Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

703 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 704 sok keresete miként alakul. E téren is jellemző az átlagkeresetek tervszerű emelkedése. A bérek a termelékenységgel összhangban nőttek, javult a munkaerő-stabilitás. A Minisztertanács rendszeresen foglalkozik a kereseti arányok elemzésével és szabályozásával. Megvizsgáltuk például, hogy milyenek és hogyan változnak az iparon belüli bérarányok. A tények azt mutatják, hogy az 5000 munkásnál többet foglalkoztató nagyvállalatok munkásainak átlagjövedelme 5—10 százalékkal haladja meg az ennél kisebb vállalatokét. A keresetek növekedésének üteme is a nagyobb vállalatoknál volt az átlagosnál gyorsabb. A munkások között is vannak az átlagosnál nagyobb keresettel rendelkezők. Ez nagyrészt a jobb munkából, a nagyobb teljesítményekből következik, de voltak aránytalanságok is, mert egyes melléküzemági, szövetkezeti, kisvállalati dolgozók és alkalmazottak jövedelemnövekedési lehetősége kiemelkedően jó volt. Az állami szervek erre is figyelmet fordítottak. Szabályoztuk a termelőszövetkezeti alkalmazottak bérezését és munkaidejét, valamint a melléküzemági tevékenységet. Felhasználtuk a bérpolitika központi eszközeit, a béremelési lehetőséget, úgynevezett bérpreferenciákat nyújtottunk a szénbányászatban, a villamosenergia-, a textil- és alumíniumiparban, a közlekedés és a lakossági szolgáltatás területén. A mezőgazdasági áruértékesítés növekedésével együtt érvényesült az a már korábban ható irányzat, hogy a parasztság reáljövedelmének emelkedése a munkásokét valamelyest meghaladta. A IV. ötéves terv egészében azonban valóra váltjuk azt az eredeti célt, hogy e két osztály jövedelmi helyzete azonos mértékben javuljon. A nem termelő ágazatokban több jelentős központi bérintézkedést hajtottunk végre. Több mint 22 ezer orvos és gyógyszerész bérét 20 százalékkal emeltük, 10 ezer bölcsődei gondozónő és védőnő 15 százalékos, 50 ezer középkáder pedig 5—10 százalékos béremelést kapott. Száztízezer pedagógus bére átlagosan 20 százalékkal, a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott több mint 50 ezer dolgozó fizetése átlagosan 10 százalékkal növekedett. Béremelés történt a népművelési intézményeknél is. A lakosság számszerűen csekély, de társadalmi hatását tekintve nem jelentéktelen részének jövedelmei magántevékenységből származnak. E jövedelmek adókötelesek, mindenekelőtt azért, hogy a többi keresőhöz hasonlóan e réteg jövedelmei is a társadalmi hasznossághoz igazodjanak és ne alakuljanak ki indokolatlan aránytalanságok. Az idén a tapasztalatok alapján korábbinál hatékonyabb adórendszert alkalmazunk, amely erőteljesebben mérsékli a magas jövedelmeket, különösen azokat, amelyek nincsenek arányban a végzett munka társadalmi értékével. A spekulatív módon szerzett jövedelmek korlátozását példázza az a pénzügyi előírás, hogy az ingatlanok beszerzési és eladási árának értékkülönbözete után erős progresszív adót kell fizetni. Megerősítettük a tanácsi és minisztériumi ellenőrző apparátust, körültekintő, rendszeres adóellenőrzéssel korlátozzuk a visszaélési lehetőségeket, a jövedelmek eltitkolását. Azokkal szemben, akik az adójogszabályokat megszegik, következetesebben alkalmazzuk a törvényes szankciókat. Adózási és költségvetési tapasztalatok alapján szeretném azonban elmondani azt is, hogy a mi országunkban sokkal többen vannak a becsületes dolgozók, az olyan patrióták, akik fizikai vagy szellemi, társadalmi munkával támogatják községük, városuk felvirágoztatását, pedagógusok, akik a tehetséges fiatalok továbbtanulását segítik, vagy* az oktatási rendszer korszerűsítésére tesznek javaslatokat. Egészségügyiek, akik munkaidő után idős, beteg embereket látogatnak. És ha a kommunikáció néha el is feledkezik róluk, nekünk nem szabad, mert önzetlen munkájuk nélkül e költségvetési beszámoló eredményei is sokkal szerényebbek lennének. A kormány az 1971. évben folytatta annak az irányelvnek az érvényesítését, amelynek célja egyfelől a munkából származó jövedelmeknek a teljesítmények alapján történő differenciálása, másfelől a családi jövedelmek kereső-eltartott arány miatti különbségeinek kiegyenlítése. Szélesítettük a gyermekek eltartásához nyújtott támogatást és az öregek társadalmi ellását. Kidolgoztuk azokat a javaslatokat, amelyek alapján több más intézkedéssel együtt 1972. január 1-i hatállyal felemeltük a három- és több gyermekes családok, valamint az egyedülálló, egy- és kétgyermekes szülők családi pótlékát, a már megállapított nyugdíjakat pedig reálértékük megtartása céljából 1971-től évenként 2 százalékkal automatikusan növeljük. A 3—6 éves gyermekek 59 százalékának van ma helye az óvodában. Ennek ellenére csaknem 40 ezer felvételi kérelmet nem sikerült teljesíteni. Ha ezt az igényt most akarnánk kielégíteni, az mintegy 1,8 milliárd forint beruházást tenne szükségessé. Természetes, ilyen összeget csak folyamatosan és szoros társadalmi összefogással lehet előteremteni. 1971-ben 41 ezer gyermeket helyeztünk el bölcsődében, egyenként 12 ezer forint állami költséggel. A gyermekgondozási segély igénybevételével 180 ezer anya nevelhette otthon kisgyermekét, erre kereken 1,3 milliárd forintot fizettünk ki. A családtámogatás rendszerét tovább kívánjuk fejleszteni. Nemzeti jövendőnkre, távlati gazdaságfejlesztési terveinkre gondolva még nagyobb szerepet kell szánnunk a népesedési helyzet javítását szolgáló ellátási rendszereknek. Az egészségügy és oktatás területén tovább bővítettük az intézmények hálózatát, emeltük ezek szakmai színvonalát. Az egészségügyi és oktatási dolgozók bérének rendezésével a bérarányok helyesbítésén kívül el akartuk érni azt is, hogy ezeknek az intézményeknek a munkaerőellátási gondjai is enyhüljenek. Az idén hozott egészségügyi törvény alapján állampolgári joggá fogjuk emelni az egészségügyi ellátást. A közelmúltban az állami oktatási rendszert vizsgálva többek között arra a megállapításra jutottunk, hogy anyagi eszközeinkkel mindinkább az oktatás tartalmi elemeinek erősödését kell segíteni. Tehetségeink kibontakoztatását az általános iskolában kell elkezdeni. Ez évben megtettük az első lépéseket olyan irányban, hogy azok a gyermekek, akik nem járnak óvo-