Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

601 Az Országgyűlés 8, ülése, a törvényhozó testület népképviseleti, választott jellege, e választott népképviseleti szerv hatás­körének csorbíthatatlansága, a választások de­mokratizmusa, a visszahívási jog intézménye, a bírói függetlenség, az alkotmány módosításához előírt szigorú formák. Mindezek olyan jogi in­tézmények, amelyek államéletünk alkotmányos menetét továbbra is biztosítják. Ügy látom, hogy a törvényjavaslat elfoga­dása esetén mindannyiunk alkotmánya messze­menően betölti társadalmi szerepét és a jogrend­szerben elfoglalt helye is jól szolgálja majd szo­cialista államunk és társadalmunk célkitűzéseit. A törvényjavaslatot ezért elfogadom és elfo­gadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: A következő felszólaló dr. Varga Pálné képviselőtársunk. DR. VARGA PÁLNÉ: Tisztelt Országgyűlés! 1949-es alkotmányunk életbelépése óta nagy fej­lődésen ment keresztül a magyar társadalmi élet. Megtörtént a népesség átrétegeződése, meg­erősödött a munkásosztály, és jelentős mérték­ben fejlődött a munkásosztály vezetésben való jártassága. A munkásosztály nálunk a társada­lom vezető ereje. Nagy fejlődésen ment keresz­tül az értelmiség is, amelyet a felszabadulás előtt kettősség jellemzett, mert nemcsak kiszogálója volt az uralkodó osztálynak, hanem önmaga is kizsákmányolt volt. , A szocializmus építésének gyors fellendülé­se nagy hatást gyakorolt a műszaki értelmiség politikai fejlődésére. Az ipar gyors növekedése, valamint a mezőgazdasági termelés szocialista átszervezése során az értelmiség szorosra fűzte kapcsolatait a munkássággal és a parasztsággal. Az eddig elért gazdasági sikereinkben jelentős része van az értelmiség munkájának. Ma az ér­telmiség a munkásosztállyal és a dolgozó pa­rasztsággal vállvetve dolgozik, egyetértve pár­tunk politikája és gazdaságpolitikája célkitűzé­seinek megvalósításával. Az értelmiség többsége ma aktív közéleti te­vékenységet folytat, szakmai tudományos szer­vezetekben végez politikai és társadalmi mun­kát. Nagy jelentőségűnek tartja, hogy az alkot­mány módosításának tervezete elismeri eddigi munkáját azzal, hogy rögzíti és a rögzítés által a 2. paragrafusának (3) bekezdésében deklarálja, hogy a Magyar Népköztársaságban a társada­lom vezető ereje a munkásosztály, amely hatal­mát a szövetkezetekben tömörült parasztsággal szövetségben az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja. Ügy érezzük, hogy ezzel értelmiségünk meg­becsülése, a' gazdasági életben betöltött szerepe alapján társadalmi téren is kifejezésre jut. An­nak rögzítése, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje az osztályszövetség alapján áll, időszerű is, mert 1949 óta kialakult az az új szocialista értelmiség, amelynek már többsége a mi rendszerünkben nevelkedett, jelentős része munkás- és paraszt származású. Az értelmiségi rétegek között sajátos he­lyet foglal el a műszaki értelmiség, amelyet szo­ros kapcsolat fűz a munkásosztályhoz azáltal, 2972. április 19-én, szerdán 602 hogy munkáját a termelésben közvetlen produk­tív munkának tekinti és azáltal is, hogy a mű­szaki értelmiség sokat tesz a munkások szakmai képzése, műszaki-technikai ismereteinek bővíté­se érdekében, de jelentős az a segítség is, amit a műszaki értelmiség nyújt a szocialista brigádok munkájához, részben úgy is, mint a brigád tagjai. ' Ma a műszaki értelmiséget szoros kapcsolat fűzi a parasztsághoz is, mert a falun dolgozó ér­telmiség sokat tesz, hogy megismertesse a dol­gozó parasztsággal a korszerű nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeit. A műszaki értelmiség nagy lelkesedéssel fogadta a Központi Bizottság 1969 júniusi ülésén kiadott tudománypolitikai irány­elveket, valamint pártunk X. kongresszusa ha­tározatai által megfogalmazott feladatokat, a szocialista építés magasabb szinten való folytatá­sára, mert megértette, hogy ezen határozatok nemcsak feladatot, hanem újabb nagyszerű le­hetőséget jelentenek számára, alkotó, termelő munkája során. A műszaki értelmiség társadalmunkban el­foglalt helyének alkotmányi rögzítése újabb erő­forrás lesz kitűzött céljaink megvalósításában. Az előttem szóló Darvas József képviselőtársam az alkotmánymódosítás tervezetének 18. parag­rafusát azzal méltatta, hogy ez a paragrafus előre­mutatóan tartalmazza az állam magatartását a tu­dományos munka és a művészetek támogatása te­kintetében. Én a műszaki értelmiség oldaláról a parag­rafusnak azt a részét emelném ki, amely az ál­lam szervező feladatává teszi az állampolgárok képzettségének állandó növelését. A műszaki ér­telmiség az utóbbi években nemcsak szakmai­lag, hanem egyre nagyobb számban vesz részt politikai továbbképzésben, egyre nagyobb azok száma, akik magas politikai képesítést szerez­nek a politikai főiskolán, esti egyetemek általá­nos és szakosító tagozatain, megszerezvén ezzel a társadalmi életben a kellő jártasságot, amit a gazdasági életben messzemenően hasznosítani tudnak. A képzettség állandó növelésének alkot­mányrögzítése, amit az utóbbi negyedszázadban kialakult nagyméretű és egyik specializált ipari termelés, valamint a technikai eredmény tuda­tos irányítása indokolttá tesz, azt a lehetőséget is biztosítja a műszaki értelmiség számára, hogy ne csak saját ismereteit bősítse, hanem oktató feladatánál fogva tudását hatékonyabban átadja a vezetésére bízott szakmunkások számára is. Tisztelt Országgyűlés! Az 1949-es alkotmá­nyunk a nőknek a férfiakkal egyenlő jogokat biztosított. Ez azt jelentette, hogy biztosította a nők számára az egyenlő politikai és állampol­gári jogokat, a munkához és a tanuláshoz való jogot, de a törvény szerinti egyenlőség még hosszú időn keresztül nem érvényesülhetett a valóságban, nem jelenthette a társadalmi egyen­lőséget a nők számára. A gazdasági élet fellendülése, a mezőgazda­ság szocialista átszervezése a nők életében is újabb jelentős fejlődést eredményezett. Fokozatosan megnövekedett a termelésben részt vevő nők száma, és nagy előrehaladás tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom