Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

683 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 684 sok és kórházak összekötése, vidéken legalábbis, nem megnyugtató a telefonvonalak túlzsúfoltsága miatt. Ügy véljük, hogy nem túlzott anyagi befektetéssel megoldható lenne az említett intézmények rádióval való összekötése, ami úgy tudom, a mentők vonalán már meg is valósult. Ez lehetővé tenné egyrészt a mentők és a kórház, másrészt a kisebb kórházak és a központi kórház azonnali kapcsolatának megteremtését, ami véleményünk szerint jelentősen javítaná az azonnali közbeavatkozást. Amennyiben ezen elképzelések megvalósításához sikerül az anyagi alapot megteremtenünk és minden megvalósul, úgy érzem, mi is hozzájárulunk a megalkotásra kerülő egészségügyi törvény végrehajtásához. Befejezésül engedjék meg, bár nem volt eredetileg szándékomban, hopy az ifjúság egészségvédelmi problémáiról szóljak néhány szót. Ügy érzem, az előttem felszólaló képviselőtársaim hozzászólása szükségessé teszi, hogy bizonyos vonatkozásban kiegészítsem felszólalásukat. Nevezetesen arról szeretnék szólni, hogy az egyik előttem felszólaló képviselőtársunk megemlítette, hogy az iskolák tornaterem-ellátottsága igen gyenge. Én arról szeretnék szólni, hogy éppen az egészséges életmódra nevelés, az egészséges élet fokozása szempontjából nem elegendő a heti két testnevelési óraszám. Ha 48 órás munkahetet veszünk alapul, a tanulóknak az általános és középiskolában mindössze, jó munkaszervezés esetében is, 80—90 percük adódik az intenzív testmozgásra. Ez, véleményem szerint, a minimálisnál is legalább egy órával kevesebb. Napjainkban, amikor az automatizálás egyre szélesebb körben terjed, tudvalevő, hogy az automatáknak a kezeléséhez, egész napos figyelemmel kíséréshez, rendkívül nagy fizikai erő, állóképesség is szükséges. Ezt az állóképességet elsősorban fiatal korban kell megszerezni. A másik probléma ezzel kapcsolatban, amit okvetlenül — úgy érzem — fel kell, hogy vessek az egészségügyi törvény tárgyalásánál, a középiskolákban meglevő állandó felmentéseknek a magas arányszáma. Hadd mondjam el, hogy választókerületünk egyik iskolájában az egyik tanuló azért kért a testnevelés alól állandó felmentést, mert ha fut, akkor elfárad. Az orvos megadta a felmentést, Véleményünk szerint az illetékes szakminisztériumoknak okvetlenül meg kellene vizsgálniuk a két problémát és anyagi lehetőségeinkhez mérten, mielőbb hathatós intézkedéseket hozni. A beterjesztett törvényjavaslattal a magam nevében egyetértek, azt elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Palotai Sándor képviselőtársunk következik szólásra. DR. PALOTAI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés ! Képviselőtársaim ! Az egészségügyi törvényjavaslat megfogalmazásakor és tárgyalásakor ismételten jelentkező kérdés: mit várunk az egészségügyi törvénytől, illetve végrehajtásától? A törvények tömörségéből és sokoldalúságából adódik, hogy érdemlegesen egy kiragadott részét lehet csak konkrét formában elemezni. Hozzászólásomban ezért az egészségügyi alapellátáshoz tartozó gyógyítómegelőző munka néhány részét érinteném. A törvénytervezet 23. § (3) bekezdése kimondja: „Biztosítani kell, hogy a lakosság a települési viszonyoktól lehetőleg függetlenül, kellő időben hozzájuthasson a számára szükséges korszerű gyógyító-megelőző ellátáshoz." A szocialista egészségügy sajátossága, hogy jelenleg adott gazdasági-társadalmi fejlődés keretei között megközelítően már "szükség szerinti ellátást feltételez és igényel. E követelés először az alapellátásban jelentkezik, a megelőzés, gyógyítás, gondozás és más funkciók formájában. A körzeti orvos egy személyben dönt a beteg sorsáról, így meghatározójává válik a rendelőintézeti és fekvőbeteg-intézeti munkának is. Ezért a munkakör ellátása megfelelő szakmai felkészültséget, jól képzett középkádereket és az egészségügyi alapellátáshoz tartozó egyéb eszközöket igényel. 1970 végén a magyar orvosi kar mintegy 10 százaléka, 2055 falun élő körzeti orvos végzi megközelítően 6 millió lakos gyógyító-megelőző alapellátását. Az ország falusi településeinek több mint a fele nem rendelkezik önálló orvossal, és a csatolt községek lakói szenvedői ennek a hátránynak, melyet az orvosnak térben és időben való elérhetősége jelent. A körzetek számának növelése, a mentőállomások területi kiépítése, létszámának növelése, segélykérő telefonok felszerelése, kisebb településeken is jelzik a kormány és az egészségügy erőfeszítéseit. A helyi kezdeményezések, melyek félretéve más, szükséges szolgáltatásokat, orvosi rendelők és lakások építését helyezik előtérbe — még ha azok üresen állnak egy-két évig —, hogy minél korábban orvoshoz jussanak. Különösen magas a csatolt községek aránya Baranya, Zala és Vas megyékben: 72—76 százalék. A körzetek mintegy 15 százaléka 2—3 csatolt községgel rendelkezik. Ezek a körzetek települési széttagoltságuk mellett nagyobb létszámú lakosság ellátását jelentik az országos átlagnál. A nagy létszámú tanyai települések, melyek megszűnése csak távolabbi időben várható, még tovább nehezítik a megfelelő ellátást. 1969-es felmérés szerint a körzeti orvosi rendelőtől 10— 30 kilométeres távolságra levő lakások és közegészségügyi szempontból érintett objektumok vannak a körzetek közel 30 százalékában. Kiemelkedik az ilyen nagy kiterjedésű körzetek szempontjából Bács-Kiskun és Csongrád megye. Az egészségügyi alapellátás színvonala tehát többek között nemcsak az egy körzeti orvosra eső lélekszámtól függ, hanem nagymértékben függvénye a területi széttagoltságnak. A gyors orvosi ellátást az orvos kiszállása, a betegnek körzeti orvoshoz, rendelőintézetbe vagy fekvőbeteg-intézetbe való szállítása jelenti. Ugyanakkor közel egymillió lakos ellátását végző körzeti^orvos csak kerékpárral vagy még azzal sem rendelkezik. Az út- és időjárási viszonyok szintén meghatározói a körzet korszerű, gyors ellátásának. A mezőgazdaság gépesítésével, a kemi-