Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

441 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 442 ták többek között, hogy KlSZ-alapszervezetenként egy újítással segítik a Műveken belül a műszaki fejlődést, és a kongresszus napjára mintegy 81 újítást adtak be, amelynek értékelése folyamatban van. Vannak nagyszerű szocialista brigádjaink is, amelyek számtalan tűzpróbát kiállva bizonyították már, hogy lehet és kell is rájuk támaszkodni. Befejezésül: bízom abban, hogy az egész társadalmunk összefogása és erőfeszítése, a kormány jól átgondolt, helyes intézkedései meghozzák a várt eredményt. Ehhez szeretnénk mi, csepeliek a magunk eszközeivel és tevékenységével is minél eredményesebben hozzájárulni. Én, a magam részéről a kormány. 1972. évi költségvetési törvényjavaslatát elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. I Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlési Ülésünket 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.32—16.52. Elnök: . APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Nyers Rezső képviselőtársunknak adom meg a szót. NYERS REZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés a jövőnek a programja és a jelennek a tükre. Felismerjük benne gazdasági, szociális, kulturális életünk jellemző tényeit és a közeli jövőnket. Bemutatja a kormányzati munkát, de annál sokkalta többet is láttat, önnönmagunknak, a 10 milliónyi magyarnak a helyzetét, az 5 milliónyi kereső dolgozó együttes munkájának végső eredményét. A nemzeti gazdaságnak ebben a tükrében most is a dinamikus fejlődés képét láthatjuk. S ennek a ténynek a jelentősége minden mást felülmúl. Ha nehéz problémákkal is szembetalálkozunk, sőt gyengeségekkel, hibákkal, akkor azokért nem a tükör a felelős. Mint ahogy a nemzeti önismeretnek forrása a történelem, a szociológia, a művészet és a sok-sok napi híranyag, ugyanúgy szerves része annak gazdasági önismeretünk, az állam költségvetése s ha jól értjük, amire int, akkor hatékony eszköze lesz cselekvésünknek. Mi, kommunisták, a gazdasági elszámoláskor és a tervezéskor elsősorban azt kérjük számon önmagunktól meg a kormányzattól, hogy haladunk-e a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom fő célja, a szocializmus megvalósítása felé. Erre nyugodt lélekkel felelhetjük : a választott irány jó. Az 1971. évi gazdasági munka összegezése, a fő cél felé haladást mutatja. Ami a dolgozó népünk együttes munkájával elért eredményeket illeti, arra határainkon túl is felfigyelnek. Népgazdaságunk szilárd alapokon, és dinamikusan fejlődik. A negyedik ötéves terv céljai most már a gyakorlati tények által igazolva, helvesen fejezik ki politikai és gazdasági érdekeinket. Gazdaságirányítási rendszerünk megfelel gazdaságpolitikánknak. A legfőbb célok szempontjából jól orientálja a gazdasági egységeket, a szocializmus fejlődését szolgálja. Az éves népgazdasági terv fejlesztési céljainak nagy része teljesül. A fejlődés legátfogóbb mutatója — ahogy hallottuk — a nemzeti jövedelem, a tavalyi 5 százalékkal szemben az idén valószínűleg 8 százalékkal nő. Számottevően gyarapodik áz ország nemzeti vagyona, jelentősen fejlődnek a termelőerők, tovább szilárdulnak a szocialista termelési viszonyok. A munkásosztály, a dolgozó tömegek végső érdeke érvényre jut mindebben. Az, hogy évről évre haladjunk előre anyagiakban, kultúrában, emberibb élet- és közösségi viszonyokban. Ehhez kell a rendszeresen bővülő gazdasági alap. Gazdasági haladásunk fontos ténye, hogy az ipar a központi fejlesztési programokban kijelölt irányt követte, és a népgazdasági tervben előirányzott ütemben fejlődik. Az ország energiahelyzete kiegyensúlyozott. Az átlagot meghaladó ütemben növelik termelésüket a progresszív ágazatok. Jelentős és szembetűnő az élelmiszer-gazdaság általános fejlődése. Szocialista mezőgazdaságunk, amellett, hogy pótolta a tavalyi elmaradást, ezenfelül még eléri az 5 éves tervben, 1971-re előirányzott növekedést. örvendetes az is, hogy idén az ipari termelés növekedése teljes egészében az élő munka termelékenységének az emelkedéséből adódik. A mezőgazdaság pedig szintén növelte hozzájárulását a nemzeti jövedelemhez. Az építőipari termelés növekedésének közel háromnegyede a munkatermelékenység javulásából ered. Mindezek folytán az ország nemzetijövedelem-növekményének, mint a beszámolóból is hallottuk, csaknem teljes egésze a népgazdasági termelékenység növekedéséből származik. A reáljövedelem és a fogyasztás 6 százalékos növekedési üteme azt mutatja, hogy a jövedelmek és a teljesítmények emelkedése között ma már szoros a kapcsolat. A fogyasztói piacot stabilitás, bővülő áruellátás, korszerű áruválaszték, és minőség jellemzi. Ha tehát azt vizsgáljuk, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép ma jobban él-e, mint egy évvel előbb, nyugodtan mondhatjuk, hogy valamivel jobban. Tehát a közvetlen érdekek is érvényre jutnak. A többségében kedvező eredmény mellett a gazdasági élet részproblémáinak a száma nagy és egyelőre nem csökken a kívánt mértékben. Joggal emlegették itt, hogy lemaradás van az építőanyag-termelésben. Sok kifogásolnivaló akad az építkezések terén. Nem kielégítő a cukorrépa, a dohány, számos zöldségféle termelése és a szarvasmarha-tenyésztés helyzete sem. Nem csökken a fővárosi tömegközlekedés zsúfoltsága. Változatlanul megoldatlan az iparban a gazdaságtalan termelés részarányának erőteljesebb visszaszorítása. Leküzdendő nehézségeink sorában 1970— 71-ben újra találkozunk a sokat emlegetett egyensúlyproblémával. S ez nem részprobléma, ennek általános fontossága van. Mint hallottuk, fejlesztésre és fogyasztásra, más szóval belföl---