Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

291 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 292 A szakszövetkezetek termelő alapjai kiépítése idején nem élvezhették azt a gazdasági megkülönböztetést, amelyet korábban a téeszek számára biztosított népgazdaságunk. A gyenge természeti adottságok, a szükséges állami támogatás hiánya, a képződő alapok lehetőségeit meghaladó kényszerű sajáterős beruházás kritikus helyzetet teremtettek e terület szakszövetkezeteiben. A termelői árak rendezése az e területen gazdálkodó egyéni parasztok számára sem hozott kedvező eredményt, mivel ennek feltétele az árutermelő képesség növekedése lenne. A vázlatosan ismertetett körülmények alapján feltétlenül szükségesnek látom a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas szakszövetkezetek támogatását azzal a kifejezett céllal, hogy a politikai és gazdasági feltételek tudatos alakításával lehetségessé váljon termelőszövetkezetté fejlesztésük. Meggyőződésem szerint ez éppen annyira elkerülhetetlen, mint ahogy a termelőszövetkezetek fejlődéstörténetének azonos szakaszában, azok viszonylatában volt. A nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan szakszövetkezetek körzetében a termőföld eltartó képességének alacsony színvonala miatt racionálisabb földhasználat szükséges, figyelembe véve a földtörvény keretein belül lehetséges módozatok alkalmazását. Az itt élő népesség problémáinak megoldását nem lehet kizárólag a mezőgazdaság oldaláról megközelíteni, szükséges és e területfejlesztés kérdéseivel kapcsolatban meg kell vizsgálni az erdő- és fagazdálkodás és iparfejlesztés, valamint a szociálpolitika mindazon öszszefüggéseit és feladatait, amelyek a helyzet átfogó és gyors ütemű javításához szükségesek. E terület problémáinak végleges megoldásához — sajátos helyzetükből fakadóan — az össztársadalom segítsége szükséges. Az egységes szövetkezeti törvény nem térhetett ki a szakszövetkezetek problémáira, ezért várjuk, hogy az ágazati jogszabályok messzemenően tartalmazzák e súlyos helyzet megoldását. A törvényjavaslattal egyetértek és elfogadom. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet 17.55—18.15. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést folytatjuk. Szólásra következik Rév István képviselőtársunk. RÉV ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés, Kedves Képviselő Elvtársak! Tisztelettel köszöntöm pártunk és kormányunk vezetőit, képviselőtársaimat első felszólalásom alkalmával, áthatva a meghatottság érzületétől, talán ugyanúgy, mint amikor valamikor régen, önök is először szólaltak fel országunk eme tisztes, történelmileg is nagyszerű házában. Az Országgyűlés elé dr. Korom Mihály igazságügy-miniszterünk által beterjesztett törvényjavaslatról és ennek kapcsán néhány olyan dologról kívánom elmondani véleményemet, melyről úgy érzem, beszélnem kell. Nem lehet azt kellő hangsúllyal kifejezni, hogy a magyar közvélemény és ezen belül a szövetkezetek milyen nagyon várták ezt a törvényt, milyen lelkesen vitatták es keresték a legjobb megoldásokat, mert a szó nemes értelmében e törvényen és a végzett munlíán keresztül válik valóban egyenjogú gazdálkodó egységgé minden szövetkezet. Nagy utat tettünk meg, amíg a „félmaszek" társaságtól a „szövetkezetekre hosszú időn keresztül szükség van" megfogalmazáson át a szocialista demokratizmus kiszélesítése következményeképpen ilyen törvényjavaslat ma az Országgyűlés plénuma elé kerülhetett. Pártunk politikája, a X. kongresszus szelleme kezdeményezte és inspirálta kormányunkat e törvény megalkotására, amely nagyszerű munka úgy jött létre, hogy abban érvényesült a szövetkezetek több milliós táborának véleménye és elképzelése, hogy e törvény képes legyen szolgálni az össznépi érdekeken belül a szövetkezetek és a szövetkezeti tagok érdekeit. Egész közvéleményünk élénk figyelemmel kíséri ezt a törvényalkotást, de úgy vélem, nem kisebb figyelemmel kísérik barátaink, a többi népi demokráciák és ugyanakkor ellenségeink is. Az új gazdasági reform bevezetése kapcsán vált lehetségessé, hogy a modern lenini szövetkezeti eszme valósággá váljék. És hogy ez szocialista, azt garantálja az a jogi megfogalmazás, amely kimondja a törvény erejével, hogy hazánkban a két tulajdonformának — az össznépi tulajdonnak és a szövetkezeti csoporttulajdonnak — az a közös alapja, és létezésének meghatározója, hogy egy és oszthatatlan, ezért is szocialista. Mikor hazánkban és barátainknál is jó négy évvel ezelőtt megindult a gazdaságpolitikai reform, a tőkés társadalom intézményes propagandát indított a demokráciák ellen a reform kapcsán, mondván, hogy leutánozzuk a kapitalizmust. Akkor mondta el Koszigin elvtárs a Kremlben egyik felszólalásában erre reagálva, hogy ne aggódjanak a kapitalisták a szocializmusért, mert ahol a gyár, a föld, a bank a nép kezében van, ott nincs semmiféle lehetősége a kapitalizmus visszatérésének. Ez a törvény amellett, hogy jogilag is beilleszti a szövetkezeti mozgalom mindhárom ágazatát a népgazdaság egészébe, azt szerves részévé teszi és kiegészítőjeként kezeli, a szövetkezetek legnagyobb megbecsülése, eddigi fejlődésünk méltó elismerése. Ugyanakkor felelősségünk kiterjesztése mindazokért a tevékenységekért, amit az általunk is javasolt törvény vállalása jelent. Lehetővé teszi a mezőgazdasági, a fogyasztási, kereskedelmi és ipari szövetkezetek olyan szervezett működését és együttműködését, amely a népgazdaság szolgálatán keresztül segíti a szövetkezetek boldogulását, továbbfejlődését, tagjainak pedig anyagi, politikai és társadalmi felemelkedését. A mezőgazdasági szövetkezetek szocialista átszervezése pártunk és kormányunk egyik legnagyobb, elévülhetetlen cselekedete volt. Ma mégis vannak problémák, ha ezek mindjárt a fejlődés velejárói is. Például országos méretű vitát váltott ki az úgynevezett melléküzemágú