Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

349 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 350 A szervezetten és szakszerűen végzett pályaválasztási tanácsadás ismeretbővítő és felvilágosító funkciójánál fogva tudatformáló szerepet is betölt. Ez általában véve is hasznos, de különösen fontos azért, mert a társadalmi értékítéletben egyes szakmák megbecsülése nincs arányban azok szépségével, gazdasági jelentőségével és a bennük rejlő lehetőségekkel. Más szakmák tekintetében viszont túlzott, aránytalan a várakozás ahhoz képest, amit a szakma valóban nyújtani tud. így jön létre az a helyzet, hogy jó néhány nagy múltú — és hozzátehetjük, továbbra is perspektivikus — szakmában az utánpótlás nehézségeivel küzdünk, míg más, az úgynevezett divatos szakmákban számottevő a túljelentkezés. A társadalom szükségleteinek és az egyéni képességeknek jobb összehangolását olykor más tényezők is nehezítik. Ezek egyik megnyilvánulása, hogy főleg az értelmiségi és az alkalmazotti foglalkozást folytató szülők egy része olyankor is idegenkedik attól, hogy gyermekét a gyakorlati szakma felé irányítsa, amikor a gyermek kibontakozó képességei ezt tennék számára előnyössé. Ebben minden bizonnyal annak is szerepe van, hogy közvéleményünk egy részében még mindig téves, vagy legalábbis pontatlan képzetek élnek a fizikai munkáról. Valószínűleg nem ismerik eléggé azt az egyre szélesebb területre kiterjedő folyamatot, amit a korszerű technika meghonosodása vált ki, és aminek következményeként a fizikai munka tartalma is átalakulóban van. Mind több az olyan munkaterület, amely a munkástól komoly elméleti tudást, kombinációs készséget és alkotó gondolkodást kíván. Éppen ennek az átalakulási folyamatnak a jegyében az egyre növekvő követelmények talaján született meg a szakmunkásképzés korszerűsítését szolgáló törvény, amelynek végrehajtása az oktatást magasabb színvonalra emeli és utat nyit, lehetőséget biztosít a továbbtanuláshoz is. Más oldalról, főleg munkás- és parasztszülőknél találkozunk olyan magatartással, hogy olyankor is kevesebb erőfeszítést tesznek gyermekük továbbtanulása érdekében, amikor az adottságok, a megmutatkozó képességek az értelmiségi pályára való irányítást tennék indokolttá. Igaz, ebben más, gyakran olyan okok is közrejátszanak, amelyeket a család saját erejéből nem, vagy csak különleges áldozatok árán tud megoldani. Éppen ebből a felismerésből születtek azok a kormányzati intézkedések, amelyek párosulva a társadalom segítőkészségével, mind több tehetséges munkás- és parasztfiatal számára nyújtanak támogatást, teremtenek kedvezőbb feltételeket a továbbtanuláshoz. Jó dolog, hogy ezt a fontos feladatot a törvényjavaslat külön is kiemeli. A pályaválasztási tanácsadás bármennyire fontos és hasznos, önmagában csak keveset oldhat meg az élethivatás megválasztását segítő feladatokból. Ügy vélem — mint az élet sok más területén —, itt is döntő jelentősége van a szocialista elveinkkel egybevágó gyakorlat és közszellem továbbfejlesztésének. Ezúton érhetjük el, hogy fiataljainkban még jobban kifejlődjön, megerősödjön az a' tudat, hogy társadalmunkban minden dolgozó embernek helye és jövője van, hogy a becsületes, a köz javát szolgáló munkát bárhol is végezzék, azt tisztelet és elismerés illeti. Az ifjúság életében a másik messze ható lépés a választott életpálya megkezdése. Ez új, a korábbihoz képest minőségileg megváltozott feladatok elé állítja a fiatalokat, megnöveli felelősségüket, perspektívát nyit az érvényesülés és az önálló élet felé. A pályakezdő lépések legalább annyira megérdemlik a társadalom figyelmét és támogatását, mint az arra való felkészülés időszaka. Az utóbbi időben örvendetes módon megnövekedett azoknak az elemzéseknek, tanulmányoknak a száma, amelyek hozzáértő módon feltárják a pályakezdő fiatalok problémáit, hozzásegítenek helyzetük, véleményük jobb megismeréséhez, és* ezzel előmozdítják a tennivalók megtervezését is. A kirajzolódott kép alapvető jellemzője a jó irányú fejlődés. A kormány 1967. évi ismert határozata és különösen a Központi Bizottság ifjúságpolitikai irányelveinek megjelenése óta a vállalatok és intézmények vezetői a korábbinál több gondot fordítanak a fiatalok ügyeivel való törődésre és arra, hogy képességeiknek megfelelő ösztönző feladatot kapjanak. Számos vállalat tett vagy tervez olyan intézkedést, amely javítja a fiatalok bérezési helyzetét, életkörülményeit. A pályakezdő fiatalok ügyének felkarolása érdekében azonban még továbbra is sok a tennivaló. Ebből a szempontból figyelemre méltóak azok a válaszok, amelyeket a fiatalok adnak önmaguk helyzetének megítéléséről. A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben tett közzé e tárgykörben egy összegező elemző tanulmányt. Ebből és más hasonló anyagokból egy sor kedvező tényt ismerhettünk meg. Kitűnik például, hogy a pályakezdő fiatalok mintegy kétharmada a választott foglalkozással elégedett. A felmérések tanulsága szerint a fiatal szakemberek körülbelül 85 százaléka képzettségének megfelelő foglalkozást folytat, örvendetes, hogy a megkérdezett fiatalok túlnyomó része az érvényesülés útját a több és jobb munkában látja. A válaszok megbízhatóságára mutat, hogy ugyanakkor nyíltan szóltak a munkahellyel, az egyéni életükkel öszszefüggő problémákról és gondokról is. A fiatalok közül sokan kifogásolják, hogy elmarad, vagy nem kielégítő az a segítség, amit a munkahely megismeréséhez kapnak. Mások bérezésüket vélték igazságtalannak, vagy az előbbrejutás lehetőségét hiányolták. Valószínű, hogy e válaszokban sok a szubjektív elem, esetenként talán a türelmetlenség diktálta azokat. Alapvető jellemzőjük mégis az, hogy közel esnek az igazsághoz. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács megbízása alapján készülő egyik elemző tanulmány például feltárta, hogy a munkába lépő fiatalok informálása igen sok helyen még valóban szűkreszabott. A megkérdezett vállalatok vezetőinek több mint egyötöde maga is úgy nyilatkozott, hogy a munkába lépő fiatalok munkahelyi fogadására nincs kellően átgondolt programjuk. Ezt tükrözik egyébként a fiatalok válaszai is. A megkérdezetteknek csak mintegy a felét ismertették meg munkahelyi vezetőivel és munkatársaival. A vállalat előtt álló felada-