Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

297 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 298 ti tagok élet- és munkakörülményeinek javítása, valamint a személyes jövedelem, az életszínvonal emelése csak a termelőszövetkezeti üzemek termelésének bővítésével, a közös Vagyon gyarapításával, megfelelő gazdasági alapok létrehozásával érhető el. A generációváltás következtében pedig keresni kell a termelőszövetkezeti tagok vagyoni kötődésének új formáit is. Ezt azért tartom indokoltnak, mert a ma belépő fiataloknak nincs meg az a vagyoni kötődése, amely az alapító tagokra korábban jellemző volt. A törvény kedvező feltételeket biztosít a gazdasági és szövetkezetpolitikai célkitűzések gyakorlati megvalósításához azzal is, hogy egységes rendszerbe foglalja a közgyűlés és a választott vezetőség hatáskörét, de lehetővé teszi a gazdasági sajátosságokból adódó külön szabályozást is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben számos gond és probléma adódik abból, hogy a tagsági viszony keletkezését és megszűnését az 1967. évi III. törvény a közgyűlés hatáskörébe utalja. A gyakorlat oldaláról ez az eljárás az esetek jelentős részében formálissá válik, mert a termelőszövetkezetekben a közgyűlések éves szinten 2—3 alkalommal kerülnek összehívásra. A törvényjavaslatnak megfelelően célszerűnek mutatkozik, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsági viszony keletkezése és megszűnése kerüljön át a választott vezetőség hatáskörébe, természetesen a tisztségviselők kivételével. Ugyanakkor a tagsági viszonnyal kapcsolatos viták, fellebbezés elbírálása tartozzon a döntőbizottság, illetve a közgyűlés hatáskörébe. A fenti- indokok alapján javaslom, hogy az 1967. évi III. törvény vonatkozó része kerüljön majd módosításra. Az 1967. évi III. törvény alapvető módosítására viszont véleményem szerint nincs szükség. A III. törvény rendelkezéseit a termelőszövetkezetek örömmel és megelégedéssel fogadták. Ezek a rendelkezések ki is állták a gyakorlati élet próbáját. Tisztelt Országgyűlés! Az egységes szövetkezeti törvényjavaslat rögzíti a szövetkezeti mozgalom eddig elért eredményeit, megfelelő keretet biztosít a mozgalom továbbfejlesztéséhez, ezért összességében jónak tartom, elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. A magam részéről azon fogok munkálkodni, hogy a törvény szelleme, rendelkezései a gyakorlati életben jól érvényesüljenek. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy egy képviselőtársunk a felszólalástól elállt. A törvényjavaslathoz hozzászólásra több jelentkező nincs. A vitát bezárom. A felszólalásokra dr. Korom Mihály igazságügy-miniszterünk kíván válaszolni. DR. KOROM MIHÁLY: Kedves Elvtársak! Ügy vélem, egyetért velem valamennyi elvtárs, hogy zárszómat rövidre kívánom fogni. A benyújtott törvényjavaslat vitájának egyik legfontosabb vonása az volt, hogy a képviselő elvtársak kifejezték egyetértésüket az egységes szövetkezeti törvény megalkotásával, hangsúlyozták, hogy egy ilyen jellegű törvény megalkotására szükség van. A felszólalásokból azt a következtetést vontam le, hogy a törvényjavaslatot, illetve megszavazása után ä törvényt olyan iránytűnek tartják, amely jól segít majd valamennyiünket abban, hogy a szövetkezetekkel kapcsolatos kérdésekben eligazodjunk. Köszönöm az egyetértő támogatást és ismételten szeretném aláhúzni azt, amit expozémban már hangsúlyoztam: ha a végrehajtásban is ilyen egységesek leszünk, akkor — úgy gondolom — jó munkát fogunk végezni és ez a törvény jól betölti társadalmi szerepét és hivatását. A vita egyébként átfogó keresztmetszetét adta szövetkezeti mozgalmunknak, annak eredményeivel és még meglevő fogyatékosságaival, gyengeségeivel, problémáival együtt. A vitában elhangzottakra részleteiben nem kívánok visszatérni. Annyit azonban megállapíthatok, hogy számos olyan kérdés hangzott el, amelyeket a kormánynak is, az egyes minisztériumoknak, tanácsi szerveknek, társadalmi szerveknek megfelelő módon tanulmányozniuk kell, különösen amikor az ágazati jogszabályok előterjesztésére és megalkotására kerül majd sor, mert a felvetett problémák valóságos, igazi problémák! Egyébként azokra a kérdésekre, amelyek nem kapcsolódnak egyes rendelkezésekhez, és nem javasolták a törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek módosítását,- a kormány a szokásos módon majd visszatér és az illetékesektől a képviselő elvtársak megfelelő válaszokat kapnak. Engedjék meg az elvtársak, hogy mégis visszatérjek egyetlen kérdésre. Azt hiszem magától értetődő, hogy ez a törvény — bár nagy lépés előre — nem oldhatja meg a szövetkezet és szövetkezeti mozgalmunk minden gondját és problémáját. Különösen ilyennek tartom a társadalombiztosítással, a szociális juttatásokkal kapcsolatos kérdéseket. Ez a törvény, de majd az ágazati jogszabályok sem vállalkozhatnak a társadalombiztosítási problémák megoldására, de időbeni ütemezésükre sem. A társadalombiztosítás és az ezzel kapcsolatos gondok megoldása vagy a jelenlegi helyzet továbbfejlesztése is döntő mértékben a gazdasági feltételektől függ és nem arról van szó, mintha a kormány ezt a kérdést nem akarná megoldani. Itt tehát ezzel a nagy és valós problémával összefüggésben nem tudok mást mondani most a zárszóban sem, mint amit az expozéban hangsúlyoztam, és amit egyébként a törvényjavaslat írásbeli indokolása is tartalmaz: a népgazdaság teljesítő képességének, lehetőségeinek figyelembevételével kerülhet csak sor ezeknek a kérdéseknek rendezésére, megoldására. Addig is azonban, amíg a kormány további intézkedéseket tud tenni, nagyon sokat tehetnek maguk a szövetkezetek is az arra rászorulók segítésére. Ebből a szempontból melegen üdvözlöm azokat a gondolatokat és javaslatokat is, amelyeket Kapiller Imre, Fábián Márton elvtárs és más elvtársak is mondtak, úgy gondolom, mindazoknak a szövetkezeteknek, amelyeknek anyagi lehetőségei megengedik, figyelmükbe ajánlhatjuk, hogy ezzel a kérdéssel az eddiginél is jobban, alaposabban és eredményesebben foglalkozzanak. Kedves Elvtársak! Mondtam, hogy a kormánynak és más illetékes állami és társadalmi szerveknek kell majd még tanulmányozniuk azo-