Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

473 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 474 meggyőződésünk, hogy gazdasági, kereskedelmi, tudományos, műszaki kapcsolataink erősítése mindkét nép javát és a szocializmus közös ügyét szolgálná. Törekvéseink megvalósítását azonban nagyon megnehezíti és zavarja az a tény, hogy,a kínai vezetők, miközben az államközi kapcsolatok fejlesztésének szükségességét maguk is hangoztatják, életbevágó közös érdekeink ellen lépnek fel. Megítélésünk szerint az államközi kapcsolatok fejlesztése is csak úgy képzelhető el, ha az nem a szocialista közösség egységének és erejének megbontására, hanem összeforrottságának és erejének tényleges növelésére irányul. A kínai vezetők anti-marxista politikája, szovjetellenessége nagy károkat okoz a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a világbéke fenntartásáért küzdő erők ügyének. A Kínai Népköztársaság jogainak helyreállításáért az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Szovjetunió és a szocialista országok a Kínai Népköztársaság megalakulása óta mindvégig következetesen síkra szálltak. Ezt az ENSZ egyetemessége megvalósítása a világreakció és a szocializmus erői közötti harc egyik fontos kérdésének tekintették. Sajnálatos, hogy a Kínai Népköztársaság a nemzetközi életnek ezt a fórumát a szovjetellenes, szocializmus ellenes politika szószékévé igyekszik tenni, közös platformra kerülve így a világ reakciós erőivel. Meggyőződésünk, hogy a Kínai Népköztársaság ezzel nemcsak a nemzetközi haladás érdekeinek, hanem saját nemzeti érdekeinek is árt. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi erőviszonyok alakulásában, s főleg az imperializmus elleni harcban jelentős tényező az úgynevezett harmadik világ térsége, az önálló ázsiai, afrikai, latin-amerikai országok léte és fejlődése. Az imperializmus gyarmati rendszerének felbomlása, az új független államok megjelenése és aktivizálódása a nemzetközi küzdőtéren, tovább erősítette a szocializmus és a haladás erőinek hadállásait, új frontot nyitott a békéért és a társadalmi haladásért vívott világméretű küzdelemben. A harmadik világ országai fejlődésének útja korunk igen fontos kérdése. A nemzeti függetlenségért folytatott harc a politikai önállóság kivívásával még nem fejeződött be. Szükség van a társadalmi, gazdasági elmaradottság, a gazdasági függőség felszámolására, az új gyarmatosító törekvések elhárítására is. örvendetes, hogy azokban az ázsiai és afrikai országokban, amelyek a nem tőkés fejlődési utat választották, megerősödött a fejlődés következetes antiimperialista, antikapitalista tendenciája. Ezekben az országokban a nemzeti felszabadításért foly. tátott harc egyre inkább a demokratikus forradalmi átalakulásért, a kizsákmányolási viszonyok megszüntetéséért vívott küzdelemmé alakul át. A nemzetközi politikai élet tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy a haladó, fejlődő országok vezetői csak akkor hiúsíthatják meg az imperializmus politikai mesterkedéseit, hajthatják végre a mélyreható társadalmi, gazdasági változásokat, ha szilárdan támaszkodnak a néptömegekre, népeik leghaladóbb elemeire és erősítik kapcsolataikat a szocialista országokkal. E célok valóra váltása összeegyeztethetetlen mindenféle kommunista és szovj ételienességgel. Latin-Amerikában a 60-as években élénkült meg a társadalmi felemelkedésért, a független fejlődésért vívott küzdelem. A felszabadítási törekvésekre jelentős hatást gyakorolt az amerikai földrész első szocialista államának, Kubának a megjelenése és szocialista építőmunkája. A latin-amerikai tapasztalatok egyúttal rávilágítanak arra, hogy a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás erőinek imperialistaellenes küzdelme különböző formákat ölthet. Szemünk előtt folyik az a megpróbáltatásokkal terhes küzdelem, amelyet a chilei nép Allende elnök, népi egység kormánya folytat viszonylag békés formák között a nemzeti felemelkedésért, a nép" boldogulásáért. E helyről is szeretnénk szolidaritásunkról, támogatásunkról biztosítani Chile népét. Lelkesítő példájukat figyelemmel kísérik a függetlenségükért, a haladásért, a szocializmusért küzdő erők nemcsak Latin-Amerikában, hanem szerte a világon. Az Elnöki Tanács elnökének és a Minisztertanács elnökhelyettesének találkozásai és tárgyalásai a különböző afrikai, ázsiai és latin-amerikai államok vezetőivel ismételten bebizonyították, hogy hazánk és ezen államok között nemcsak a kétoldalú kapcsolatok terén, de számos nemzetközi kérdésben is megvannak a széles körű politikai együttműködés kedvező lehetőségei. Űgy véljük, hogy tárgyalásaink és tapasztalatcseréink, amelyeket ezen országok vezetőivel folytatunk, a jövőben is együttműködésünknek, az imperializmus elleni harcunk kibontakoztatásának igen fontos tényezői lesznek. A Magyar Népköztársaság és valamennyi szocialista ország fontosnak tartja, hogy az antiimperialista harc jegyében, internacionalista elkötelezettséghez híven segítse és támogassa az önállóságukat kivívott fiatal haladó államokat. Tisztelt Országgyűlés ! Népköztársaságunk külpolitikájának alapvető feladata, hogy síkraszáll a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének gyakorlati megvalósításáért. E politika megfelel valamennyi nép létérdekeinek, s mindazoknak, akik nem akarnak újabb véres háborúkat. A békés egymás mellett élés érvényre juttatása megnyitná az utat a kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés kialakítása előtt, továbbá előfeltételét képezi azoknak az újtípusú nemzetközi kapcsolatoknak és viszonyoknak, amelyek normái kizárnák az agressziót, az erőszak alkalmazását, a fenyegetést a vitás kérdések megoldásának eszközei közül. A békés egymás mellett élés lenini elvének megalkotása óta gyökeres változások következtek be javunkra a nemzetközi erőviszonyokban. Ennek következtében a lenini koncepció még fokozottabban előtérbe került és megnövekedtek érvényre juttatásának a lehetőségei. Ma még természetesen nem mondhatjuk el, hogy már megvalósult a békés egymás mellett élés politikája a különböző társadalmi rendszerű országok kö21*