Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

529 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 530 Aligha lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az új lakásgazdálkodási koncepciónak megfelelő jelenlegi jogszabályok a saját anyagi erő befektetésével mindenütt növelték a lakás feletti rendelkezési jogot, nyilván annak a helyes elvnek az alapján, hogy akik saját anyagi eszközöket biztosítanak lakásnyeréshez, azok társadalmi feladat megoldását is elősegítik. Ügy érzem, hogy a 6000 korábbi emeletráépítő problémáinak általuk érzett figyelmen kívül hagyásával ez az elv is csorbát szenvedett. Ezért javaslatom az lenne, hogy vagy a lakás feletti rendelkezési jogosultság egy méltányos formáját biztosítsák az érintetteknek, vagy az OTP-kölcsön arányos összegének lakbérbeszámítással való kiegyenlítését tegyék lehetővé. Tisztelt Országgyűlés! A Heves megyei képviselőcsoport és a magam nevében az 1972. évi állami költségvetést elfogadom és elfogadásra javaslom. Szeretném remélni, hogy kedves Képviselőtársaim és a pénzügyminiszter elvtárs nem rója fel nekem, hogy újonc képviselő létemre, máris anyagi kihatású javaslatot tettem. Kérem, indokolásul vegyék figyelembe, hogy egri vagyok és nő, és az egri nők közismert bátor helytállása engem is kötelez. (Élénk derültség és nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.09—16.26. Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Guba Sándor képviselőtársunknak adom meg a szót. DR. GUBA SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A szünet előtt Pusztai elvtársnő azzal fejezte be felszólalását, hogy egri és nő, én pedig azzal folytatom, hogy somogyi vagyok, nem ugyan bicskás, de olyan kérdéssel fogok foglalkozni, a szarvasmarha-tenyésztéssel, amely problémát sajnos, még a törökökre se lehet fogni. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a hazai szarvasmarhatartás jövedelmezőségének kérdését. Ugyancsak több ízben tárgyalta ezt a témát a Somogy megyei képviselőcsoport is. A viták során az a vélemény formálódott ki, hogy olyan nagy jelentőségű problémáról van szó, amelyet az Országgyűlés előtt is szükséges elmondani. A következőkben azokat a fontosabb gondolatokat kívánom ismertetni, amelyek az előbbi fórumokon megfogalmazódtak, kiegészítve ezeket az egyéni véleményemmel is. Köztudomású, hogy a szarvasmarha-tenyésztés és árutermelés fejlesztése igen fontos népgazdasági érdek. Az ágazat rendkívül súlyos jövedelmezőségi problémái azonban ennek megvalósítását jelenleg akadályozzák. Ez a probléma ma már nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az egész népgazdaságot is érzékenyen érintheti. Ezt a megállapítást a szarvasmarha-ágazat népgazdasági jelentőségét bizonyító néhány adattal támasztom alá. A harmadik ötéves tervidőszakban tőkés relációjú importunk közei fele Olaszország Dói, az NSZK-bói és Svájcból származott. Ugyancsak ezekbe az országokba irányuló magyar exportból az agrárexport 60—70 százaiéKDan részesedett. Nevezetesen az Olaszországból importált termékek 93 százalékát, a Svájcból importáltak 80 százalékát és a Német Szövetségi Köztársaságból importált termékek 65 százaiékát lényegében mezőgazdasági termékek, elsősorban hízott marha és marhahús ellenében vásároltuk. Az elmúlt nap és a mai nap sok szó esett exportunknak a fejlesztésérői és ennek fontos célkitűzéséről, amely szerint 13 százalékkal lenne célszerű ezt növelni. Ezzel kapcsolatban legyen szabad elmondani, hogy hízómarhából évente mintegy 100 millió dolláros nagyságrendű exportunk van, amely hosszabb távon is stabil piacként tervezhető. Kiviteli lehetőségeink tehát ennél lényegesen nagyobb mértékűek lehetnének, sőt azt is hozzátehetjük, hogy gazdaságosak, ha a szarvasmarha-árutermelés ezzel lépést tudna tartani. Viszont a vágómarha-termelés és exportcsökkenés nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész népgazdaságunk külkereskedelmét is súlyosan érintheti. Ezért tehát joggal mondhatjuk, hogy szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztése nemcsak mezőgazdaságunk, hanem népgazdaságunk ügye. Az elmúlt 10 évben négy ízben volt szarvasmarha-felvásárlási árrendezés, de ezek az intézkedések nem tudták megállítani a tehénlétszám csökkenését. A jelenség magyarázata az a tény, hogy a szarvasmarhatartási ágazat szervesen összefügg a mezőgazdasági üzemek egészével, így az egyéb területeken végrehajtott árrendezések egyben csökkentették a felvásárlási árrendezés jövedelemfokozó hatását is. Például az 1970. évi árrendezés előtt egy átlagos szintű mezőgazdasági üzem minden egyes tehénre 439 forintot, az árrendezés után pedig csupán 317 forintot fizetett rá. Többek között azért, mert emelkedtek ugyan a szarvasmarhatermékek felvásárlási árai, de ugyanakkor emelkedtek az ábrakárak is. Természetesen hasonlóképpen hatnak a műtrágyák, gépek, .építőanyagok árának emelkedései is. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a szarvasmarhatermékek árai fix árak, viszont a szarvasmarhatartásban felhasznált termékek árai szabad árakkal, vagy legalábbis rugalmasabb árképzési lehetőségekkel rendelkeznek. Ha tehát törekszünk a szarvasmarhatartás fejlesztésére, a korszerű nagyüzemi, iparszerű termékelőállításra, szükségszerűen növekszik a termelési folyamatokban felhasznált ipari eredetű anyagok aránya, és növekszik azok költséghányada is. A MÉM-kormányzat a szarvasmarhatartás jövedelmezőségének rendezésére 15 százalékos jövedelmezőségi rátát irányzott elő, amely, ha valójában megvalósulhatna, minden bizonnyal rendezhetné a kérdést. Ez a, jövedelmezőség egyrészt azonban a MÉM-tárcán belül kellene, hogy megoldódjék, és sajnos, más mezőgazdasági ágazatok terhére. Másrészt az előbbiekben kifejtett okok miatt a tervezett 15 százalékos jövedelmezőségi ráta újra fokozatosan csökkenne. Előbbi megfontolások miatt az Országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottsága azt a vélemé-