Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

401 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 402 váltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen jelentős szerepe volt a termelékenység javulásában. A nyereség növelésével és szigorú létszámgazdálkodással összekapcsolt, a korábbinál jóval intenzívebb érdekeltség ugyanakkor néhány területen ma is és a jövőben is indokolttá tesz bérpreferenciákat. Ez elsősorban azokra az ágazatokra érvényes, amelyekben az adottságok miatt nem teljesíthetők megfelelően a tervezett béremelés feltételei. Ilyen ágazat például a szénbányászat, a sütőipar, a nyomdaipar, a lakossági szolgáltatás. A preferenciák néhány vállalatnál országos jelentőségű fejlesztési programokat ösztönöznek. Például a járműfejlesztést, a számítástechnikát, az építő- és építőanyag-ipart, és néhány más, fontos feladatot. A bérpreferenciák alapjában tehát nem a rosszul gazdálkodó vállalatok segítésének az eszközei, hanem fontos építőkövei a céltudatos szabályozásnak. A mezőgazdasági üzemek és termelők nagyon érzékenyen reagálnak a szabályozási rendszer által közvetített hatásokra. A gazdaságok nem elégítik ki a szükségletet zöldségből, cukorrépából, dohányból és komlóból. Ezért a jövedelmezőségi viszonyok javítására emeljük ezeknek a termékeknek a felvásárlási árait. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek nyújtott fejlesztési támogatások az ideihez hasonlóan, 7,5 milliárd forintot tesznek ki. Az elmúlt években, különösen 1968—1970ben olyan helyzet alakult ki, amikor a támogatási automatizmusokkal az állam tág keretek között követte a gazdaságok fejlesztési elképzelését. Jövőre következetesebben össze kell hangolnunk a központi pénzalap teherviselőképességét és a középtávú terv céljait. A termelőszövetkezeteknél nem kevésbé fontos a beruházások gyors befejezésére összpontosítani az erőket. Elengedhetetlen követelmény a beruházási fegyelem megszilárdítása, amiből az is következik, hogy a kivitelezés többletköltségeit saját eszközökből fedezzék. Elvárjuk azt is, hogy az állami támogatással létesített termelőkapacitásokat rendeltetésüknek megfelelően, jól használják ki. A mezőgazdaságban a jövedelmek ma már lehetőséget adnak tartalékok képzésére is. A gazdálkodás biztonsága indokolja, hogy nagyobb mértékű tartalékolási kötelezettséget írjunk elő. Módosulnak a mezőgazdasági nagyüzemek biztosítási díjtételei is. A célkitűzésünk az, hogy a díjbetételek és a kártérítések egyensúlyba kerüljenek. Az építőipari vállalatoknál a kivitelezés gyorsítása, a kapacitások koncentrálása a fő feladat. Elsősorban a folyamatban levő beruházások mielőbbi befejezése, a kivitelezések minőségének javítása érdekében. Az induló beruházások csökkentésével mérséklődik az építési kereslet növekedési üteme, ami szervezettebb, koncentráltabb munkára, a kivitelezési idő rövidítésére ad lehetőséget. Az építőszerelő vállalatok színvonalasabb, gyorsabb munkájához elengedhetetlen a jobb tervellátottság, hiszen a tervek hiánya és kifogásolható minősége nagymértékben hátráltatja ma a kivitelezést. A reformot követő fejlődéssel — a jelentős eredmények ellenére — nem járt együtt a gazdálkodás szervezettségének javulása. A követelmények gyorsan nőnek, a műszaki fejlődés újabb és. újabb módszerek alkalmazását feltételezi. S ami tegnap jó volt, mára már elavult. Az ország mai technikai színvonala és szellemi kapacitása a jelenleginél gyorsabb előrehaladást is lehetővé tenne. A vállalati és üzemszervezés korszerűsítésével javarészt feloldhatók a termelési és beruházási feszültségek, enyhíthetők a munkaerőgondok, javulhat az anyag- és költséggazdálkodás, áttekinthetőbb lehet a piac, és mindennek hatásaként jövedelmezőbben termelhetünk, építhetünk vagy kereskedhetünk. Ezért szeretnénk a szervezettséget és a munkakultúrát, annak javítását össztársadalmi üggyé tenni, amelynek előbbreviteléből a vállalati vezetőknek és dolgozóknak, a tudomány képviselőinek, az irányító és társadalmi szerveknek egyaránt ki kell venniük a részüket. Tisztelt Országgyűlés! A világnak csak néhány országában haladja meg az export a nemzeti jövedelem 40 százalékát. Ezekben az országokban — mint nálunk is —, rendkívül szoros a kapcsolat a gazdaságfejlődés, a külkereskedelem és a nemzetközi pénzügyi elszámolások között. Az elmúlt tíz esztendőben külkereskedelmi forgalmunk növekedése évről évre jelentősen meghaladta a nemzeti jövedelem ütemét. Ez jó irányzat, mert megfelel gazdaságunk szerkezetének, fejlettségi szintjének és távlati gazdaságpolitikai célkitűzéseinknek is. Nem elég kiegyensúlyozott azonban a kivitel és a behozatal, mert az import az utóbbi években gyorsabban növekedett az exportnál. A népgazdaság importigényességét jellemzi, hogy minden száz forint beruházásnak csaknem egyharmada, minden száz forint lakossági fogyasztásnak egynegyede végeredményben külföldi termék vagy szolgáltatás. Az elmúlt két évben különösen érzékeny kapcsolat volt a beruházások növekedése és a külkereskedelmi mérleg egyenlegének alakulása között. A túlfokozott beruházás a tervezettnél több gépbehozatallal járt, hátrányos az egyenlegre, a befejezetlen beruházások és készletek növekvő állománya. Ez a többletfelhalmozás két oldalról is kedvezőtlen: növeli az importot és csökkenti a kivihető árualapokat. Mind nagyobb erőfeszítést kíván a termelés növeléséhez szükséges nyersanyagok megszerzése is. Az egyenletes fejlődés feltétele, hogy a népgazdaság exportképessége évről évre javuljon, ez nagyban behatárolja az egész gazdaság dinamikáját. Ezért fejlesztési politikánknak mind szigorúbb mércéje, hogy az egyes elképzelések és akciók mennyire javítják az exportszerkezetet, a műszakilag korszerűbb, a versenyképes és a konjunktúra ingadozására kevésbé érzékeny áruk termelését. A külkereskedelmi forgalom'kedvező irányzatait 1972-ben több intézkedéssel elősegítjük. Az intézkedések egyfelől az import keretek kö-