Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

63 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án. szerdán 64 tem az iparvállalatok vezetőinek felelőssége nemcsak közgazdasági, hanem elsősorban politikai is! Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójának gazdasági feladatokkal kapcsolatos elképzeléseivel, programjával, koncepciójával egyetértek, mert azok megvalósíthatók, a feltételek kedvezőek és találkoznak az ipari dolgozók véleményével. Saját képviselői választókerületemben és vállalatiunknál igyekszem annak végrehajtásában az üzemi kollektíva mozgósításával együtt maximálisan részt venni. (Taps.) ELNÖK: dr. Szokola Károlyné képviselőtársunk következik szólásra. SZOKOLA KÁROLYNÉ DR.: Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a négy év alatt végzett munkáról és a további feladatokról szóló kormányelnöki tájékoztatót nemcsak mi, képviselők, vártuk érdeklődéssel, hanem az ország egész lakossága is. Jóleső érzéssel tölt el bennünket a beszámolónak az a megállapítása, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozataira épített 1967. évi júliusi kormányprogram a gyakorlatban megvalósult és az e ciklusban bevezetett, gazdasági életünket igen jelentősen érintő új gazdaságirányítási rendszer az itt-ott még jelentkező kisebb hibák ellenére is jól funkcionál. A kongresszusi határozatok végrehajtását, a szocialista demokrácia gyakorlati megnyilvánulását tükrözi, hogy az Országgyűlés az elmúlt választási ciklus alatt huszonhat törvényt alkotott, ami széles körben érintette állami életünket, szocialista fejlődésünket. A törvények gondos előkészítési módját választópolgáraink jónak ítélik meg, helyeslik azt a módszert, hogy a törvénytervezeteket jóváhagyásuk előtt a választókerületek lakosságával, az érintett szakemberekkel megismertetjük. így nekünk, képviselőknek is lehetőségünk nyílik arra, hogy a választópolgárok véleményét, javaslatát érvényre juttathassuk a törvényhozásban. A kormánybeszámoló készülésével egy időben a somogyi képviselőcsoport is értékelte négyéves tevékenységét, eredményeit. Az elmúlt választási ciklus ideje alatt mi is rendszeresen részt vettünk az Országgyűlés elé kerülő előterjesztések vitájában. Felszólalásaink során közérdekű, de a terület továbbfejlődése szempontjából is fontos kérdéseket tettünk szóvá. Most örömmel állapíthatjuk meg, hogy felvetéseink többségére a kormány tagjai, az abban érintettek felfigyeltek és a lehetőségekhez mérten segítséget nyújtottak. Ebből is érezzük, hogy becsülete van munkánknak, érdemes a gondokat szóvá tenni. Korábban tett javaslataink közül néhánynak a gyakorlati hatásáról szeretnék említést tenni. Igen jelentős politikai és gazdasági hatása van annak az intézkedésnek, melyet több képviselő felvetése alapján a kormány tett az egyes területek között meglevő fejlettségbeni szintkülönbségek kiegyenlítése érdekében. Itt elsősorban az iparilag gyengén fejlett megyék támogatási különkeretére gondolok, mely csak a mi megyénkben tízezer új munkaerő beállítását, többségében nők foglalkoztatását eredményezte. A kormányintézkedések alapján bevezetett regionális tervezés kedvező hatása is érezhető megyénkben. A felszabadulás után hosszú időn keresztül a Balaton fejlesztése nem kapta meg a jelentőségének megfelelő támogatást. Az utóbbi években konstruktív, a lakosság támogatását is megnyerő intézkedések születtek. Ilyen a Balaton központi fejlesztésére elfogadott program, amely már csökkenti a sokszor egyoldalúan, csak a terület vezetőire nehezedő gondokat. Ez az intézkedés igyekszik egységbe vonni minden szektorból a Balaton fejlesztését elősegítő eszközöket. Helyesnek tartjuk a balatoni tárcaközi bizottság létrehozását, mert ez a szerv képes a programban foglalt feladatok végrehajtására. Több ülésszakon számos képviselőtársam tette szóvá a gépalkatrész-, különösen a mezőgazdasági gépalkatrész-ellátásban tapasztalható hiányosságokat. Mivel az ez irányú gondok bár enyhültek, de még nem oldódtak meg teljesen, ezért helyeselhető a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak az az intézkedése, amely az érintett vállalati vezetőket arra kötelezte, hogy ez év harmadik negyedének végéig pótolják a hiányt, 1972 első negyedévében pedig számoljanak be a tett intézkedéseikről és az ezzel kapcsolatos helyzetről. Tisztelt Országgyűlés! Megyénk gazdasági életében természeti adottságainál fogva döntő helyet foglal el a mezőgazdaság, ezen belül is meghatározó szerepe van az állattenyésztésnek, melyről Fock elvtárs is szólt a kormány tájékoztatójában. Éppen ezért adottságainknál fogva nemcsak érdekünk, de kötelességünk is, hogy a húsprogram megvalósításában a lehetőségeinkhez mérten részt vállaljunk. Megyénk állattenyésztésének fejlődési üteme, az állati termékek termelése a harmadik ötéves terv időszakának első éveiben meggyorsult, kisebb visszaesések után évenként átlagosan három százalékkal növekedett. Gondot okoz azonban, hogy a népgazdaság és megyénk mezőgazdasági üzemei szempontjából is jelentős szarvasmarhaállomány az utóbbi években megtett központi intézkedések ellenére sem fejlődik a bel- és külföldi piac igényeinek megfelelően, pedig a negyedik ötéves tervi célkitűzések a sertéshús-termelés növelése mellett elsősorban a vágómarha-felvásárlás további gyors ütemű növelését célozzák. Ezt a feladatot pedig, mivel számolni kell a háztáji szarvasmarha-állomány további csökkenésével, elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemekben kell megoldani. A szarvasmarha-ágazat jelenlegi jövedelmezősége mellett — véleményem szerint — nem látszik biztosítottnak országosan a tehénállomány tíz százalékos, illetve megyénk termelőszövetkezeteiben mintegy ötvenegy százalékos növelése. Ugyanis csak a tehénállomány ilyen irányú növelése teszi lehetővé a belföldi fogyasztói igények kielégítését. Ebből következik, hogy a szarvasmarha-tenyésztési és hústermelési célkitűzések megvalósítása érdekében a nagyüzemi létszámnövekedést az eddiginél jobban kell ösztönözni, mivel a háztáji szarvasmarha- és tehénállomány további gyors ütemű csökkenésével kell számolni. Jóllehet, a háztáji gazdaságok megsegítésére eddig tett intézkedések igen jelen-