Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

265 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 266 sara törekszenek — homok, kavics, kő, tehát építési anyagok termelése —, és mivel nagyobb tartalékokkal nem rendelkeznek, a kisebb beruházást igénylő kiegészítő tevékenységek folytatásához kezdenek. Szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy az építőanyagok termelésén túl az építőipari kapacitás növelésére is törekedtek házibrigádok, vállalkozások és vállalatok szervezésén keresztül. / Tekintve, hogy megyénk területén a kiegészítő tevékenységek bevétele a mezőgazdasági termelőszövetkezetek árbevételének 30 százalékát, a rétsági járásban 40 százalékát teszi ki, a jövőben is fejlesztésével számolunk. Ezt indokolja, hogy a nógrádi téesz-tagoknak a nógrádi kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben kell megélniük. Ezért helyeseljük a javaslatnak azt a megfogalmazását, hogy a szövetkezet minden olyan gazdasági tevékenységet folytathat, amelyet a jogszabály nem tilt vagy nem tart fenn az állami gazdálkodó szervek részére. A piaci igények és a gazdaságosság legyen a kiegészítő tevékenység folytatásának alapja, és ezek kialakulási körét ne a szubjektív tényezők befolyásolják. Hogy egy-egy szövetkezeten belül a tevékenységi kör szóródása ne legyen túl nagy, szükséges, hogy az ágazati végrehajtási rendeletek és a közgazdásági szabályozók olyan környezetet alakítsanak ki, hogy az alaptevékenységhez kapcsolódó, ennek fejlődését segítő kiegészítő tevékenységekkel foglalkozzanak a termelőszövetkezetek. Az egységes szövetkezeti törvény megalkotása a különböző szövetkezeti ágazatok együttműködésére is kedvezőbb hatással lesz, és várható, hogy a termelés, a feldolgozás és a szolgáltatás vonatkozásában a jövőben nagyobb kooperációs együttműködések lesznek, mint eddig voltak. A szövetkezetek továbbfejlődését, ezen belül a nemzedékváltás gondjainak megoldását segíti elő a nyitott tagság elvének kimondása, majd a gyakorlatban való alkalmazása, a tagsági viszony keletkezése, változása, megszűnése vonatkozásában hasonló lesz a munkaviszonyéhoz, és megszűnnek az eddig meglevő kötöttségek. Megyénkben már érezteti hatását a nemzedékváltás a mezőgazdasági szövetkezetekben. A nyitott tagság elve ezt a folyamatot meggyorsíthatja. Az alapító tagok átlagéletkora 52 év volt, 1968-ban 58 éves átlagéletkorhoz viszonyítva 1971-ben 55 év. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy megyénk mezőgazdasága várja a fiatalokat. Korábban az ipart választották, mivel egyrészt a munkaviszony esetében nem volt olyan kötöttség, másrészt a jövedelem és a szociális körülmények tekintetében kedvezőbb feltételek voltak, mint a mezőgazdaságban. Reménykedünk abban, hogy a jövőben bátrabban választják majd a tagsági viszonyt, ha megismerik a nyitott tagság elvét, tehát, hogy a tag saját elhatározása alapján is megszüntetheti a tagsági viszonyt. Véleményem szerint a nemzedékváltásnak másik kulcskérdése a helyes és célszerű szakmunkásképzés. Az eddigieknél nagyobb erőfeszítést kíván, és ennek érdekében többet kell tenniük a szövetkezeteknek is, mert az új módszerek bevezetése csak képzett szakemberekkel lehetséges. Csak üdvözölni tudjuk pártunknak és kormányunknak azokat az intézkedéseit, amelyek a fiatal szakemberek képzésének támogatását és letelepedésük elősegítését teszik lehetővé. A nemzedékváltásnál egy pillanatra sem szabad megfeledkezni a munkából kiöregedett termelőszövetkezeti tagokról. A szövetkezetek a belső szabályzatok módosításánál törekedjenek. arra, hogy anyagi erejükhöz mérten minél nagyobb segítséget, támogatást nyújtsanak megélhetésükhöz. Helyesek azok a törekvések, amelyek a szövetkezeten belül a tag és az alkalmazott közötti ellentmondások feloldását célozzák, illetve segítik elő. Bízunk abban, hogy a kormányzat — hasonlóan az egyéb életviszonyok egyneműségéhez — egy szintre hozza a nyugdíjjogosultságra vonatkozó feltételeket, és az anyagi eszközökhöz mérten a termelőszövetkezeti nyugdíjjogosultságot is az egyéb szövetkezeteknél már meglevő színvonalra hozza. Meg kell említenem, hogy ha egységes a törvény, egységesen kérjük a végrehajtását minden szövetkezeti ágazatban. Csak így biztosítható, hogy a tervezetben foglalt alapelvek és a működésre, gazdálkodásra vonatkozó szabályok a gyakorlati életben megvalósuljanak. E két gondolatkörön belül szerettem volna véleményemet kinyilvánítani az egységes szövetkezeti törvény időszerűségéről és szükségességéről. A törvényjavaslatban foglaltakkal egyetértek, annak törvényerőre való emelését javaslom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló dr. Tamás László képviselőtársunk. DR. TAMÁS LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Gyakorlati tapasztalataink alapján mindannyian tudjuk, és jómagam is bizonyíthatom, hogy a szövetkezetek, mint erőteljesen fejlődő szocialista középüzemek, ma már pótolhatatlan szerepet töltenek be népgazdaságunkban. A termelés, az ellátás és az értékesítés terén egyaránt számítunk és számíthatunk rájuk, igényeljük és elismerjük működésüket. Szövetkezeteink rendeltetésüknek megfelelően tevékenykednek, s hogy hasznos munkájuk még sikeresebb legyen, létrehozták, s fenntartják saját érdekvédelmiérdekképviseleti szervüket, a területi szövetségeket és az országos tanácsokat. Ezek fő feladata a szövetkezetek demokratikus működésének, vállalatszerű gazdálkodásának segítése, érdekvédelmük biztosítása. A szövetkezeti törvény átfogó, egységes törvény, amely számolva az egyes szövetkezetek sajátosságaival, figyelembe veszi az általános, a közös vonásokat, és így szabályozza a lényegi kérdéseket. Ennek alapján mindhárom fő szövetkezeti ágazatban egyöntetűen lehet cselekedni. A nemzetközi szövetkezeti mozgalom évszázados múltra tekinthet vissza. Ez idő alatt—tulajdonképpen alig változtak a szövetkezés alapelvei, kivéve a szocialista országok szövetkezeti mozgalmait. A mi országunk szövetkezetei első-