Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

337 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. a kedvezmények biztosítását ' teszi lehetővé a fiatal házasok lakásigényének kielégítéséhez ..." Nem dicsekvésből mondom, de állami gazdaságunkban, összefogva a községi tanáccsal, ilyen módon sokoldalúan igyekszünk segíteni a fiatalok családalapítását. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy helytelen lenne, ha mi, fiatalok, csak a felnőttektől várnánk sorsunk alakítását, irányítását. Irreális dolog volna elvárni, hogy kész pozíciókkal, magas erkölcsi és anyagi elismeréssel várják az üzembe érkező fiatalokat. Saját sorsunk alakításáért mi is felelősek vagyunk. Az igény kétoldalú: egyrészt igényeink vannak nekünk, más% részt igényei vannak társadalmunknak. Ügy gondolom, hogy az ifjúság igényei a társadalmi előrehaladás tekintetében úgy lehetnének még megalapozottabbak, ha az előbb említett, jó értelemben vett türelmetlenség jobb munka, nagyobb siker elérésére ösztönzi. Tudnunk kell, hogy az erkölcsi és anyagi elismerés a munkában elért eredményektől függ : az kap többet, aki a közösség számára értékesebb, aki a társadalom számára nagyobb hasznot hajt. Ez fiatalnak és felnőttnek egyaránt érdeke. Nekünk a törvénnyel kapcsolatban az is feladatunk, hogy megkeressük és minél előbb megtaláljuk a jogainkkal való élés és kötelezettségeink teljesítésének arányát. Helytelen és irreális dolog lenne az, ha egyesek csak a jogaiknak szeretnének érvényt szerezni, és a kötelesség teljesítéséről hallgatnának, megfeledkeznének. Pontosabban, nemcsak ..lenne", mert sajnos, ilyenek nálunk is akadnak. Akadnak olyanok, akik még nem értik vagy talán nem is akarják érteni, hogy csak azok érdemelnek nagyobb elismerést, akik munkájukkal az egész társadalom javát szolgálják. Tudom, hogy a törvény megjelenése nem oldja meg önmaga gondjainkat: a törvény lehetőséget, keretet biztosít. A törvényben lefektetett jogaink csak úgy válhatnak hasznunkra. ha élni tudunk velük, mert hiába a tanuláshoz való jog, ha nem tanuljuk meg a tananyagot. Persze — Ilku elvtárs — nem a túlzsúfolt és szerintünk sok-sok feleslegeset tartalmazó tananyag egészére gondolok. (Derültség.) Tisztelt Képviselőtársaim! Egyre szebbé váló életünknek nem középszerű emberekre van szüksége, mégha ez napjainkban, sajnos, sokaknál divattá is lett. Ne ők legyenek a példák, hanem az eredetien gondolkodó, nyugtalan kezdeményező, az újat, jobbat akaró emberek, azok, akik lendületükkel, tehetségükkel motorjai fejlődésünknek. Ehhez természetesen feltétlenül szükség van bizalomra, felnőtt és fiatal között. Nem lehet és nem is szabad egyes kirívó esetekből kiindulva, általános véleményt mondani sem nekünk a felnőttekről, sem nekik rólunk. Sajnos, vannak felületes szemlélők, akik könnyedén mondanak véleményt az ifjúságról, látva a táskarádiót bömböltető, hosszú hajú ténfergőket. De ugyanígy egyes fiataljaink is könynyen ragasztják rá a megrögzött gondolkodás, a maradiság bélyegét általában a felnőttekre, egyes, kirívó, valóban maradi gondolkodású felnőtt láttán. Ezeket az eseteket el kell különíteni korosztályunktól, mert egyrészt nem általánosak, 15 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ szeptember 23-án, csütörtökön 338 másrészt mert akadnak idős huligánok is, meg tohonya, maradi gondolkodású fiatalok is. (Derültség.) Kedves Elvtársak ! Én, mint fiatal, köszönöm ifjú választóim nevében a bizalmat. Erre csak bizalommal és jó munkával válaszolhatunk. A törvényjavaslathoz módosító indítványom nincs. Javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a javaslatot törvénynek fogadjuk el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kárpáti Ferenc képviselőtársunk felszólalása következik. KÁRPÁTI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A hadsereg állománya — mint ismeretes — döntő mértékben fiatalokból, 18—23 éves sorkatonákból áll. Éppen ebből kiindulva, a törvényjavaslat kidolgozása során a hadseregben tanácskoztunk számos ifjúsági aktivistával, a katonák kiképzésével és nevelésével közvetlenül foglalkozó parancsnokokkal. Egyöntetű helyesléssel fogadták, hogy a legmagasabb szintű jogszabályban, törvényben kerül meghatározásra az ifjúság alapvető kötelességeinek és jogainak, az ifjúságpolitika megvalósulását szolgáló feladatoknak a szabályozása. Véleményükből az csendült ki, hogy ebben is társadalmi rendszerünk humanizmusát, a felnövekvő nemzedékről való felelősségteljes és sokoldalú gondoskodás megnyilvánulását látják. A most előterjesztett törvényjavaslatnak nagy jelentősége van abban a tekintetben, hogy fokozott mértékben elősegíti az ifjúság sokoldalú fejlődése, nevelése, a közügyekbe való bevonása érdekében a széles körű társadalmi öszszefogást, a feltételek biztosítását, s talán — ami a legfontosabb — a kérdés társadalmi jelentőségének megfelelő helyes közfelfogást. A törvényjavaslat helyesen juttatja kifejezésre fejlődő szocialista társadalmunk elvárásait és reális lehetőségeinket. Külön is szeretnék szólni a törvénytervezet honvédelmi jelentőségéről és várható hatásáról a fegyveres erőkben. Ismert dolog valamennyiünk előtt, hogy Népköztársaságunk erejéhez, kötelezettségeihez híven, korszerű fegyveres erőt hozott létre, és azt állandóan fejleszti, lépést tartva a technikai haladással. Ilku elvtárs beszélt arról, hogy a tudomány, a technika fejlődése egyre nagyobb tudást, felkészültséget támaszt a felnövekvő nemzedékkel szemben, hogy társadalmi előrehaladásunk céljaiért eredményesen tudjanak dolgozni. Érvényes ez a hadsereg vonatkozásában is. Az elmúlt években a harci technika, a fegyverzet rohamos fejlődésen ment keresztül. Nagy értékű, nagy hatású eszközök kerültek hadseregünkbe. Nyilvánvaló, hogy ez tudás és hozzáértés tekintetében minden korábbinál nagyobb követelményt jelent. De ami ennél is hangsúlyozottabban nyilvánul meg, az az erkölcsi jellemvonások, a társadalom iránti felelősség növekedésének fontossága. Ez az alapja, ösztönzője annak, hogy milyen készséget tanúsítanak azok a fiatalok a honvédelem ügye iránt, akik a fegyveres erőknél szolgálatot teljesítenek.