Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

641 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 642 kezdése is — csak nagyon vontatottan halad előre. Elsősorban inkább a járóbeteg-ellátás, a gondozóintézetek létesítése fejlődik, míg a kórházi ágyak, különösen a gerontopsychiatriai ágyak számának növelése elégtelen. A fejlesztés részint átszervezéssel történik, részint új létesítmények építésével. Mindkettő rendkívül lassú. A lassúság okai között — sajnos — itt-ott szubjektív okok is szerepelnek, elsősorban az elmebetegséggel kapcsolatos előítéletekkel. Az Egészségügyi Minisztérium által kidolgozott fejlesztési irányelvek csupán ajánlások, és nem lehetnek kötelezőek egyetlen megyei, megyei jogú városi, fővárosi tanácsi szerv számára sem. Az ajánlás serkentő hatása nagyon szerény. Kérdezem, milyen mód van arra, hogy az ajánlások az egyes területi vezetők, irányító szervek belső ösztönzésére váljanak? Azok a területek (megyék stb.) ugyanis, ahol nincs elmeosztály, az ellátatlanság következményen; nem érzik, mivel a központi szervezés területi felvételi elvei folytán betegeiket más megyék, városok elmeosztályai kénytelen-kelletlen ellátják. Ahol tehát van elmeosztály, ott ez elől az igény elől kitérni nem tudnak, támogatást viszont nem kapnak. Mivel az elmeosztályokon összezsúfolódnak azok az idős betegek, akik pusztán szociális körülményeik folytán nem bocsáthatók el — pedig a törvényesség betartása rájuk is vonatkozna — mind rajtuk, mind az általános elmebeteg-ellátáson sokat segítene az is, ha a kórházi ágyaknál lényegesebben olcsóbban létesíthető és fenntartható szociális otthoni férőhelyeket bővítenék, továbbá fejlesztenék az átmeneti ellátási formákat — öregek napközi otthona — és az otthoni szervezett gondozást. Végezetül magam és választóim nevében az új egészségügyi törvényt elfogadásra ajánlom. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a törvény szellemében az objektív adottságoknak nagyobb ütemű fejlesztése szükséges ahhoz, hogy végre is lehessen hajtani. Elfogadom az új törvényt, mert biztosítja a szocialista egészségügyi ellátás megvalósítását. Tudjuk, nem fog menni máról holnapra. Kónya Lajost idézem: „A rendeletek egycsapásra nem hoznak rendet — hej, pedig micsoda sóvár vágy kívánja!... Esztendeig, tán évekig eltart, míg szívós türelemmel oldozgatván csomóidat, emberséged szerint megkedvel a nép-szívéig versz hidat." A magam részéről választókörzetemben mindent megteszek az új törvény helyes és mielőbbi maradéktalan megvalósítása érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Flerkó Béla képviselőtársunkat hallják. DR. FLERKÓ BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban a miniszteri expozéhoz hasonlóan szeretnék rámutatni, hogy amennyiben az Országgyűlés elfogadja a jelenleg vitatott egészségügyi törvényjavaslatot, ezzel a világ legelső egészségügyi törvényét, az 1876-ban alkotott közegészségügyi törvényt helyezi hatályon kívül. Egy olyan, majdnem évszázados törvényt, amely nemcsak megalkotása idején volt haladó jellegű, hanem szakszempontból évtizedeken át egyike volt a legátfogóbb közegészségügyi törvényeknek. Nem az 1876-os törvény szelleme, hanem annak elégtelen végrehajtása, a fennálló társadalmi, gazdasági rendszer adottságai és az egészségügyi intézmények elégtelensége tette kedvezőtlenné hazánkban a felszabadulás előtt a dolgozó osztályok egészségügyi ellátottságát. Ügy vélem tehát, hogy ehelyt és ez alkalommal is meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját a magyar orvostudomány azon kiváló képviselői előtt, akik a politikai elnyomás, és a gazdasági elmaradottság ellenére oly nagy buzgalommal és szakértelem] nel bábáskodtak az első magyar egészségügyi törvény megalkotásánál. Tisztelt Országgyűlés! Űgy vélem, szimbolikus, és egyben jelzi, hogy államunk milyen megkülönböztetett fontosságot tulajdonít népünk egészségvédelmének, az, hogy az alkotmány módosításáról és az új egészségügyi törvényről szóló javaslatok egyugyanazon parlamenti ülésszakon kerülnek megvitatásra. Mindaz, ami lehetővé tette annak törvénybe iktatását, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista állam, elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a szocialista egészségügyi ellátás alapelvei egy új törvényjavaslatban, majd feltehetően törvényben kodifikáltassanak. Mint sok más téren, úgy az egészségügyi szolgáltatások területén sem igen gondolunk ma már arra a negyedszázados mérhetetlen nagy anyag- és energiaráfordításra, alkotó munkára, és nem utolsósorban szemléleti átalakulásra, ami lehetővé tette a korábbinál fejlettebb, szocialista típusú egészségügyi ellátás anyagi és személyi feltételeinek kialakítását. Komoly eredmény, hogy a 25. §. kimondja: az állampolgárok a

1 gyógyító-megelőző ellátás keretében ingyen jogosultak orvosi vizsgálatra, továbbá a szükséges orvosi gyógykezelésre, ideértve a fekvőbeteggyógyintézetben történő gyógykezelést is — valamint a szülészeti ellátásra és a mentőszállításra. Remélnünk kell, hogy ez az ingyenesség a jövőben gyakorlati valósággá válik, különösen azokban a vonatkozásokban, amelyekben elvileg jelenleg is ingyenes az ellátás. Az egészségügy negyedszázados fejlődésének üteme szűkebb hazám, Pécs-Baranya területén sem maradt az országos átlag alatt, és különösképpen a második világháborút megelőző időszakhoz viszonyítva valóban rendkívüli méretű. Elsősorban a pécsi Orvostudományi Egyetem új elméleti és klinikai tömbjének felépítésére gondolok. Ez nemcsak az egészségügyi felsőoktatás, hanem ugyanakkor a megyei kórházi ágyellátottságnak is oly mértékű fejlesztését tette lehetővé, hogy a megye lakosságának jelenleg rendelkezésére álló 3521 kórházi és klinikai ágy a megyei lélekszámhoz viszonyítva az országos átlagnál valamivel jobb ellátottságot jelent. Hozzá kell azonban tennem, hogy csak statisztikai távlatból és nem az élet valóságából! A 3521 ágyból ugyanis 1333 egyetemi ágy. Az