatok a gazdaságtalan termelés visszaszorításával vagy gazdaságossá tételével annyit törődjenek, mint amennyi energiát az újabb fejlesztésre, beruhá­zásokra fordítanak. Gazdaságunk intenzív utakra való vezetésé­nek feltétele a meglevő kapacitás jobb kihasz­nálása. Vizsgálataink azt állapították meg, hogy a termelési kapacitások időbeni kihasználása az elmúlt években nem sokat javult. Sok területen még a modern, korszerű gépi berendezések ki­használása sem megfelelő. A teljes műszakok­ban is jelentős még a kapacitástartalék. A többi szocialista országokhoz viszonyítva a vegyipar műszakszáma nálunk a legalacsonyabb. Jobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom